Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-22 / 51. szám

doniába indulásomkor az Híezusban maradásra, hogy hagyd meg némelyeknek, hogy másféleképen ne tanít­sanak)) : ennek megfelelőleg így kellene hangzani a körmondat második felének: «ennélfogva ezr és ezt tedd.» De az 5 —ik és következő versek tartalma semmi­képen sem felel meg e meghagyásnak, mert ezekben általában a szeretetről, a törvények helyes alkalmazá­sáról szól, majd a Krisztus iránti hálájának ad kifejezést, hogy őt, ki a keresztyéneknek korábban dühös üldözője vott, megtérítette és a szolgálatra hívnek Ítélte. így állván a dolog, azt kell mondanunk, hogy azon kör­mondatnak, melynek az 1, 3. 4. versek előmondatát képezik, eredetileg meglehetett a megfelelő utómondata is, tehát nem volt anakoluthon. Már Bengel figyelmez­tetett arra, hogy az 1, 18. versnek ezen kifejezése : «ezt a parancsolatot intézem hozzád» minden tekintetben, formailag és tartalmilag is képezheti a szóban forgó kör­mondatnak utómondatát. A legtöbb írásmagyarázó e fel­vételt csak azért nem tartja elfogadhatónak, mert közbe esik az 5 —17. versekben olvasható terjedelmes elmél­kedés, melyet már terjedelmességénél íogva is közbe­vetett mondatnak tekinteni nem lehet. E nehézség — mondja Knoke — megszűnik, ha felveszszük, hogy az 5 —17. versek eredetileg nem voltak meg e levélben, hanem később toldattak be, s így az összefüggés általuk megzavartatott. Ha e verseket ki vesszük, az 1, 3. 4. és 18—20. versnek a legszorosabb összefüggésbe jőnek, s együtt egy helyes bevégzett körmondatot alkotnak. Az 5 — 17. versek tehát azt mutatják, hogy az apos­tol Timotheushoz egy másik levelet is irt, melynek alkatrészét képezték az említett versek. Az i, 3. 4. s 18—20. versek pedig az apostolnak ismét egy másik leveléből valók, melyet — a mint levelünknek egyes nyilatkozataiból következtetni lehet — azért irt az apos­tol Timotheusnak, hogy az ő távollétében Efezusban «jó vitézséggel vitézkedjék)) és tudja a gyülekezetet helye­sen vezetni. E levelet Knoke J.-nek (Insruktionsschrei­ben) nevezi, s a Timotheushoz irt 1. levél egyes sza­kaszaiból a következőleg állítja össze: A. Bevezetés: A levél célja 1, 3. 4. 18—20. B. A levél fő tartalma. 1. Az isteni tiszteletre vonatkozó utasítás, 0) A nyilván imádkozásnál 2, 1—7. b) Az imádkozásnál tanúsítandó magaviselet­ről 2, 8—10. 2. A lelkipásztorkodásra vonatkozó utasítás. a) Egy általános figyelmeztetés Timotheus­hoz 4, 12. b) A gyülekezet tagjaival való érintkezés 5, 1.2. c) Az özvegyekre vonatkozó utasítás 5, 3. 4—6. ír —15. d) A presby terek elleni fegyelmi eljárásról 5, 19. 20. 24. 25. C. Berekesztés. aj Általános figyelmeztetés 5, 21. b) Egy pótutasítás a presbyrekre vonatkozó­lag 5, 22. c) Timotheusra vonatkozó jóakaratú tanács 5, 23. E levél Knoke szerint az apostoltól való. Bár a megjelölt versekben a Pál neve sehol sem fordul elő, mindazáltal úgy a levél hangja, mint annak tartalma egyenesen reá utal. Csak Pál apóstól intézkedhetett oly parancsoló hangon, mint a 2, 8. és 5, 13. versekben; csak ő mondhatta magáról a 2, 7. versben, hogy a pogányok hirdetőjévé, apostolává és tanítójává tétetett hitben és igazságban; csak ő lehetett olyan benső, bizalmas viszonyban Timotheussal mint az 1, 18. vers­ből látszik, hol fiának nevezi őt és csak ő viseltethetett iránta oly gyöngéd figyelemmel, minőt 5, 23. versben tanúsít. Nem valószínűtlen, hogy az apostolnak e levele eredetileg terjedelmesebb volt, úgy hogy itt annak csak egyes töredékeit ismerjük, az pedig bizonyos, hogy ezen töredékek a Timotheushoz irt 1. levélnek leg­régibb alkatrészeit képezik. Mindezek lehetnek úgy, amint Knoke előadja, de az a kérdés, hogy Pálnak kétségbe nem vont levelei­ből és a Csel. könyvéből ismert életviszonyai közé be­illeszthető-e ez a levél, s ha igen, hát mikor írhatta az apostol? Erre vonatkozólag Knoke azt mondja, hogy a leve­let Pál apostol azon 3 év alatt írhatta, mely időt a Cselekedetek könyve szerint Efezusban töltött. Nem említtetik ugyan sehol, de nagyon valószínű, hogy az apostol ez idő alatt nem Efezusban tartózkodott állan­dóan, hanem onnan nagyobb kirándulásokat is tett, s talán Korinthust is meglátogatta, a mit az 1, 3. versben említett macedóniai utazásából következtetni lehet. Mint­hogy pedig az efezusi gyülekezet viszonyai az apostol elutazása alkalmával nem voltak megnyugtatók, s az apostol azokra vonatkozólag Timotheusnak szóbeli uta­sításokat is adott: nagyon természetesnek találhatjuk, hogy eltávozása után felhasználta a legelső alkalmat, hogy utasításait levélben ismételje, részben pedig kiegé­szítse. Knoke szerint tehát az apostol a levelet Korin­thusban írta azon benyomások alatt, melyeket az ottani viszonyok tettek reá, s melyek sok tekintetben hasonlí­tottak az efezusi viszonyokhoz. Magából e levélből lát­szik, hogy a korinthusi levelekből ismert zavarok rész­ben és sok tekintetben még nagyobb mértékben az efezusi gyülekezetben is előfordultak. Sokan hitökben ingadozókká lettek, sőt az apostol ellen nyíltan is fel­léptek; a presbyterek ellen vádaskodtak, a mint 5, 19. 20. versből sejteni lehet, nem is egészen alaptalanul; az istenitiszteleten rendetlenségek fordultak elő ; a nők szertelen fényűzést űztek, sőt az 11. n. fiatal özvegyek közül egyesek erkölcstelen életmódot is kezdtek foly­tatni. Ezek és ezekhez hasonló jelenségek nem csuda, ha az apostolt aggodalommal töltötték el és arra bírták, hogy nem sokkal Efezusból történt elutazása után leve­let irjon Timotheusnak, melyben a felmerült zavarokra és rendetlenségekre vonatkozólag utasításokat ad. így állhatott elő a levél, melyet az apostol naoayyelta-nuk nevez, s mely, mint említettük, a Timotheushoz irt első levélnek legrégibb alkatrészét képezi. (Vége köv). Petri Elek. BELFOLD. A Szent László-társulat köréből. A Szent László-társulat a f. hó 14-én tartotta meg ünnepélyes közgyűlését az új-városháza dísztermében. Elő­kelő férfi- és nőiközönség gyűlt ott össze, hogy meghall­gassa a szellemes főpapnak, a társulat elnökének, Schlauth Lőrinc püspöknek megnyitó beszédét, melyet már előre «nagyszabásúnak» hirdetett a világi sajtó reclám trombitája. Zichy Nándor gr. világi elnök megnyitván az ülést küldöttséget meneszt az egyházi elnökért, a ki aztán vörös öves, arany keresztes s holmi pápai ordós urak kíséretében meg is jelenik s néhány halk «éljen»-től kisértetve el is foglalja az elnöki széket. Schlauch püspök­nek az előző években tartott beszédei után most is

Next

/
Oldalképek
Tartalom