Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-12-15 / 50. szám
vannak még kint egyes gyűjtőknél is adományok, kint van még esdő-szózatunknak mintegy 2 /; j -a, egy darab idő óta ugyan nagyon lassan szivárognak az adományok, azonban reményem szerint, ha nem sokkal is, de még ez uton gyarapodni fog imaházunk tőkéje. Kanizsán Tóth Mihály gondnok úr társaságában személyesen kerestem fel a polgárságot, az üzleteket; kellett bizony ez alkalommal néha pirulnunk is, de nagyban ellensúlyozta ezt azon több helyen nyilvánuló nagy lelkűség, mely az adományon felül azon szíves Ígérettel bocsátott el bennünket, miszerint építkezés idején épület-anyaggal is járulandanak majdan szent ügyünk gyámolításáboz. Egy misszionáriusnak sok nehézséggel kell küzdenie; képzelje el ki-ki, mennyi órán át kellett görnyednem Íróasztalomnál, míg nagy számú esdő-szózatainkat szárnyra bocsáthatám, képzelje el ki-ki: mennyi és mily különböző tartalmú kisérő levelet kellett irnom, mennyi munkát igényelt és igényel az adományok pontos kezelése, a még kint levő, vagy eredménytelenül visszajött ívek folytonos evidentiában tartása, képzelje el ki-ki: mennyi nyugtát, elismervényt kellett fogalmaznom és elküldözgetnem, gondolja meg ki-ki: lehet-e semmiből fáradság, munka, odaadás, áldozatkészség, lemondás, ernyedetlen szorgalom nélkül ezreket teremteni?... s úgy Ítéljen csekély idejű munkásságom feletti... Sokan a misszionáriusi címet, az elismerést, tevékenységem ez egyedüli jutalmát is megtagadják tőlem, sokan kicsinylőleg fel sem veszik iparkodásomat; tegyen úgy ki-ki, mint szíve, belátása sugalja, én míg e ponton állok, nem az emberek többé-kevésbbé érdekszülte hiú dicséretéért, de egyházamért, Jézusomért a tevékenységtől megszűnni nem fog£k; beszéljen munkámról ki-ki úgy, mint neki tetszik: engem a sírban is boldogítani fog azon tudat, hogy a kanizsai ev. ref. egyház fundamentumának megvetéséhez Isten kegyelméből én is járultam es:v tégla darabbal. O*/ o A fentebb kitüntetett s kizárólagosan imaházunk alaptőkéjét képező, elkülönítetten kezelt 3149 frt 12 kr összeg ns. Karczag Béla egybáztanacsos úr szíves gondozása mellett a nagy-kanizsai bank-egyesületben van gyümölcsözés végett elhelyezve, mit azért véltem jónak e helyen felemlíteni, hogy tudomást szerezzenek a kegyes adakozók arról, miszerint adományuk nincs hevertetve. Mielőtt szerény közleményemet bezárnám, nem mulaszthatom el egyháztanácsunk és a magam nevében őszinte szívből származó testvéri köszönetünknek kifejezést adni mindazon kebelbeli egyházak, hatóságok, intézetek, társulatok, gyűjtők és egyesek irányában, kik bármi csekélységgel nagylelkűek valának szent ügyünk gyámolításáboz kegyesen hozzájárulni, vagy csak azt erkölcsi támogatásukban is részesíteni, bizalomteljes szeretettel újítván meg «esdő-szózatunk» ismeretes tartalmát, bizalomteljes szeretettel kérvén minden rangú és rendű embertestvéreinket, hogy az Úr nevében segítsék elő, fél uton megfenekleni ne engedjék önzéstől ment buzgó törekvésünk valósulását, hiszen : «ki az Úr szegényeivel teszen jót, ezt magával az Úrral teszi, s kincse leszen ezért a mennyben!)) (Márk. X. 21.) Elszámolás eszközölhetése végett esedezünk a még nagy számmal kint lévő s netalán eredménytelen ívek szíves visszajuttatásáért is. Isten, szeretetnek, gondviselésnek Istene ! áraszd ki ránk szent-lelkednek kegyelmét, felruházván bennünket tevékenységnek, áldozatkészségnek erejével, hogy a Golgotán elvérzett Üdvözítő munkájának, az örök evangyélium szellemének hű és lelkiismeretes terjesztői, gyámolítói lehessünk. Nagy-Kanizsán, 1889. november. 25. Jávory Nándor, ev. reform, missziói-lelkes/. GYAKORLATI LELKÉSZET. Harc az Istennel. (Elmondatott a párisi theol. facultás oratóriumában okt. 20.) Dr. Viguié-től. Jelige: Genes : XXXII. 29. 30. Tákob megkérdezte azt mondván: Kérlek téged, mondd meg nekem a te nevedet. Es ő felele: Miért kérded az én nevemet ? És megáldá őt ott. És Jákob nevezé e helyet Pénielnek, mert láttam lígymond az Isten orcáját és az én lelkem megtartatott. (Folytatás és vége.) II. Ugyanez a lelki állapot jelentkezik a Jézussal szembe. Midőn őt vizsgáltam, eszem megsebesült, de szívem vigadott. A gondolatnak a történelemmel való ezen harcából sebesülten, de megáldva jövök ki. Bizonyára tisztán vallásos szempontból csak szép, hasznos és üdvös őt hallgatni, elmenni barátaival a galileai mezőkre, figyelni halhatatlan beszédeire, kisérni a gonoszok és farizeusokkal való küzdelmeiben, követni igazsággal és kegyelemmel teljes életében, diadalmaskodó halálban. De eszem is megköveteli a maga jogait. Kicsoda ő ? Honnét jő ? Hogy magyarázzuk meg roppant befolyását ? Eszemre nézve egy szükségesség az, hogy felfogjon és megmagyarázzon egy tényt, mely megjelent az időben és hogy visszavezesse azt a történeti arányokhoz. Itt eszem önmagával küzd és zavarba jő, egy titok nyugtalanít és gyötör engemet. Vizsgálódom. Minő rendkívüli sors, minő varázslat 1 Egy ismeretlen zsidó jelen meg alig két vagy három évig e világ szinpadán, Júdeának egy homályos szegletében. Aztán eltűnik, de hírneve olyan, hogy barátainak lelkesedése egész az egekig emeli őt. Ez a Messiás, mondja a zsidó világ. Nem, ez a Logos, mondja a görög világ. E kettő meríti ki a csudálkozás formuláit. Ez emelkedés folyvást halad, növekedve mindaddig, míg végre az Isten trónusáig vitetik és magasztaltatik. És uralkodik, és e megfeszítettnek befolyása mérhetlen, és a föld nevével lesz tele és erkölcsi anyagi áldások áradnak tőle és ő megzavarja a világot és nevére a föld remeg, boszankodik, a csudálkozás irigy gyűlölet kiáltását hallatja és pedig mindig, ma és holnap ép úgy mint tegnap. Kicsoda hát ez ? Hogv származhatnak egy látszólag csekély okból ilyen csudák ? Ez ismeretlen zsidónak pár évig tartó prédikálására izgatottságba jőnek az utánna következő évszázadok, ezredek. Kicsoda ez ? Meg kell magyarázni a tőle származó tényeket, vissza kell vinni az eseményeket és ezt a lényt a történelem rendes keretébe. Nem tehetem, pedig szeretném és rajta vagyok. Lehetetlen nekem ezt a hőst az ő községéből hívni életre; nemcsak hogy nem korának, hazájának gyermeke, de nem is fia a történetnek, ő azt megzavarja, ő abból kitör, kiválik. Én nem tudom minő „ftatí í -\\ az Istennek van az ő eredeténél és vezeti az ő végzetét. Roszul érzem magamat, elégedetlen vagyok, szenvedek a rationalista magyarázat miatt, mely nem oldja meg történettanilag tudományosan a föladat nehézségeit. De szenvedek a supranaturalista magyarázat miatt is,
