Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-29 / 52. szám

korban kifejlődött új viszonyokból folyó ügyeket, melyek az egyház körébe tartoznának, magának tartja fönn. Szóval az állami mindenhatóság, mindenbe beleavatkozás az élet minden viszonyaiban, még vallásos viszonyaiban is, nagyon érezhető. S az autonomia bizony csonka. Csak két vitális jogot említek itt föl, melyek mindenestől a valláskörébe tartozók. A családi viszony vagy házasságügy és a nevelés. A házasságügy mióta a keresztyén egyházak léteznek, mindig az egyház jogkörébe tartozott s azt az egyház kötötte és oldotta a maga elvei szerint, az egyház határozta meg a tiltott fokokat s ha kellett az egyház adott azok alól, dispensatiót. Egyszer csak az állam elvette tőlünk, de csakis a protestánsoktól, a katholikusoknál meghagyta, s minket utasított a polgári hatóságokhoz mind a dispensatió, mind a válópörök ügyével, azon polgári hatóságokhoz, melyek többnyire róm. katholikusok. Hogy ne? hisz az állam maga is itt katholikus és az ((uralkodó vallás katholikus!)) tehát itt a mi autonómiánkból egyik sarkalatos jog ki van véve! s míg az vissza nem adatik, az autonómia csonka! Érteném én a dolgot, ha az állam eme jogot minden vallásfelekezettől magához vette volna, de hogy épen és egyedül csak mitőlünk vette el, hogy egyedül csak mibennünk ne talált volna annyi értelmi képességet, hogy ezt a réggyakorolt jogot kezünkben hagyja, hogy minket a szerb és oláh pópáknál is vagy értelmetlenebbelmek' vaey lelkiismeretlenebbeknek tartott o J a múltban: ezt nem értem másként, mintha a mult keserves nyomásaira gondolok, s mig ez az elconfiscált jog hozzánk vissza nem kerül, én a mult idők nyomásának súlyos kezét mindig érezni fogom! Ha hiányzik egyházunk vitális joga a dispensatióknál s válópöröknél, vájjon a házasságkötésnél meg van-e? Igenis nincs! Míg ott római katholikus hatóságok gyakorolják a mi jógiinkat, a házasság kötéshez a nagy méh. minisztérium osztogatja az engedélyt. Házassági engedély, ez is egy új vívmánya a modern alkotmányos magyar államnak, melyet örökölt a boldog emlékű Bach-rendszertől. A mi régi kánonaink meghatározták a kort, melyben az ifjakat összeadhatja a lelkész, s ez a kor volt a férfinál a 18 év. Földmíves népünk ehhez tartja magát Somogyban, Tolnában, Baranyában s egyébb vidékeken ma is; megnősül katonakötelezettsége előtt, «mert kell a cseléd a házhoz.)) Tudtommal törvény ugyan nem tiltja a 18 éves korban való házasságot, de tiltja a rendelet. A ((kivételes nősülési engedélyt)), a n. m. honvédelmi minisztérium osztja a védkötelezettség föntartása mellett. Tehát a lelkész csak akkor esketheti meg kánoni korban lévő ifjú híveit, ha azt a honvédelmi miniszter esetről-esetre, fejenként külön megengedi! Máskülönben a lelkész bűnhődik. Hogy az ember melyik élet évében alkalmas a házasságra, azon vitatkozni felesleges volna, tudták azt a régi atyák s nem volt azért satnya a régi nemzedék se. Áz absolut kormány a maga szokott hóbortjával megszorította s fölemelte a kort, engedélytől tette függővé a házasságot, abban az időben mindent fölforgatott rendeleteivel, a katonai szempontokat nézte csupán; de még akkor nem volt általános a hadkötelezettség, s azért tiltotta meg a házasságot, hogy az a besorozhatást ne gátolja, különben is irtani akarta a magyart, szinte vártuk már, hogy mikor jő a rendelet, hogy ((minden születendő magyar férfi gyermek a vízbe vettessék)) mint a zsidók Egyptomban. Annak a kormánynak ezt a megszorítást csak a többi bűneihez soroztuk; de hogy ma alkotmányos magyar kormány alatt általános hadkötelezettség mellett mi szükség van olyan házassági engedélyre, mely a hadkötelezettség föntartása mellett mindenkinek osztogattatik kivételesen ; azt én megint nem értem! Hiszen a házasság mindenkinek j emberi joga, ezt se adni se elvenni senkitől ; nem szabad, a mennyiben mégis szabályozni való annyiban az egyházkörébe tartozik. Mire való azt összekeverni a katonakötelezetséggel ? A katonakötelezettség ma már mindenkinek polgári tartozása, az alul ki nem búj hátik, ha ielesége gyerekágyban, apja anyja ravatalon lekszik is, menni kell, ha megjött a parancsolat. Ha kivételesen megengedtetik mindenkinek, de csak is úgy, hogy a sorozás idején semmi tekintet nincs nős vagy nőtlen állapotára: miért nem engedtetik meg kivétel nélkül mindenkinek ? hiszen úgy is sorozásra kell mennie ha nős, ha nőtlen. Ha a Bach kormány fölforgatott mindent, a mi magyar intézmény volt, miért nem forgatja vissza a magyar kormány, a mit a Bach korszak földöntögetett? Tulajdonképpen hogyan is megy az a házassági engedély eszközlés? Kell hozzá családi ív, . birtok bizonyítvány, egészségi bizonyítvány mind meg annyi bélyeggel, ez az állam haszna. A család ívet kiadja a lelkész egy forintért, a községi birtok-adó stb. bizonyítványokat a jegyző több forintokért, az orvosi bizonyítványt a járás orvos legtöbb forintokért, summa summarum az egész házassági engedély kieszközlés, melyért az államnak 3—4 frt bélyeg jövedelme esik, a feleknek belekerül 30—40 forintjába. Szegény embernek készpénzben egy kis tőke, adósság-