Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-12-01 / 48. szám
ezek is javítást, igazítást igényelnek. Mellőzve a két előbbit, csak a domesztikáról óhajtok itt szólani, mely elvben gyönyörű, a gyakorlatban, úgy a mint most kezeltetik, valóságos Pandora szelencéje, melyből az egyházi életre minden rossz árad ki. Nem akarok arról se szólani, hogy a segélyosztás aránytalansága ellen sokan duzzognak : egyik sokalja az erdélyieknek aránytalanul nyújtott segélyt, másika misszióktól sajnálja az ezreket (szeretné tán maga zsebre rakni). Én bele nyugszom a konvent bölcsességébe; tudom, hogy ott segít, a hol legnagyobb a veszély; de arról nem hallgathatok, hogy egyes gyülekezetekben a fejenkénti kivetés, behajtás, úgy az espereseknél az egész tractusbeli egyháztagok domesztikai adójának elszámolása, rendben tartása annyi irka-firkával fáradsággal — s a mi ennél ezerszerte roszszabb — gyűlölködéssel jár, hogy az a pénz, a mi befoly, nem éri meg azt a fáradságot! (Az az évi 70—80 ezer frt talán mégis megérdemli a lelkész urak fáradságát, kiknek szegényebbjei évenként 25— 30 ezer frtot kapnak a domesztikából! Szerk.) Hát még ott, a hol filiák, szórványok, távoli gazdasági telepek vannak cselédséggel, mekkora bajjal, mennyi fáradsággal jár?! a fuvar rendesen többre rúg a be — vagy többnyire be se — hajtható néhány fillérnél. Itt eszembe jut a régi adoma. Valamikor egy ügyes lakatos elkezdett két garasosokat csinálni; látta hogy a körirat ((Imperátor Franciscus I.» O meg úgy verte ki, hogy a saját nevét véste rá : ((Imperátor Bugyi János». Persze becsukták; hanem mikor kitűnt, hogy minden két garasos 25 garasába került, eleresztették. Nekem úgy tetszik, hogy minden falusi paptársam ilyen imperátor Bugyi János, a kinek két garasnyi domesztika megteremtése belekerül 25 garas ára fáradtságába; és még hány száz forint ára gyülöltetésébe?! mert híjába mondja a törvény, hogy így meg ugy a kurátor, bizony csak a pap terhe az! Ezen adóztatás nemét is az állami adóztatás formájára ugyancsak sok cifra rubrikával formálták ki, a rubrikáktól pedig már az iskolai és népmozgalmi rubiÜTás cifra kimutatások miatt is irtózunk; de elfeledték, hogy az állami adók rendben tartására a községi jegyzőségtől föl a pénzügyminisztériumig mily sok közeg, hatóság — jól fizetett nagy személyzettel — van felállítva. Mi ugyanezt a munkát végezzük magunk, ingyen, még a kellő hatósági erő és tekintély sincs hozzá megadva; amit az állami közegek végeznek forintokban s milliókban, mi krajcárokban. Ezen a rettentő terhen segíteni, a domesztikai adóztatást egyszerűsíteni kell, a mi szerintem könnyen lehet. Most már tudva van, hogy mennyi jön be az öt egyházkerületből összesen ; tudva, hogy az egyházkerületek, megyék és egyes egyházak mennyit adtak tíz évi átlagban. Minő egyszerú dolog lenne kivetni minden egyházkerületre a magáét! Az egyházkerületek kivetnék az egyházmegyékre, s az egyházmegyék aránylag az egyes gyülekezetekre egy összegben. Az esperes számolhatna harminc-negyven tétellel, míg most számol harminc-negyven ezerrel. A gyülekezetekre pedig bátran rájuk lehet bízni, hogy honnét teremjek elő .járulékukat. Ezer köszönet Szász Károly püspök urnák, ki amint mi tudjuk, már sikerrel fel is szóllak ily szellemben ez ügyben! Tudva van, hogy az egyházi adózásban nálunk ((valahány ház annyi szokás»; kevesebb az olyan egyházak száma — s leginkább csak városokban van — hol egyenesen kivetik az egyházi adót előirányzat utján. Az a sok falusi gyülekezet nem adófizetésből, hanem közmunkákból, földekből, aratás, fuvar, favágás, őrletés stb.-bői pénzel. Ott a hol kivetés szokásos, könnyen lehet a szokott kivetést a domesztika hozzáadásával egy füst alatt beszedni; a hol pedig kivetés nincs, hanem más módot talált íel a kálvinista élelmesség a megélhetésre: hagyják rá a gyülekezetre, hogy honnét teremti elő illetményét, biztosan elő fogja teremteni a maga módja szerint. A fődolog úgyse az, hogy a rubrikák tele legyenek töltve, hanem hogy a cassa legyen tele töltve, az pedig megtörténhetik egyszerűbb módon is. Most szekér számra nyomják a sok rubrikát, sok költségbe kerülhet az ! fordítsák azt a költséget is segélyre ! A mi nyakunkról pedig vegyék le ezt a rettenetes, ezt az áldatlan terhet. A debreceni zsinat megfaragta a jármot, a budapesti öszszeülendő zsinat igazítson rajta, faragja le kinzó szögleteit, s húzni fogjuk vidámsággal! Az egyházi törvényeknek áldólag kell kihatni az egész egyházi társadalomra, a társadalom alapját pedig képezik az egyes családok, ezeknek jóléte biztonsága pedig az egész egyházi társadalom biztonsága. Itt a debreceni zsinat a maga törvény biztosította jogát hangoztatta ugyan, de érvényre nem emelte, s érvényre nem | emeltetett azóta se, értem itt a házasság ügyet, ezt az égető kérdést, melynek érdekében e sorok irója is, mások is többször szót emeltek e Lap hasábjain. Akkor én 90 esztendős Ígéretnek címezve, hivatkoztam az 179°/i- 26-ik törvénycikk ír. §-ára, melyben ez mondatik: ((A mind két hitvallású evangélikusok minden házassági ügyei azoknak saját egyházi székei bíráskodására hagyassanak. O Felsége azonban előlegesen kellő intézkedéseket teend, hogy ezen egy-