Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-12-01 / 48. szám
házi székek a pörlekedő felek teljes biztonságára kellőleg szerveztessenek» stb. Ma már épen ioo esztendős az igéret, de nem történt semmi, pedig egyháztársadalmunk alulról rothad. A vadházasságok mindenütt napi renden vannak, az elválás római katholikusokból álló világi törvényszékek előtt folynék ha folynék; ccabsurdum pedig, de nagy, hogy ennek kelljen állnia)) Petőfi szerint. A róm. katholikusoknak, unitáriusoknak, zsidóknak (czigányoknak is maguk között, nazarenusoknak is) megvan, megtermett magától az a belkörű hatósága, mely a yálópöröket elintézi, sőt a reformátusoknak is megvan az ötödik egyházkerületben Erdélyben: csak a Magyarországon lakó két prot. felekezet kénytelen házassági válópöreit világi = pápista hatóságok előtt évek hosszú során át folytatni irtóztató költséggel, ezért aztán nem is folytatja, hanem beáll vadházasságba, és az egyházi társadalom rothad, a család bomlik. Most megértük azt az időt, hogy «mindkét hitvallású evangélikusok)) a jövő évben fognak Budapesten zsinatolni, mint száz év előtt, jó lesz ezt az ügyet közös erővel meglendíteni. Tudva van a történelemből, hogy a válópörök intézésének joga meg volt a mi egyházi hatóságunknak is, de egyszer — hogy mikor, megírtam más ízben, s tudja is minden pap —- ultramontán befolyás következtében konfiskáltatott tőlünk, most követeljük vissza ! Szervezzük a «saját egyházi székeinket)), mert hogy pápistának, zsidónak stb. meglegyen, tőlünk pedig az erre való intellectualis képességet 100 év múlva is megtagadják, ez abnormitás, ez absurdum! N agy Ignacz, kölkedi ref. lelkész. ISKOLAÜGY. Emlékezés a miskolci felsőbb leánytanoda csecsemő korára. A ((Protestáns egyházi és iskolai lap» 46. számában a nőnevelésről írt cikkben Görömbey Péter úr kedvezőleg említi fel Karacs Teréz nevét. Nem akarok túl— szerénységet affektálva ezen tekintetben mentegetőzni; sőt ím köszönetet mondok az elismerésért és tanúsítani is akarom az ide mellékelt 42 éves okmánynyal, hogy én, mint a miskolci leánynevelde első dajkája, életrevaló tevékenykedésemmel annak életét biztosítottam. Igen, ha életrevalóságát a tiszáninneni egyházkerület be nem látta volna, nem tartotta volna érdemesnek azt — a miskolci helv. egyháztól átvéve — pártolni. A szegény Karacs Teréz bátor volt vállalkozni arra, hogy úttörő legyen a vallásos, a tiszta protestáns vallásos nőnevelés ügyében és meggyőzött sok tévelygő hitetleneket arról, hogy a nőnevelés alapja csak tiszta vallásosság lehet, de nem a vallásosság piperéje és nem a nevelés sallangjai u. 111: zene, sokféle nyelvtudás; ezek szép sallangok, de a házi erényeknek, a női kötelességeknek nem alapvetői, nem kifejtői. Véghetetlen örömmel telik meg lelkem, a midőn az általam csecsemő korában dajkált miskolci felsőbb leánytanoda emelkedéséről hallok. Az ég áldja meg érte a lelkes egyéneket, kik annak pártolásával hosszú életet biztosítanak. Midőn 1S47. jul. 4-én a miskolci avasi ős helvtemplomban növendékeimmel az első vizsgára megjelentem, a templom ajtajában ezen szavakkal fogadott az akkori ősz szuperintendens Szatmári: alme, elmondhatom Simeonnal: Bocsásd el uram a te szolgádat; mert láthatám ezen nevelde megnyitását, mely nőink megváltását jelenti». Palóczy László akkori segédgondnok pedig ilyen forma szavakkal nyitá meg a tanszemlét: «Ma jul. 4-dike van, Amerika felszabadulásának ünnepnapja. Szándékosan tettem a kedves hajadonok vizsgáját a mai napra, s ha óhajtásom teljesülhet, minden évben ezen napon tartjuk meg a tanszemlét. Mi is felszabadulásunk ünnepét tarthatjuk ma, midőn leányainkat fiainkkal hasonló nevelésben részesítjük. Csak oly ország és nemzet mondhatja magát szabadnak, hol a nő egy fokon áll a férfival neveltség tekintetében.)) Hazánk e nagy szónoka ilyen formán szólt 42 évvel ezelőtt az avasi templomban ; adná Isten, hogy mind az öt püspöki kerületben mentől elébb ily szónoklattal nyitnának meg protestáns leányaink számára felső leánytanodákat. Az ide mellékelt 1847. tavaszhó ri-én írt jolyamodásomról vett másolat hűn tanúskodik arról, hogy minő ragaszkodással igyekeztem a leánytanoda életben maradásán munkálkodni. Folyamodásom azon része helyeseltetett, hogy alapítási cím alatt a vidéki, és nem protestáns szülők is évenként ^ forintot fizessenek beírt leányaikért. A szülők örömmel fizették a rájuk szabott illetéket, s ebből, mint az ide mellékelt lemásolt folyamodásom és a nyomtatott Növeldei jetentés is tanúsítja, azon 13 év alatt, míg én tanítóskodtam a miskolci leányintézetben: szépen jövedelmezett a helv. egyház pénztárába; melyről a még akkor írt nyugták még mindig birtokomban vannak. Néhány évről mutatványul ide is jegyzek. Ugyanis: " iS4 f 7„ 110 frt 18*7*0 104 » i85 1 /'51 i 140 » I85 %3 176 » i85 3 /3 4 289 )) Összeg: 819 frt. A több évek is ilyen formán jövedelmeztek. Hogy az én távoztom után ezen nemű jövedelme meg volt-e a növelde részéről: azt nem tudom ; de gyakorlati szempontból nagyon ajánlatos, és minden felállítandó leánytanodák jövőjét legjobban biztosítja az, 96*
