Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-15 / 50. szám

Harminckettedik évfolyam. 50. sz. Budapest, 1889. deczember 15. PROTESTÁNS r Előfizetési ára: Hirdetések dija : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 80 kr. TARTALOM: Vezércikk. Készüljünk a zsinatra. Nagy Ignácz. — Iskolaügy. Protestáns gymnasiumaink és a görög nyelv, fíohm Károly. —• Tárca. Ujabb tanulmányok a bibliai kritika körében. Petri Elek. — Belföld. Lelkészválasztási készülődés a debreceni egy­házban. Joó István. — A nagy-kanizsai ev. ref. misszió-egyház köréből. Jávory Nántor. —Gyakorlati lelkészet. Harc az Istennel, dr. Viguié után Baksay László'. — Külföld. Visszapillantás az osztrák protestánsok zsinatjára. Kovács Lajos.— Iro­dalom. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: Vili, ker. Szentkirályi-utca 39, sz, III. em. Készüljünk a zsinatra. in. Az összeülendő zsinat törvény-revisióját legnehezebben a lelkészválasztási törvény várja. A lelkészi állomások betöltésének módo­zataira szükség itt kissé visszapillantani a múltba, hogy az eszmék s e tekintetben való jogfogal­mak fejlődését, alakulásait szem előtt tartva, a ma érvényes lelkészválasztási törvény intentióját teljesen megérthessük. A reformatió kezdetén, tudjuk, hogy a nemesség kezdeményezte az áttérést, s a földes urat követték jobbágyai, s a földes ur a patro­natus javadalmait átadta a protestáns papnak, a pátronusi jogot s kötelességet föntartotta magá­nak; ha pap kellett valamely falujába, megkeres­tette a seniort s kért tőle alkalmas egyént, a kit kinevezett a földes ur ; népválasztási jogok­ról akkor még szó se volt. Szabad városokban pedig a tanács kért papot a seniortól. A kész pap pedig akkoriban oly kevés volt még, hogy bennük válogatni épen nem lehetett, hanem örömmel beérték azzal, a kit kaptak. Ezért tet­tek egyes főurak a külföldi egyetemeken alapít­ványokat, s küldöttek ki egyes ifjakat saját költségükön, hogy számos egyházból álló ura­dalmaikban a nép papban hiányt ne szenvedj ;n. Egyes nagyobb gyülekezetek is taníttattak itja~: kat a főiskolákban, hogy egyházuk üresede; esetében biztosítva legyen. Sokszor a még egye­temen tanuló ifjak kaptak meghívást egyes gyü­lekezetekbe, de megtörtént nem egyszer az is, hogy a meghívott ifjú a meghívást csak úgy fogadta el, ha előbb megengedtetett neki egy vagv két évig magát valamely külföldi egyete­men tovább képezhetni. Ebből az időből marad­tak fönn a még ma is itt-ott fennálló pátro­natusok. Ezt a korszakot nevezhetnénk a pro­testáns papok arany korának, mert aki tanul­mányait végezte, biztos kenyérre várták idehaza, a tanulmányi költségeket pedig fizették a pat­ronusok. A tanulónak nem volt egyébb gondja, mint a tanulás (no ennek aztán meg is felel­tek emberül), a végzett ifjúnak pedig az volt a gondja, hogy melyik üres egyházba üljön be — mert ilyen is volt elég — vagy ha előre elkötelezte magát, s üres papi állás ott nem vol% ellátásáról bőven gondoskodtak, vagy urfiakat nevelt, vagy rectoriát nyert. Az eilen-reformatió — Pázmán és a jezsui­ták korszaka — igen sok földes urat visszaté­rített a katholikus hitre, a patronusokból sok helyt üldözők lettek; a patronátus javai katho­likus papoknak adattak, hanem a nép minden üldö­zés dacára is megmaradt hitében, még akkor is, ha évtizedeken át nem volt lelkipásztora, s egész vidékeken a pásztor nélküli nyáj anarchiában élt, de át nem igen birták téríteni. Ekkor — nem többé földes urak, hanem a nép megkere­sése folytán — a senior nevezte ki az egyes gyülekezetek számára a papot, a gyülekezet pedig maga gondoskodott annak eltartásáról, a mint tudott. Sokszor fizette- a katholikus papot is muszájból, a magáét is örömmel. így fejlődött ki az esperesek pap- és tanítókinevezési joga, melybe a nagy közönség teljesen megnyugodott. Ez a jog később megosztatott az assessorokkal s az esperes nem többé egyedül, hanem assessor társaival együtt gyakorolta, a kinevezési jogot. Ekkor és még később, is, a'consistorialis gyűlé­sek — mert tractualis, vagy képviseleti gyűlés­ről szó se volt, a gyülekezetek és gregarius papok csak kérelmezhettek, de nem tanácskoz­hattak — helyrendelő gyűléseknek neveztettek. A senior, majd később a consistorium

Next

/
Oldalképek
Tartalom