Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-15 / 50. szám

mindjárt lemondunk arról a szándékról, hogy fizetésünk emelését sürgessük, vannak mi nálánk szegényebb, nyomorúságosabb sorsban élő collegáink is, s már első sorban ezeket illet s nem minket a panasz, első sorban ezek épen nem irigylendő helyzete tarthat igényt a javulásra; nehéz beteg számára kell első sorban orvos­ságot vinni s csak ezek után jönnek a kevésbbé gyöngél­kedők !.. . A nagy-kanizsai ev. ref. missziói-kör állandóan évi 500 frt segélyben részesül az országos közalapból, a parányi számú hívek évenként 400 frt egyházi-adót fizetnek, ilyen volt a helyzet eddig, javulás áll be azon­ban jövőben, a mennyiben N.-Kanizsa városa 1890-ik évtől kezdődőleg állandóan 80 frt évi segélyt szavazott meg egyházunk részére, továbbá a Varasdmegyébe (Horvátország) kebelezett Lepoglava, illetve az ottani fegyencek lelkigondozásáért — honnan eddig a jus parochiale-ba ütközőleg csak azért voltunk kizárva, mert az onnan járó állami segély a csurgói vallástanár fize­tésének kiegészítő részét képezte — esedékes hono­rárium 100 frt is visszaszáll reánk, eredeti és jogos tulajdonosokra a jövő évben, mivel mint köztudomású dolog, a csurgói ev. ref. gymnasium az államsegélyt megnyerte, s egyházmegyénk ennek megnyerésétől tette függővé Lepoglavának hozzánk tartozandóságát. (?) Lepoglava gondozásáért járó államsegély, az utazási költségek levonásával ki fog tenni 50—60 frtot s így jövő évben biztos bevételünk lesz 1030 —1040 frt; ezen bevétel mellett nem kell már jövőben a tehetősebb egyháztagok áldozatkészségét igénybe vennünk, mert fenti bevétellel szemben évi kiadásunk ez: Imaház bérlet: 400 frt, lelkészfizetés 600 forint, egyéb szükséges kiadások 100 frt, összesen 1100 frt, tehát csak 60 — 70 frt a különbözet, mi a hívek szapo­rodásával, vagy más uton — pl. a helybeli fegyencek gondozásáért kilátásba helyezett államsegélyből — remél­hetőleg el fog enyészni. A protestáns iskolák állami segélyezésének meg­vallom nem nagy barátja vagyok, mert én ebben, ha egyelőre nem is, de a messze jövőben, elődeink vére által szer­zett autonomiánk veszélyben forgását sejtem, azonban mivel szegénységünk miatt az ár ellen úsznunk nem lehet — aggodalmam dacára is kénytelen vagyok bele­nyugodni, belenyugszom különösen Csurgónál nemcsak azért, mert az ottani tanárok helyzetén javulás áll be ez által, de azért is, mert ez uton száll reánk vissza Lepog­lava gondozása, s így minden odarándulás alkalmával módjában leend a kanizsai misszionáriusnak Varasdme­gyében, különösen pedig Lepoglava szomszédságaiban élő hittestvérek meglátogatása, lelkigondozása, mi hitélet szempontjából nem csekély előny leend annyival is inkább, mert a fentebb érintett szűk anyagi körülmények nem kissé korlátozzák a misszionáriust abban, hogy itt az evan­gyélium hirdetése és a szükségessé vált ellenőrzés tel­jesítése végett gyakoribb látogatásokat tehessen. Jelen évben — mai napig 2 keresztelési, 2 eske­tési és 6 halálozási eset fordult elő egyházunkban, áttér­tek hozzánk 6-an, kitértek tőlünk 4-en, a hiterősítés — confirmáció-szertartásában részesítettem 7 növendé­künket, ezek közül gymnasista volt 6, elemi iskolás 1, iparos tanonc 1. A népiskolákba és gymnasiumba jár összesen, mint cikkem elején említém, 16 növendékünk. (Esetleg lehetnek többen is, de eddigelé nem sikerült őket felfedeznem.) Istenitiszteletünk a helyi számarány­hoz képest kellő látogatásnak örvend, ünnepeken s neve­zetesebb alkalmakkor saját híveink mellett más feleke­zetűek is számosan látogatják szerény imaházunkat. Ki­rándulásaim között csak Csáktornyán lehetett eddigelé urvacsorázással egybekötött istenitiszteletet tartanom, s hogy mily sikerrel, arról tanúskodjék Gál Imre ottani képezdei tanár urnák «Muraköz» című helyi lapban 1889. november 17-én megjelent következő közleménye: ((Csáktornyán szép és megható egyházi ünnepély­nek volt színhelye folyó hó 10-én délelőtt az állami tanítóképezde zeneterme : körülbelől harminc helvét- és ágostai hitvallású protestáns gyülekezett ott össze isteni­tiszteletre. Néhány más felekezetű vendég is volt jelen. Az egyházi szónoklatot tiszt, Jávory N. nagy-kanizsai ev. ref. lelkész úr tartotta. Praedicatio után az urvacsorai jegyek osztattak .ki a híveknek. A protestáns istenitisz­telet — sajnos — nem tartozik Csáktornyán a minden­napi események közé, ev. ref. istenitisztelet pláne vég­telen idő óta ma tartatott. Először is elismerés illeti meg Jávory tisztelendő urat a teljes erkölcsi sikerért, melyet jól választatott tárgyú s megható előadásit prae­dicatiója által aratott. Vajha minél gyakrabban lehetnénk szerencsések ily lélekemelő vallásgyakorlatban része­! sülni!» stb. Gaál tanár úr fenti meleg hangon irt, vallásos érzelemtől áthatott sorai is eléggé tanúskodhatnak arról : van-e itt Kanizsán reánk szükség vagy nincsen, meg­érdemeljük-e a közalapi segélyt, a convent jó indulatát, a kegyes jóltevők, nálunk jobb sorsban levő testvérkezek, gyülekezetek, társulatok és egyesek anyagi és erkölcsi ; segedelmét ? Kanizsára érkezésem első napjaiban, a helyzetszülte aggodalmam csillapulása után csakhamar beláttam, hogy állandó conventi segély mellett is csak úgy leszünk képesek itteni megszilárdulásunk nem ingadozó funda­mentumát megvetni, ha a jótékonyság filléreiből legalább is oly szerény imaházat emelendünk, melynek mellék­épülete missziói-lelkész és egvházfi lakhelyéül szolga­land — a 400 frt tetemes lakbér ez esetben sajátunk I maradván — országos gyűjtés megkísérlésére határozám el magamat. Tervemet közöltem ns. Cseresnyés Sándor kir. tör­vényszéki elnök s egyháztanácsos úrral, ügyünk nemes­lelkű barátjával, ki nemcsak helyeslé azt, de becses nevét kegyes volt az általam szerkesztett «esdő-szóza­tok» alá odaadni. Ily előzmények behatása alatt irám meg 1888. év októb. 24-én «esdő-szózatainkat» két—féle tartalommal. Ezek egyike — melyet minden jobb módú I ev. ref. egyházközségnek, az összes főispáni hivataloknak — a szoigabiróságok számarányához képest, polgármes­ter uraknak, pénzintézeteknek, előkelőségeknek, ismerő­söknek, egyeseknek és testületeknek megfelelő példány­ban és kisérő levéllel küldözgettem szét az ország valamennyi részébe — általános prot. szempontokra való hivatkozással ismerteié pártolásra méltó helyzetünket; másika pedig a helyi körülményekre való tekintettel kopogtatott a jó szívek ajtaján. Összesen 2500 darab esdő-szózatot bocsátottam szárnyra építeni szándékolt ev. ref. imaházunk érdeké­ben és pedig városunk közönsége körében 700-ar, a szélrózsa minden irányában pedig 1800-at. Mai napig tényleg befolyt 3149 frt 12 kr; ezen összeghez Nagy-Kanizsa közönsége 1537 frt 9 krral az ország szórványa pedig 1612 frt 3 krral járult. Nagy-Kanizsa közönsége és a közvetlen közeli szomszédság köréből érkezett adományokat a Kanizsán megjelenő : «Zalai Közlöny»­ben nyilvánosan nyugtázám, a vidékről befolyt adomá­nyok pedig e becses lap hasábjain lesznek szerkesztő úr szívességéből, a számukra kijelölt helyen közzé téve. A fenti összegen kívül, biztos tudomásom szerint,

Next

/
Oldalképek
Tartalom