Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-08 / 49. szám

lelkészeire nézve majdnem nélkülözhetetlen, mert a házassági jognak épen e kérdéseit sehol sem találják meg ennyire compendiozusan és gyakorlati szempontból öszszefoglalva, s szerzőnek figyelme még az élet változatos kasuistikájára is kiterjedt a vegyes házasságokat illetőleg. A közlött ábrák jók, szemléltetők s gonddal vannak szerkesztve. Általában szivesen teszünk tanúságot a mellett, hogy a t. szerző, a debreceni akadémián a gyakorlati theologia tanára a leggyakorlatiasabb módon igyekszik növendékeit a praktikus lelkészi pályára elkészíteni és míg nekik szolgál, egyszersmind kiváló szolgálatot tesz a köznek is nemcsak hasznos útmutatásaival, hanem a kérdésnek történeti szempontból való tárgyalásával is. A nagy szorgalommal készült munkát a legmelegebben ajánljuk olvasóink becses figyelmébe. A közel 7 ívre terjedő mű ára 1 frt 25 kr, s kapható szerzőnél (Debrecen, fűvészkert-utca 1079. sz. a.) és Kókai Lajos könyvkereskedőnél Budapesten, (IV. Károly-utca 1. sz. a.). BELFÖLD. Török Pál arcképe. Sokan vagyunk, kik Török Pál emléke iránt kegyelettel és hálával tartozunk. Az egész magyar ref. egyház, első sorban ennek papsága, melynek egyetlen valódi nagy alakja volt; főként pedig mindazok, kik az általa alapított papnöveldében nyerték neveltetésüket. Elismerem, hogy legnagyobb mértékben én, kit atyai barátságával ajándékozott meg, s agg kora éveiben még munkája egy részével is megtisztelt. Azt hittem, megillet engemet az, hogy én kezdeményezzem arcképe lefestetését az ő papnöveldéje számára; azt hittem, sietnem kell vele, míg él még Barabás, az ősz festőművész, ki előtt a boldogult még erős férfi korában egyszer lefestés végett ült; és azt hittem, ugy lesz hozzá legméltóbb e szerény emlék, ha sokan, ha mindnyájan járulunk költségeihez, kiket életében adósaivá tett. Nem tudom, hogy a feltevések közül melyikben csalódtam ; de tény, hogy az eddig összegyűlt 135 frthoz csak igen kis részben, elenyésző csekély mértékben járultak a pesti papnövelde volt növendékei, kiknek kegyeletére első sorban számítottam. A begyült összeg jelentékeny részét oly világi férfiak adták, a kiket egy körülménynyel kevesebb kapcsol a nagy alapító emlékéhez, mint iskolája volt növendékeit. S hányan vannak ezek közt, a kik másoknál jobban vannak emléke iránt lek ötelezve ? Az arckép lefestésére már felkértem Barabás Miklós festő művész urat, a ki azt a nála szokásos díjnak majdnem csak a feléért, 200 frtért vállalta el, s már hozzá is fogott. Ezen kívül a kép keretére is jó volna 30—40 frtot kiadni, s így a cél eléréséhez még közel 100 forintom hiányzik. Az arckép a boldogultnak azon ülő kőmetszetű arcképe után lesz festve, melyet Barabás 1862-benkészített. A hiányzó 100 forintnyi összeget a boldogult által gyűjtött alapítványok is könnyen kifizethetnék; de vagyonosabb tisztelői is szívesen járulnának hozzá, sőt ha az egészet nekem kellene kifizetni, nem érezném magamat miatta szerencsétlennek; de állhatatosan hiszem most is, hogy e száz forint kifizetése a pesti papnövelde volt száz növendékének szent kötelessége. Talán kevesebb fáradsággal is össze tudtam volna ezen pénzt gyűjteni, de azt akartam, hogy a kegyelet fillérei állítsanak neki emléket, s ne a patronusok. Ennélfogva újból tisztelettel felkérem mindazokat, kik a boldogultnak emlékét tisztelik, hogy ezen arckép lefestéséhez szerény adományaikkai járulni méltóztassanak. Az adományok akár hozzám, akár e lap szerkesztőjéhez küldhetők, s a lapban fognak nyugtáztatni. Budapesten, 1889. december 3-án. Kovács Albert, a pesti ref. theol. akadémia igazgatója. A nagy-kanizsai ev. ref. misszió-egyház köréből. A nagy-kanizsai ev. ref. misszió-egyház közelebbről a belső-somogyi egyházmegye, illetve a dunántúli egyházkerület testéhez tartozik ugyan, kiegészítő részét képezvén azonban a magyarországi ev. ref. egyetemes egyháznak is, mint ilyen kell, hogy koronként életjelt adjon magáról, kell hogy nyilt bepillantást engedjen vetnie belsejébe, a testvér egyházak, a világi és egyházi vezérférfiak csak is ez uton szerezhetvén tudomást arról, vájjon méltó-e a konvent állandó segélyére, méltó-e a hitsorsos testvérek, a nagy közönség erkölcsi és anyagi támogatására ?... Hogy Kanizsán a helyrajzilag oly lényeges határszéli gócponton nemzetiségi, közművelődési, felekezeti szempontból égető szükség van egy testében, lelkében magyar misszió őrszemre, azt már 1888. októb. 24. napján az egész magyar hazában szétbocsátott esdőszózatunkban elmondám, nem akarva az ott elsorolt indokok felújításával ismétlésbe esni, itt csak 14 havi tapasztalataimból mondok el, lehető röviden egyet-mást. Beszéljenek maguk a tények, van-e itt Kanizsán ránk szükség vagy nincsen ? megérdemeljük-e a testvér-kezek gyámolítását vagy sem ? !... Nem régen «Muraközben» teljesítvén misszió tisztemet, arról volt szomorúan alkalmam meggyőződni, hogy Zalavármegye e területén, itt e még tulajdonképeni magyar földön, a magyar szó olyan ritka, mint a fehér holló, horvátúl beszél e nem csekély terjedelmű vidéken mindenki, magyar szavak előtt csak a kényszer nyitja meg itt az ajkakat s ezt is csak az intelligens efemnél, felesleges megjegyeznem, hogy a szláv nyelvnek megfelelő érzelem uralkodik itt a szivekben, a kedélyekben is. A körülmények vihara által Muraközbe sodort hittestvéreink, különösen a néposztályhoz tartozók, anynyira assimilálódtak az itt lakó horvátsághoz, hogy nemcsak nemzeti nyelvüket cserélték fel idegennel, de sőt egyházi tekintetében is az egyedül üdvözítő egyház aklába terelődének. Gyermekeiket saját lelkészük nem létében elkeresztelte a horvát-ajkú plébánus, az ottani népnevelés közegeinek pedig, ha másra nem is, de arra kiváló mértékben volt gondjuk, hogy az itt született újabb magyar nemzedék a horvát szellemnek legyen typicus képviselője. Bár a vegyes házasságból született gyermekek vallására, vallásos nevelésére nézve évtizedekkel ezelőtt intézkedett törvényhozásunk a «sexus sexum sequitur» szentesítést nyert törvénycikk megalkotásával, s bár ezen törvény a legújabb időkig érvényben van, a legújabb időkig kötelező erejűnek mondatott ki mindannyiszor, valahányszor a hazafiatlan visszaélés ennek felújítására, megerősítésére alkalmat szolgáltatott, büntetés következménye mellett szigorúan meghagyatván a nem illetékes lelkésznek, hogy az általa szükségből, vagy bármely okból teljesített keresztelési aktusokat, az illetékes lelkésznek, anyakönyvi bejegyzés végett, 8 nap alatt hivatalból küldje meg — a lépten-nyomon felmerülő száz