Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-01 / 48. szám

ha az alapítótőkét azok is szaporítják, kik annak hasznát veszik, azaz a szülők. Az ide mellékelt nyomtatott neveidei jelentés hűn tanúskodik állításom mellett. Bátor vagyok én, 82-ik évet járó öreg tanítónő, itt esedezni azoknak, kik befolyásuk és anyagi helyzetük szerint tehetik, hogy mentőlelébb segítsenek létrehozni olyan felsőbb leánytanodát, minőt Miskolc már 1784-ben, tehát már ezelőtt 105 évvel, szükségesnek látott tervezni, s ezelőtt 43 évvel azt megnyitni. Lebegjenek előttük a fentebb irt Szatmáry püspök, és Palóczy László azon mondatai.: hogy a haza, a nemzet csak akkor mondhatja magát szabadnak, ha annak férji-és nőszülöttei műveltség tekintetében egy fokon állanak. *) Békésen, 1889. nov. 24. Karacs Teréz. Mélyen tisztelt Tekintetes Segédgondnok Úr! Szerencsés voltam ezelőtt egy évvel a Tekintetes és Nagytiszteletű Egyházi tanács által — még akkor alapítandó, most már létesült leánynevelő-intézetbeni tanítóságra meghivatni. A feltett díj 240 — és minden növendéktől évi járandóságul 10 ezüst forint volt. Én előre jól ismervén ezen hivatalnak nemcsak terhes voltát, de költségességét is; mert tudtam, hogy a nőnevelésnél mellőzhetlen a kézimunkatanítás s ahhoz legalább minden 30 növendékre egy segéd kell. Eszerint jövedelmemet előre úgy kelle tekintenem, melyből két segéd díjjá s általuk alakult csaladom kitartása kiteljék. Ezen kiszámításomnál fogva, még akkor bátorkodtam alázatosan figyelmeztetni Tekintetes és Tisztelendő meghívóimat, hogy az ajánlott jövedelemből nem fedezendhetvén költségeimet, addig ezen hivatalt nem fogadhatom el, míg tanulótermek bebútorozása és szálláspénz nincs biztosítva. Ezen kérelmem következése lőn, egy — kezemnél lévő — ív, melyen több tisztelt T. T. egyének aláírvák és első évre 62 frt 20 krt ezüstben biztosítnak az intézet szállására; de már a következőkre csak 39 ezüst forint pótlék igértetik. Ezen kívül 70 ezüst forint bebútorozásra vala igérve, mint szerencsém vala T. S. Gondnok úr hozzám irt becses soraiból olvasni. Ezen rövid vázlatból látható, hogy ezen leánynevelő-intézetbena tanító díjjazása még eddig nem áll úgy, hogy némi világítást vetni rá fölösleges volna. Hogy pedig ezt igen röviden és érthetően tegyem, legcélosabbnak láttam az itt következő bevételi- és hivatalos kiadási rovatot közleni. Az összehasonlításból kitűnik az alább következő alázatos kérelmem helyessége, vagy helytelensége. 1846. auguszt. 6-tól —1847. ápril i-ig jövedelmem és hivatalos kiadásom. Bevétel: Évdíj 240 ezüst forint 64 növendéktől i-ső félév . . 320 » » 34 növendéktől 2-ik félév (a novemberben beirottak csak félévre fizettek) . 165 » » Beirás 64 ;> » Bútorozásra 36 » » Összeg : 825 ezüst forint. *) Ez érdekes visszaemlékezésért a olv. közönség nevében itt is köszönetet mondok n. t. cikkírónak, nőnevelés ügyünk lelkes úttörőjének, ki agg kortól reszkető kézzel, de ifjú lelkesedéssel emeli fel szavát nőnevelésünk elhanyagolt ügye mellett. Szerk. Hivatalos kiadás: Szállás 160 ezüst forint Segédek 100 » » Fa 90 » » Az intézetre tett apróbb költség és tisztogatása 60 » » Bútorozása 60 » » Összeg : 470 ezüst forint. Szeptemberig jövedelmem egyedül április, május, juniusi 60 frtnyi évdíj ; hivatalos kiadás pedig segédeim márc. ápr. máj. jun. jul. és augusztusi díja 80 ezüst és V4

évi házbér. Ezen rovat mutatja tehát, hogy ha eddigi 825 forintnyi jövedelmemhez még a jövő iskolai év kezdetéig járandó 60 frtnyi jövedelmemet hozzáadom : összes jövedelmem leend 885 forint. Még hátralévő kiadásomhoz toldván, tesz 590 forintot. így marad házi költségre 295 forint. Ez a legszigorúbb számítás szerint sem elég négy emberre. A föntebb előadottakból világosan kitűnik, hogy így, mint most áll a kezem alatti intézet, nem fedezhetem hivatalos jövedelmemből hivatalos és házi költségeimet; és különösen terhelő ezen első év rám nézve — nemcsak az általános drágaság miatt, de az előkiadások miatt is, milyenek pl. a tanterem bebútorozása, segéd, útiköltség és sok oly apró kiadás (egy alapuló intézetnél nélkülözhetetlenek), mely gyorsan összeggé női, és hogy ezzel csaknem egészen magam voltam terhelve : a bevételi és kiadási rovatból látható. Bátorkodom tehát alázatosan kérni T. Segédgondnok Urat, méltóztassék szives figyelmébe véve alázatos folyamodásomat — közölni azt az T. T. egyénekkel, kik ezen intézet lételére szellemileg és anyagilag befolyni kegyeskedtek, hogy azon lelkes buzgalom, — melynek ezen zsenge intézet lételét köszönheti — tehessen, mit csak tehet, ennek állandósítására. A növendékek száma naponként szaporodik, ez mutatja ezen intézet szükségességét; ennek tehát anyagi gyengélkedése miatt valaha pangani, vagy elenyészni igen sajnos lenne. — Jövendő erősödésének támogatására, a legsürgetősebben legalább annyi pótlást szükségesnek tartok, hogy az intézet szállásának fizetésével ne én lennék terhelve s fára is lenne biztosíték — akár a növendékek adóztatása által, akár más uton s mind ezt a már lefolyt évre is kérem. Csekély véleményem szerint én ilyformán hinném a szükséges pótlást létesíteni, hogy (egyenesen azok, kiket az intézet létele legközelebbről érdekel) a szülők lennének terhelve. Ugyanis, ha a tandíj 14 pengőre emeltetnék: már 60 növendék kiadná a szállásra és fára szükséges 240 forintot és mégis Magyarhonban található legolcsóbb tandíj esnék reájuk; u. m. havonként r frt 16 kr pp. Ez csupán alázatos véleményem. Midőn alázatos figyelmeztetésemhez a legalázatosabb kérelmemet csatolom, épen nem én magam, hanem az intézet érdekében cselekszem. Az én életem rövid, (s könnyebbszerűleg is fönntartható, mint ezen a pályán), de ezen intézetnek élni kell még soká ; s azért szükséges alapját úgy megerősíteni, hogy azt ne egyedül egyéni buzgóság, hanem anyagi erő is támogassa. Itt nem a magam, hanem az intézetet jelenleg buzgalmukkal támogató lelkesek egyéniségét értem. Én csak csekély s történetes szerepvivő vagyok ezen intézet alapításánál, ki alig mutathatok föl egyebet, mint tiszta törekvést. Midőn tehát bátor vagyok az intézet erősítését alázató-