Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-15 / 50. szám

mindjárt lemondunk arról a szándékról, hogy fizetésünk emelését sürgessük, vannak mi nálánk szegényebb, nyomorúságosabb sorsban élő collegáink is, s már első sorban ezeket illet s nem minket a panasz, első sorban ezek épen nem irigylendő helyzete tarthat igényt a javulásra; nehéz beteg számára kell első sorban orvosságot vinni s csak ezek után jönnek a kevésbbé gyöngélkedők !.. . A nagy-kanizsai ev. ref. missziói-kör állandóan évi 500 frt segélyben részesül az országos közalapból, a parányi számú hívek évenként 400 frt egyházi-adót fizetnek, ilyen volt a helyzet eddig, javulás áll be azonban jövőben, a mennyiben N.-Kanizsa városa 1890-ik évtől kezdődőleg állandóan 80 frt évi segélyt szavazott meg egyházunk részére, továbbá a Varasdmegyébe (Horvátország) kebelezett Lepoglava, illetve az ottani fegyencek lelkigondozásáért — honnan eddig a jus parochiale-ba ütközőleg csak azért voltunk kizárva, mert az onnan járó állami segély a csurgói vallástanár fizetésének kiegészítő részét képezte — esedékes honorárium 100 frt is visszaszáll reánk, eredeti és jogos tulajdonosokra a jövő évben, mivel mint köztudomású dolog, a csurgói ev. ref. gymnasium az államsegélyt megnyerte, s egyházmegyénk ennek megnyerésétől tette függővé Lepoglavának hozzánk tartozandóságát. (?) Lepoglava gondozásáért járó államsegély, az utazási költségek levonásával ki fog tenni 50—60 frtot s így jövő évben biztos bevételünk lesz 1030 —1040 frt; ezen bevétel mellett nem kell már jövőben a tehetősebb egyháztagok áldozatkészségét igénybe vennünk, mert fenti bevétellel szemben évi kiadásunk ez: Imaház bérlet: 400 frt, lelkészfizetés 600 forint, egyéb szükséges kiadások 100 frt, összesen 1100 frt, tehát csak 60 — 70 frt a különbözet, mi a hívek szaporodásával, vagy más uton — pl. a helybeli fegyencek gondozásáért kilátásba helyezett államsegélyből — remélhetőleg el fog enyészni. A protestáns iskolák állami segélyezésének megvallom nem nagy barátja vagyok, mert én ebben, ha egyelőre nem is, de a messze jövőben, elődeink vére által szerzett autonomiánk veszélyben forgását sejtem, azonban mivel szegénységünk miatt az ár ellen úsznunk nem lehet — aggodalmam dacára is kénytelen vagyok belenyugodni, belenyugszom különösen Csurgónál nemcsak azért, mert az ottani tanárok helyzetén javulás áll be ez által, de azért is, mert ez uton száll reánk vissza Lepoglava gondozása, s így minden odarándulás alkalmával módjában leend a kanizsai misszionáriusnak Varasdmegyében, különösen pedig Lepoglava szomszédságaiban élő hittestvérek meglátogatása, lelkigondozása, mi hitélet szempontjából nem csekély előny leend annyival is inkább, mert a fentebb érintett szűk anyagi körülmények nem kissé korlátozzák a misszionáriust abban, hogy itt az evangyélium hirdetése és a szükségessé vált ellenőrzés teljesítése végett gyakoribb látogatásokat tehessen. Jelen évben — mai napig 2 keresztelési, 2 esketési és 6 halálozási eset fordult elő egyházunkban, áttértek hozzánk 6-an, kitértek tőlünk 4-en, a hiterősítés — confirmáció-szertartásában részesítettem 7 növendékünket, ezek közül gymnasista volt 6, elemi iskolás 1, iparos tanonc 1. A népiskolákba és gymnasiumba jár összesen, mint cikkem elején említém, 16 növendékünk. (Esetleg lehetnek többen is, de eddigelé nem sikerült őket felfedeznem.) Istenitiszteletünk a helyi számarányhoz képest kellő látogatásnak örvend, ünnepeken s nevezetesebb alkalmakkor saját híveink mellett más felekezetűek is számosan látogatják szerény imaházunkat. Kirándulásaim között csak Csáktornyán lehetett eddigelé urvacsorázással egybekötött istenitiszteletet tartanom, s hogy mily sikerrel, arról tanúskodjék Gál Imre ottani képezdei tanár urnák «Muraköz» című helyi lapban 1889. november 17-én megjelent következő közleménye: ((Csáktornyán szép és megható egyházi ünnepélynek volt színhelye folyó hó 10-én délelőtt az állami tanítóképezde zeneterme : körülbelől harminc helvét- és ágostai hitvallású protestáns gyülekezett ott össze istenitiszteletre. Néhány más felekezetű vendég is volt jelen. Az egyházi szónoklatot tiszt, Jávory N. nagy-kanizsai ev. ref. lelkész úr tartotta. Praedicatio után az urvacsorai jegyek osztattak .ki a híveknek. A protestáns istenitisztelet — sajnos — nem tartozik Csáktornyán a mindennapi események közé, ev. ref. istenitisztelet pláne végtelen idő óta ma tartatott. Először is elismerés illeti meg Jávory tisztelendő urat a teljes erkölcsi sikerért, melyet jól választatott tárgyú s megható előadásit praedicatiója által aratott. Vajha minél gyakrabban lehetnénk szerencsések ily lélekemelő vallásgyakorlatban része! sülni!» stb. Gaál tanár úr fenti meleg hangon irt, vallásos érzelemtől áthatott sorai is eléggé tanúskodhatnak arról : van-e itt Kanizsán reánk szükség vagy nincsen, megérdemeljük-e a közalapi segélyt, a convent jó indulatát, a kegyes jóltevők, nálunk jobb sorsban levő testvérkezek, gyülekezetek, társulatok és egyesek anyagi és erkölcsi ; segedelmét ? Kanizsára érkezésem első napjaiban, a helyzetszülte aggodalmam csillapulása után csakhamar beláttam, hogy állandó conventi segély mellett is csak úgy leszünk képesek itteni megszilárdulásunk nem ingadozó fundamentumát megvetni, ha a jótékonyság filléreiből legalább is oly szerény imaházat emelendünk, melynek melléképülete missziói-lelkész és egvházfi lakhelyéül szolgaland — a 400 frt tetemes lakbér ez esetben sajátunk I maradván — országos gyűjtés megkísérlésére határozám el magamat. Tervemet közöltem ns. Cseresnyés Sándor kir. törvényszéki elnök s egyháztanácsos úrral, ügyünk nemeslelkű barátjával, ki nemcsak helyeslé azt, de becses nevét kegyes volt az általam szerkesztett «esdő-szózatok» alá odaadni. Ily előzmények behatása alatt irám meg 1888. év októb. 24-én «esdő-szózatainkat» két—féle tartalommal. Ezek egyike — melyet minden jobb módú I ev. ref. egyházközségnek, az összes főispáni hivataloknak — a szoigabiróságok számarányához képest, polgármester uraknak, pénzintézeteknek, előkelőségeknek, ismerősöknek, egyeseknek és testületeknek megfelelő példányban és kisérő levéllel küldözgettem szét az ország valamennyi részébe — általános prot. szempontokra való hivatkozással ismerteié pártolásra méltó helyzetünket; másika pedig a helyi körülményekre való tekintettel kopogtatott a jó szívek ajtaján. Összesen 2500 darab esdő-szózatot bocsátottam szárnyra építeni szándékolt ev. ref. imaházunk érdekében és pedig városunk közönsége körében 700-ar, a szélrózsa minden irányában pedig 1800-at. Mai napig tényleg befolyt 3149 frt 12 kr; ezen összeghez Nagy-Kanizsa közönsége 1537 frt 9 krral az ország szórványa pedig 1612 frt 3 krral járult. Nagy-Kanizsa közönsége és a közvetlen közeli szomszédság köréből érkezett adományokat a Kanizsán megjelenő : «Zalai Közlöny»ben nyilvánosan nyugtázám, a vidékről befolyt adományok pedig e becses lap hasábjain lesznek szerkesztő úr szívességéből, a számukra kijelölt helyen közzé téve. A fenti összegen kívül, biztos tudomásom szerint,