Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-29 / 52. szám

ban — mert sokszor adósság csinálással jár — olyan teher, mely utóbb a földet húzza ki a család lába alul. Mirevaló ezt az absolutismus hagyatékát tovább is föntartani ? Hl vele! Inkább ha az állam sajnálja a bélyegjövedelem fogyatkozását, szabja ki az ifjabb nemzedékre a belyeg taxát, a többi drága irka-firkát engedje el. A házasulást pedig egyszer mindenkorra ne kivételesen, hanem kivétel nélkül mindenkinek törvény által engedélyezze, természetesen a hadkötelezettség fentartása mellett. A ki bevárhatja, majd bevárja a sorozást, s ki is szolgál, ha jónak látja — mert muszáj — s azután nősül; a kinek pedig családi körülményei olyanok, hogy nősülnie kell, hadd nősüljön kánon adta jogánál fogva 18 éves korában is. Az összeülendő zsinat tehát követelje viszsza az államtól a tiltott fokú házasságoknál és hirdetési felmentéseknél az állam által gyakorlatba vett dispensatíó jogát, mert ezek a mi püspökeinket illetik, ép úgy mint a más felekezetbeli püspököket s nem az államot. Követelje vissza a válóperekben a bíráskodás jogát, mert ez a jog egyenesen az egyházat illeti s nem a polgári hatóságot. Kérelmezze a házassági — költséges — engedélyeknek eltörlését, s a kánon adta jognak visszaállítását a katonakötelezettség fentartása mellett; nem csak az egyház ősi jogánál, hanem vagyonbiztonsági szempontból is; ha ezt az állam visszaadja, meglesz az összhang az állam és protestáns egyház között, így lesz szabad az egyház a szabad államban; máskülönben a régi absolut állam kezeinek súlyát fogjuk fájón érezni! Nagy Ignác z, kölkedi ref. lelkész. TÁRCA. Újévkor. Mint a sebes árvíz, ugy siet életünk, Koporsóba térünk, alig hogy születünk. Jönnek az esztendők s egymásután múlnak, Es mindenek, mint a ruha megavulnak. Egy egész esztendő imé, hogy elveszett! Mi maradt belőle? csak az emlékezet. Oh fölséges Isten! Te a ki örök vagy, Egeid kapuján zörgetek: el ne hagyj! Az emlékezettel békíts ki most engem, S törüld le könnyemet, mely itt ég szememben. Mondd, hogy hervadandó virág csak örömünk, S a jóság egyedül maradó örökünk. Mondd a kesergőknek, hogy minden fájdalom Véget ér majd egykor s terhe többé nem nyom ; Mondd azoknak, kik az évvel együtt, sírva, Kedvesöket is eltemették a sírba, Hogy van még egy fényes, boldogabb jövendő, A csillagok felett örök újesztendő. Oh örök Istenség! én erős kősziklám, Ez ujesztendőben kegyesen tekints rám ! Újítsd meg énrajtam a te kegyelmedet, S ne sujtold fölöttébb a te gyermekedet! Térj hozzám, ím, én is Hozzád térek, Hozzád, Csak Nálad s Benned van az igaz boldogság. Ruházz föl engemet tiszta nyugodt szívvel, lózan bölcseséggel, törhetetlen hittel, Hogy a jövendőben jöjjön reám bármi, Reád támaszkodjam és meg tudjak állni. El ne vonjon Tőled a sors kedvezése, S kétségbe ne ejtsen sujtoló verése ! Adj hit által nékem élő reménységet, Mely meg nem szégyenít s nem ér soha véget! Te légy ködoszlopom az öröm fényében, És fénylő oszlopom a bánat éjében. Leborulva kérlek, jó Atyám, Istenem, Ez ujesztendőben légy nékem mindenem ! Sántha Károly. Ujabb tanulmányok a bibliai kritika körében. (Folytatás és vége.) Knoke, mint említettük, még egy 3—ik levél töredékeit is kimutatja a Timotheushoz irt 1. levélben. Ha ugyanis figyelemmel elolvassuk a levélnek azon nyilatkozatait, melyekben az apostol számot ad arról, hogy miért tartotta szükségesnek Timotheushoz levelet irni: mindenesetre feltűnőnek fogjuk találni a 3, 14 —16. versekben olvasható indokolást, mely sok tekintetben ellentétben áll az 1, 3. 4. 14—20. versekben olvasható nyilatkozattal és felesleges is, mert az 1. fejezet említett verseiben már kellőleg indokolta a levél irását. Ez utóbbi versek szerint azért irt az apostol Timotbeusnak, mert huzamosabb ideig fog távol maradni, ellenben a 3,14—16. versekben nyíltan kifejezni, hogy nem sokára hozzá fog menni, de ha mégis késnék, hát tudja, hogy mi módon kelljen forgolódni az Isten házában. E szerint a levél mintegy előpostája az apostol jövetelének. Továbbá a 3 —ik fejezet szerint a levél célja nem az, hogy Timotheus «jó vitézséggel vitézkedjék)) azok ellen, kik a hitben ingadozókká lettek, hogy megtanulják azok káromlást nem szólani az Isten ellen, hanem hogy oktassa Titnotheust, mi módon tanítson, mi módon alkalmazza a keresztyén vallás főbb igazságait a gyülekezet speciális viszonyaira, hogy a gyülekezet hitélete semmi kívánni valót ne hagyjon fenn. Ezen indokolás tehát azt mutatja, hogy az apostol egy tanító, oktató levelet akar irni, melyben nem utasításokat ad Timotheusnak, hogy miként viselje magát a felmerült zavarokkal szemben, s nem a rendetlenkedők ellen polemizál, hanem oktatja, felvilágosítja őt a keresztyén vallás igazságai felől. Minthogy ped ig a Timotheushoz irt levélnek azon részei, melyek együttvéve Knoke szerint a fentebb ismertetett J. okmány töredékeit képezik, egészen más sajátságokkal bírnak : ennélfogva a levélnek mindazon versei, melyek tanító, oktató tartalmúak, s a 3, 14—16. versekben kifejezett célnak megfelelnek, egy 3—ik levél alkatrészeit képezik, melyet Knoke Z.-nek (Lehrschrift) nevez, melynek azonban szintén csak töredékeit birjuk. Ezen töre-