Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-08 / 49. szám

lelkészeire nézve majdnem nélkülözhetetlen, mert a házassági jognak épen e kérdéseit sehol sem találják meg ennyire compendiozusan és gyakorlati szempontból ösz­szefoglalva, s szerzőnek figyelme még az élet változatos kasuistikájára is kiterjedt a vegyes házasságokat illetőleg. A közlött ábrák jók, szemléltetők s gonddal vannak szer­kesztve. Általában szivesen teszünk tanúságot a mellett, hogy a t. szerző, a debreceni akadémián a gyakorlati theologia tanára a leggyakorlatiasabb módon igyekszik növendékeit a praktikus lelkészi pályára elkészíteni és míg nekik szolgál, egyszersmind kiváló szolgálatot tesz a köznek is nemcsak hasznos útmutatásaival, hanem a kérdésnek történeti szempontból való tárgyalásával is. A nagy szorgalommal készült munkát a legmelegebben ajánljuk olvasóink becses figyelmébe. A közel 7 ívre ter­jedő mű ára 1 frt 25 kr, s kapható szerzőnél (Debrecen, fűvészkert-utca 1079. sz. a.) és Kókai Lajos könyvkeres­kedőnél Budapesten, (IV. Károly-utca 1. sz. a.). BELFÖLD. Török Pál arcképe. Sokan vagyunk, kik Török Pál emléke iránt kegye­lettel és hálával tartozunk. Az egész magyar ref. egyház, első sorban ennek papsága, melynek egyetlen valódi nagy alakja volt; főként pedig mindazok, kik az általa alapított papnöveldében nyerték neveltetésüket. Elismerem, hogy legnagyobb mértékben én, kit atyai barátságával ajándékozott meg, s agg kora éveiben még munkája egy részével is megtisztelt. Azt hittem, meg­illet engemet az, hogy én kezdeményezzem arcképe lefestetését az ő papnöveldéje számára; azt hittem, siet­nem kell vele, míg él még Barabás, az ősz festőművész, ki előtt a boldogult még erős férfi korában egyszer lefes­tés végett ült; és azt hittem, ugy lesz hozzá legméltóbb e szerény emlék, ha sokan, ha mindnyájan járulunk költ­ségeihez, kiket életében adósaivá tett. Nem tudom, hogy a feltevések közül melyikben csalódtam ; de tény, hogy az eddig összegyűlt 135 frthoz csak igen kis részben, elenyésző csekély mértékben járultak a pesti papnövelde volt növendékei, kiknek kegyeletére első sorban számí­tottam. A begyült összeg jelentékeny részét oly világi férfiak adták, a kiket egy körülménynyel kevesebb kap­csol a nagy alapító emlékéhez, mint iskolája volt növen­dékeit. S hányan vannak ezek közt, a kik másoknál jobban vannak emléke iránt lek ötelezve ? Az arckép lefestésére már felkértem Barabás Miklós festő művész urat, a ki azt a nála szokásos díjnak majd­nem csak a feléért, 200 frtért vállalta el, s már hozzá is fogott. Ezen kívül a kép keretére is jó volna 30—40 frtot kiadni, s így a cél eléréséhez még közel 100 forintom hiányzik. Az arckép a boldogultnak azon ülő kőmetszetű arcképe után lesz festve, melyet Barabás 1862-benkészített. A hiányzó 100 forintnyi összeget a boldogult által gyűjtött alapítványok is könnyen kifizethetnék; de vagyo­nosabb tisztelői is szívesen járulnának hozzá, sőt ha az egészet nekem kellene kifizetni, nem érezném magamat miatta szerencsétlennek; de állhatatosan hiszem most is, hogy e száz forint kifizetése a pesti papnövelde volt száz növendékének szent kötelessége. Talán kevesebb fáradsággal is össze tudtam volna ezen pénzt gyűjteni, de azt akartam, hogy a kegyelet fillérei állítsanak neki emléket, s ne a patronusok. Ennélfogva újból tisztelettel felkérem mindazokat, kik a boldogultnak emlékét tisztelik, hogy ezen arckép lefestéséhez szerény adományaikkai járulni méltóztassa­nak. Az adományok akár hozzám, akár e lap szerkesz­tőjéhez küldhetők, s a lapban fognak nyugtáztatni. Budapesten, 1889. december 3-án. Kovács Albert, a pesti ref. theol. akadémia igazgatója. A nagy-kanizsai ev. ref. misszió-egyház köréből. A nagy-kanizsai ev. ref. misszió-egyház közelebb­ről a belső-somogyi egyházmegye, illetve a dunántúli egyházkerület testéhez tartozik ugyan, kiegészítő részét képezvén azonban a magyarországi ev. ref. egyetemes egyháznak is, mint ilyen kell, hogy koronként életjelt adjon magáról, kell hogy nyilt bepillantást engedjen vetnie belsejébe, a testvér egyházak, a világi és egyházi vezérférfiak csak is ez uton szerezhetvén tudomást arról, vájjon méltó-e a konvent állandó segélyére, méltó-e a hitsorsos testvérek, a nagy közönség erkölcsi és anyagi támogatására ?... Hogy Kanizsán a helyrajzilag oly lényeges határ­széli gócponton nemzetiségi, közművelődési, felekezeti szempontból égető szükség van egy testében, lelkében magyar misszió őrszemre, azt már 1888. októb. 24. nap­ján az egész magyar hazában szétbocsátott esdőszózatunk­ban elmondám, nem akarva az ott elsorolt indokok felújításával ismétlésbe esni, itt csak 14 havi tapasz­talataimból mondok el, lehető röviden egyet-mást. Beszéljenek maguk a tények, van-e itt Kanizsán ránk szükség vagy nincsen ? megérdemeljük-e a testvér-kezek gyámolítását vagy sem ? !... Nem régen «Muraközben» teljesítvén misszió tisz­temet, arról volt szomorúan alkalmam meggyőződni, hogy Zalavármegye e területén, itt e még tulajdon­képeni magyar földön, a magyar szó olyan ritka, mint a fehér holló, horvátúl beszél e nem csekély terjedelmű vidéken mindenki, magyar szavak előtt csak a kényszer nyitja meg itt az ajkakat s ezt is csak az intelligens efemnél, felesleges megjegyeznem, hogy a szláv nyelv­nek megfelelő érzelem uralkodik itt a szivekben, a ke­délyekben is. A körülmények vihara által Muraközbe sodort hittestvéreink, különösen a néposztályhoz tartozók, any­nyira assimilálódtak az itt lakó horvátsághoz, hogy nemcsak nemzeti nyelvüket cserélték fel idegennel, de sőt egyházi tekintetében is az egyedül üdvözítő egyház aklába terelődének. Gyermekeiket saját lelkészük nem létében elkeresztelte a horvát-ajkú plébánus, az ottani népnevelés közegeinek pedig, ha másra nem is, de arra kiváló mértékben volt gondjuk, hogy az itt született újabb magyar nemzedék a horvát szellemnek legyen typicus képviselője. Bár a vegyes házasságból született gyermekek vallására, vallásos nevelésére nézve évtizedekkel ezelőtt intézkedett törvényhozásunk a «sexus sexum sequitur» szentesítést nyert törvénycikk megalkotásával, s bár ezen törvény a legújabb időkig érvényben van, a legújabb időkig kötelező erejűnek mondatott ki mindannyiszor, valahányszor a hazafiatlan visszaélés ennek felújítására, megerősítésére alkalmat szolgáltatott, büntetés következ­ménye mellett szigorúan meghagyatván a nem illetékes lelkésznek, hogy az általa szükségből, vagy bármely okból teljesített keresztelési aktusokat, az illetékes lel­késznek, anyakönyvi bejegyzés végett, 8 nap alatt hiva­talból küldje meg — a lépten-nyomon felmerülő száz

Next

/
Oldalképek
Tartalom