Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-10 / 6. szám

borulva, a szeretetben és az emlékezésben találják meg, a mit milliók részvéte sem adhat meg nekik: az enyhületet! A te édes atyai szózatod szóljon nekik vigasztalást, a te áldott kezed, mely a sebet ütötte sziveiken, kötözgesse is be, gyógyítsa is meg azt. És oltalmazd meg atyánk a mi sokat sújtott nemzetünket, hazánkat ! Elvesztett reményeinkért adj nekünk kárpótlást, a te véghetetlen könyörületességedből. Hogy e haza, mely hozzá kötötte vala jövője reményeit, ne csalatkozzék meg a te benned vetett bizodalmában, hanem lásson a gyásznapok után örömnapjait, veszteségeit váltsa fel bizodalom és harcait koszorúzza diadal! Add, óh szíveknek, lelkeknek kormányzója, hogy a hazafiak e gvászcsapás által megrendítve, szíveik a bánat tüzében megolvadva, forrjanak szorosabban egygyé, vessék el kezeikből a visszavonás pártos fegyvereit, hogy egyetértés s a haza és trón iránti közös kötelesség érzete kösse erősebben össze szíveiket, hogy egyetértő indulattal s összefogott erővel munkálják a haza javát, a trón védelmét! Minden szíveket, Uram, taníts a félelem által bölcseségre ! Hogy lássák mindenek, hogy a tróntól is csak egy lépés a koporsó, mint a kunyhó küszöbétől; hogy előtted a nagyok, mint a kicsinyek! hogy te egyenlően Úr, de egyenlően atya is vagy mindeneknek! S végre Neki, a kinek fenkölt lelkében, fejedelmi érzelmeiben, a hazánk s nemzetünk iránti szeretetében annyi reményünk és bizo-J J dalműnk összpontosult — Neki, a ki most a Te végére mehetetlen végzésed által elvétetett tőlünk, a ki most már — előtted áll, hogy elvegye ítéletét, a te igazságos, de kegyelmes kezeidből : adj örök nyugalmat, adj örök emlékezetet e földön, az egekben pedig örök üdvösséget, a te nagy irgalmasságodból, a Krisztusért Ámen. Miatyánk stb. Áldás: Mindezek után, áldjon meg téged Istennek népe, az Atya-Uristen, igazítson meg a Fiu-Uristen, szenteljen meg a Szentlélek-Uristen. Fordítsa az Úr hozzád az ő arcát és fényesítse meg rajtad az ő ábrázatát ! Fordítsa az Úr az ő arcát a Király felé és vigasztalja meg őt bánatában, a maga Kegyelmével! Fényesítse meg az ur az ő ábrázatát e sokat szenvedett hazán és nemzeten s a gyász napjai után hozzon rá öröm és békesség napjait: hogy Király és nemzet, trón és haza, legyenek megáldva az Atya-, Fiú-, és Szentlélek Istentől Amen. Á valláserkölcsi nevelés tényezői. (A lninyadmegyei tanító-testület közgyűlésén tartott felolvasás.) (Vége.) Hátra van még, tisztelt közgyűlés, a valláserkölcsi nevelésnek sorrendben hatodik, de valójában nem utolsó tényezőjéről — a sajtóról is szólanom, megjegyezve, hogy én a sajtó alatt nemcsak a hírlapokat, hanem általában a sajtó összes termékeit, tehát az egész irodalmat értem. És mellőzve minden fejtegetést ezen igazi «nagy hatalom» fontosságáról, jelentőségéről s a közművelődésre gyakorolt megmérhetetlen befolyásáról, rátérek egyenesen annak kimutatására, hogy hazánkban a sajtó a valláserkölcsi élet védelmére és ápolására édes-keveset tesz, sőt ennek sok tekintetben hátrányára és ártalmára szolgál. Lássuk miként? Általánosan tudva van, hogy Magyarország vallásos irodalma nemcsak a művelt nyugot országaiéhoz képest, hanem saját korábbi irodalmához viszonyítva is, fölöttébb szegényes s ez is jobbára csak a papok olvasmányát képezi. A laikus nagy közönség úgy szólva a hírlapokból és a szépirodalmi művekből meríti mindennapos szellemi táplálékát. A nép, már aki t. i. közüle irni és olvasni tud — majdnem egészen a ponyvairodalom mezejéről gyűjti szellemi kincseit, nagy előszeretettel lévén még ma is a Tatár Péter-féle verses rémhistóriák és a képekkel illusztrált olcsó politikai lapok iránt. Az egyházak aegise és firmája alatt megjelenő valláserkölcsi irodalom alig kezd itt-ott némi támogatásban részesülni. Ellenben a politikai hírlapok, a regény és a színi irodalom termékei talán a kellőnél is nagyobb mértékben olvastatnak. Távol van tőlem ez ellen felszólalni vagy épen panaszkodni, sőt lelkemből óhajtom, hogy prosperáljanak s bennök és általok hazánk közművelődésének szent ügye előbbre haladjon. De ideje volna már a valláserkölcsi élet követelményeire egy kissé több tekintettel lenniük. Mert mit tapasztalunk ? t. közgyűlés ! Azt, hogy a közönség szellemi táplálására szánt közlemények jó nagy része megemészthetetlen zagyvalék, hogy nélkülözi most a tápláló erőt, majd a megízesítő fűszert, a józan és a tiszta erkölcs mindent átható savát. A szép, a felemelő, a nemes tettekre buzdító példák, a vallás és az erkölcs örök törvényeit hirdető események, a jók, a nagyok, a nemes lelkűek élettörténetei és magasztos cselekedetei, melyekben az örökkévaló Istennek szent lelke nyilatkozik, alig foglalnak helyet hírlapirodalmunkban. Ellenben a gonoszok hitványságai, a tolvajok, rablók és gyilkosok rémtettei, melyekben a sötétség feje-