Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-22 / 51. szám

részében előadott dolgok oly formulázásával találkozunk, mely a törvényekben vagy azokkal rokon szabályrendeletekben szokásos. így pl. 3. 10. versben: aezek előbb próbáltassanak meg»; 12. versben: «a diakonusok legyenek egy feleségű férfiak» ; 2, n. versben: «az asszony csendességben tanuljon» ; 5, 9. versben : ((özvegyasszonyul olyan jegyeztessék be»; 5, 16. versben: «ha valamely hivő férfiúnak vagy asszonynak özvegy asszonyai vannak, segitse azokat és ne terheltessék az egyháza; 5, 17. versben : «az elöljárói tisztöket jól végző presbyterek kettős tiszteletre méltóztassanak)); 6, 1 — 2, versekben : «a kik iga alatt vannak mint szolgák, saját uraikat teljes tiszteletreméltóknak tartsák ; azok pedig, a kiknek hivő uraik vannak, ne vessék meg ezeket» stb. Mindezen és ezekhez hasonló nyilatkozatok azonban nemcsak a parancsoló formában egyeznek meg, hanem tartalmilag is egymással igen közeli rokonságban állanak. Olyan intézkedéseket foglalnak ezek magokban, melyeknek az egyházi rendtartásban van belyök, miért is ezeket egyházi szervezet alkatrészeinek kell tekintenünk. Knoke ez okmányt K. O-val (Kirchenordnung) jelöli, s összeállítja mindazon verseket, melyek szerinte ez okmányhoz tartoztak és pedig azon sorrendben, a mint eredetileg egymás után következhettek. Minthogy ezen okmányhoz a levélnek csak egy kis része tartozott, nem lesz talán felesleges, ha egész terjedelmében közlöm azt, hogy meglássuk mennyiben indokolt e felvétel. Egy Pál által alapított gyülekezet számára keszített egyházi rendtartás töredéke, 3. 1, v. Igaz a beszéd ; ha valaki püspökséget kiván, jó munkát kiván. 2. v. Azért a püspöknek feddhetetlennek kell lennie, egy feleségű férfiúnak, józannak, indulatain uralkodónak, illedelmes magaviseletűnek, vendégszeretőnek, tanításra alkalmatosnak; 3. v. nem részegesnek, nem verekedőnek, nem rút nyereségkivánónak, hanem szelídnek,veszekedéstől idegennek, pénz után nem sóvárgónak; 4. v. a ki saját házát jól igazgatja, ki gyermekeit teljes tisztesség mellett engedelmességben tartja; 5. v. (ha pedig valaki nem tudja saját házát igazgatni, hogyan fog az istenházára gondot viselni ?) 6. v. nem most áttértnek, nehogy felfuvalkodván, az ördög Ítéletébe essék bele ; 7. v. kell pedig jó bizonyságának is lenni a kívül levőktől, nehogy, az ördög szidalmába és hálójába essék bele. 8. v. A - diakonusok hasonlóképen legyenek tisztességesek, nem két nyelvűek, nem borivásban elmerültek, nem tút nyereségkivánók; 9. v. kikben meg van. a hitnek titka tiszta lelki-ismerettel; 10. v. és ezek előbb próbáltassanak meg; 12. v. a diakonusok legyenek egy feleségű férfiak, kik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgassak ; 13. v. mert a kik jól szolgálnak, szép lépcsőt és nagy bizodalmat szereznek maguknak a Krisztus Jézusban való hit által. 2, 11. v. Az asszony csendességben tanuljon, egész : alárendeltséggel; 3, 11. v. az asszonyok hasonlóképen tisztességesek legyenek, nem rágalmazók, józanok, hivek mindenben: . .- . t

: v. 2. V. 5. 9. v. özvegy asszonyul olyan jegyeztessék be, ki 60 évesnél nem fiatalabb és csak egy férfiúnak volt felesége ; 10. v. kinek jó cselekedetektől van bizonysága, ha gyermekeket nevelt, ha szíves vendéglátó volt, ha a szentek lábait mosta, ha a szorultságban levőkön segített, ha minden jó cselekedetnek követője volt. 16. v. Ha valamely hivő férfiúnak vagy asszonynak özvegy asszonyai vannak : segítse azokat és ne terheltessék az egyház, hogy a valóban özvegyasszonyokat segítshesse. 4. v. Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak: tanulják meg előbb saját házuk iránt kegyes gonddal lenni és a kölcsönt visszafizetni szülőiknek. Az elöljárói tisztöket jól végző presbyterek kettős tiszteletre méltóztassanak, főképen azok, kik beszédben és tanításban fáradoznak, v. A kik iga alatt vannák mint szolgák, saját uraikat teljes tiszteletreméltóknak tartsák, hogy az Isten neve és a tudomány ne káromoltassék. Azok pedig, a kiknek hivő uraik vannak, ne vessék ezeket meg azért, hogy atyafiak, sőt annál szívesebben szolgáljanak, mivel hivők, és szeretettek azok, a kik e jótétben részesülnek. Mindezen felsorolt helyek úgy tekintendők, mint I egy egyházi szervezet különböző paragrafusai, mely szer-1 vezet azonban, minthogy a felhozott helyek az egyházi j élet minden ágára nem terjeszkednek ki, eredetileg terje-I delmesebb lehetett, úgy hogy e levélben annak csak ; egyes töredékei maradtak fenn. A mi a levélnek a fennebbiek után megmaradt tördékeit illeti, azok már egészen más természetű dolgokkal foglalkoznak. Formájukra nézve közeli rokonságban állanak egymáshoz, a mennyiben mindenütt, mint a levelekben szokás, az 1. és 2-ik személy használtatik, s mindenütt felismerhetők azon sajátságok, melyek általában a leveleket jellemezni szokták. Azonban a tartalom figyelmes elemzése azt sejteti, hogy a meglevő rész sem összefüggő, hanem két különböző iratból van összeállítva. Ugyanis az 1, 3. 4. versek — mint már fennebb emiitettük — egy körmondatnak az első részét képezik, melynek utolsó részét azonban az 5 —ik és következő versek nem alkothatják, mert ezek úgy formájukra, mint tartalmukra lényegesen különböznek azoktól, s az összefüggésbe sehogysem illeszthetők be. E sajátságos körülményt az irásmagyarázók eleitől fogva sokféleképen igyekeztek megmagyarázni, érthetővé tenni, de mind ez ideig nem sikerült nekik. Legtöbben felvették, hogy itt egy anakoluthonnal van dolgunk, - a milyennel Róm. 5. 12. versben is találkozunk, s az előmondatnak megfelelő utómondat betoldásával akarták a 3. 4. versekben megkezdett körmondatot kiegészíteni. Azonban már magában véve is valószínűtlen, hogy egy író mindjárt a levél elején, midőn még nyugodt megfontolással, s az egymásra toluló gondolatok által nem zavarva ír, ilyen hiányos mondatot alkothasson. De mégha megengedjük is, hogy ez lehetséges, a jelen esetben valószínűtlennek kell tartanunk, mert minden anakoluthon kiegészíthető, anélkül hogy a kiegészítés az összefüggést megzavarná, itt azonban nem lehet oly . utómondatot betoldani, mely az 5—ik és következő versek tartalmának megfelelnek. Ugyanis a 3. 4. versekben félbeszakadt körmondat így hangzik: «a mint figyelmeztettelek Mace-