Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-08 / 49. szám

kat képezne a tanulók okoskodásaiban, mely okoskodásokra ma a kevés óraszám miatt kevés alappal bírnak a tanulók. A görög Múzsa ezen remek művei által lebilincseltetvén az ifjúságot a VII. osztály I-ső harmadáig, a mikor is a görög költészet egyik lényeges alkatrészére térnék át, a mely a mostani görög nyelv tanításának kapcsán teljesen mellőzve volt: értem a lantos költészetet. Az aeol lantos költészet kitűnő művelője, a szerelem ábrándozó dalnoknője Safpho; a jón költészet főképviselője, a társas élet örömeit magasztaló Anakreon, a magasröptű dór Pindaros, a harci elegiák legünnepeltebb dalnoka Tyrtaeos, az idyll híres költője Theokritos mind meg annyi gyöngyei a görög költészetnek, a melyek megérdemlik, hogy az ifjúság idealismusának, legalább egy harmadban, tápot adjanak. A tanár belátásától volna függővé téve, mely költemény szépségeit tárná fel az ifjúság előtt. Az ifjak ezek tanulmányozásából megérthetnék, mily hatást gyakoroltak e költők a lánglelkű Kazinczyra és Berzsenyi erőteljes költészetére. A tanulók élénk impulsust nyernének a görög géniusz ihlete folytán az által is, ha a tanár a Vll-dik osztály rhetorikai tananyagának alapján Demosthenes híres beszédét «A koszorú»-ról ismertetné meg velők. A beszéd hatalma, a rhetorikai erő varázsa, az érvelés alapossága mély nyomot hagyna hátra az ifjúság lelkében. Az eredetinek a benyomása természetesen sokkal élénkebb és erőteljesebb. A VlII-dik osztály feladata abban állana, hogy a Plató és Aristoteles által megalkotott philosophiai épületben némi tájékozást nyujtsunk az ifjúságnak és a különben is előirt philosophiai tananyag kapcsán gondolkodását fegyelmezzük. Azok közül, a kik oly pályán működnek, melynek követelményei nem állanak kapcsolatban a philosophiai tanulmányozásával — kevesen vannak, a kik Platóról és Aristotelesről egyebet tudnának, mint azt, hogy görög philosophusok voltak. Én azt tartom, hogy minden tudományosan képzett emberre nézve fontos és érdekes tudni, mily problémák foglalkoztatták a különböző időkben a kiváló elméket, mily erők mozgatták az emberiség nagy gépezetének kerekeit, mily szellemi áramlatok jellemezték az egyes korokat és ezen hosszú eszmeláncolat összefüggőbb áttekintése céljából szükséges a tulajdonképeni kiindulási ponthoz visszatérni, azaz Platóval és Aristotelessel már idejekorán közelebbről megismerkedni és az önálló munkálkodáshoz az alapot megvetni. Plató és Aristoteles nemcsak a görög szellemnek gócpontjai, melyekben egyesülve látjuk a görög ismeret minden észlelhető sugarát, hanem ők fellépésüktől kezdve le egészen napjainkig lényeges befolyást gyakoroltak Európa valláserkölcsi és bölcsészeti elméleteire. E szerint már a gvmnasiumban szükséges az ifjaknak megadni az alkalmat, hogy e két szellemi óriást megismerjék és hogy műveikből az erény és igazság iránti szeretetet merítsék. Ezen módszer mellett és ezen beosztás szerint vélem elérhetőnek azon sikert, mely az egységes középiskolában a practicus élet követelményeit és az ifjúság ideális igényeit összhangzatba hozhatná. A miniszter által felvetett 2, 3, és 4-dik tétel a keresztülvitelben célszerűtlennek bizonyulna. Bizom a kormány bölcs belátásában, hogy megfogja találni az utakat és módokat arra nézve, hogy középiskolai szervezetünk virágzásnak induljon. Az ég adja áldását hozzá, hogy ifjúságunk testben és lélekben egészséges, jellemben erős, erkölcsben tiszta és gondolkodásban nemes és eszmékben gazdag legyen. Eperjes, 1889. november 14-én. Nősz Gusztáv. KÖNYVISMERTETÉS. A rokonság és sógorság fokainak számítása tekintettel a magyarországi törvényesen bevett és elismert vallásfelekezetek jogviszonyaira. Az összes jelekezetek lelkészei és világiak használatára irta Csiky Lajos, debreceni ev. ref. theol. tanár, ára / frt 25 kr. A nagy gonddal, utánjárással és gazdag forrástanulmányok alapján készült mű három fő részre osztva tágyalja és ábrákkal illusztrálja a házassági jognak e rendkívül fontos, sok körültekintést, óvatosságot és jogi tájékozottságot igénylő kérdését: a rokonság és sógorság fokainak számítását. A munka első részében, miután a rokonság, közös törzs, rokonsági ágak, ízek, családfák és a sógorság fogalmának helyes és szabatos meghatározását adta s a rokonsági és sógorsági viszonyt jelző magyar szavakat összeállította és megmagyarázta volna (itt-ott némi felesleges részletességgel): szól a vérrokonságról és sógorságról, mint házassági akadályról, a rokonsági és sógorsági tiltott fokozatok fejlődésének történetéről s ennek keretében a mózesi törvényről, a római törvényről, a keresztyénkori császárok törvényeiről s rendeleteiről, a kánonjogi törvényekről és zsinati határozatokról ; majd a lelki rokonság fejlődésének történetéről, az utánzott rokonságról és sógorságról, az egyházi atyáknak a tiltott házassági fokozatok felől való nézetéről s végül a római kath. egyháznak a rokonság és sógorság tiltott fokozataira nézve történt végmegállapodásáról. E történeti áttekintés igazán becses és érdekes monográfiája a házasságjogi viszonyok fejlődésének. A tárgyalás világos és elég könnyen folyó. A második rész a rokonsági és sógorsági ágak és ízek számításával s a családfák összeállításával foglalkozik. A beosztást illetőleg a 15 —23-ik §-ok mindjárt a 3. §. után az első részben foglalhattak volna sokkal természetesebben helyet, mint igy külön második részszé téve; mert e második rész egészen az «alapvető ismeretekhez)) tartozik, és viszont a mű harmadik része meg, mely a magyarországi egyházjogi viszonyokat tárgyalja, tekintettel a házassági tiltott fokozatokra és a melyben a 24. §. ismét történeti bevezetést ad, egészen termék szetesen csatlakozott volna a 14. §-hoz, mert a mint a mózesi törvényektől elkezdve a történeti fejlődést felvezeti a mai egynázjogi állapotokig, m elyek a hazai törvényesen bevett és elismert felekezetek házassági tilalmaira nézve fennallanak, egészen a fejlődés menetének megfelelő lett volna e fejlődés teljességét: a mai jogviszonyokat mutatni fel. így egységesebbnek tartottam volna az egész mű tárgyalását és így tulajdoképen csak két része lett volna a műnek : az egyik a rokonság és sógorság számítása, a másik pedig ennek a házassági egyházjogi viszonyokra való alkalmazása az egyes felekezeteknél, s itt adta volna bevezetésül szerző a történeti áttekintést. így ment lett volna a mű egy csomó felesleges ismétléstől, melyet ugyan a szerző — az előszó szerint — teljes tudatossággal tett, mert mindég lehető világosságra törekedett s ennek kedvéért hajlandó volt egyszer-másszor a symmetria követelményeit is figyelmen kívül hagyni: mégis mindez elmaradhatott volna, ha a beosztás, az anyag csoportosítása maga teljesen világos és illetőleg a dolog természetes rendjének megfelelőbb lett volna. A harmadik rész különben kitűnő szolgálatot tesz a gyakorló lelkészeknek és pedig az összes egyházak