Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-10-06 / 40. szám
TÁRCA. A révkomáromi ev. ref. egyház múltja. (Folytatás). Nagyon valószínű, hogy Ferdinánd azért nem küldött Oláh Miklós kértére királyi parancsot Huszár Gál elűzetésére, mert a kassai vizsgálatból jól tudta, hogy az ottani zavargásra is éppen Huszár Gál tervezett elfogatása adott alkalmat. De ha az óhajtva várt kirá'yi rendelet elmaradt is, találta az érsek más módját annak, hogy Fluszár Gált Révkomáromból elűzhesse: a hadügyek élén álló Károly főherceget kereste meg és azt kérte fel arra, hogy céljai eredményre vezessenek. És Oláh Miklós nem számított rosszul, mert Károly főherceg még 1563. év elején szigorú parancsot kü'dött a révkomáromi vár kapitánya és tiszttartójához, hogy Huszár Gált fogják el, s küldjék Esztergomba, vagy a révkomáromi vár kazamátáiba zárják el. Rendeletének megokolásául azt írja Károly főherceg Ferdinándhoz, hogy «jóllehet a veszélyektől való felelemből Huszár Gált alig tartóztathatja fel ezen részekre való visszatéréstől, mindazonáltal jobban meggondolták a már kétszer is megemlített elfogatást, melyet Nagy Istvánnak, a révkomáromi naszádosok kapitányának kötelessége lesz elintézni.» Ez a Nagy István Huszárnak mély tisztelője és a református elveknek buzgó híve levén, s különben is az üldözött reformátornak hallgatóihoz és pártfogóihoz tartozván : lehetségessé tette néki, hogy a parancs végrehajtása előtt Révkomáromból elmenekülhessen. Ekkor már negyedszer vette kezébe a vándor botot és reformálta Komárom vidékét, a Vágh kies völgyét és egész felső Dunamellékét fel a magyar Rómáig, Nagy-Szombatig. Megfordult-e még valaha ezután Huszár Gál Révkomáromban ? adatok hijányában eldönteni nem lehet; de az kétségtelen, hogy ez a derék férfiú volt az, aki már szilárd alapokra rakta le a révkomáromi református egyház fundamentumát, s ő volt az, aki a város lakosságának sorai között, már maradandó eredményeket idézett elő, melyet nem dicsőítésére említünk ugyan fel, hanem csak azt akarjuk illusztrálni vele, hogy az uralkodó vallás — ha protestáns volt is — az sem tudott türelmes lenni, mert Tóth Sámuel emlékezetben hagyta, hogy «Gáspár fereczrendű pátert a révkomáromi asszonyok, Huszár Gálnak a város piacán tartott egy elragadó prédikációja után, a plébániából kiűzték s azután a városból el kerget lékl a ) mely ténytől számíthatjuk már a révkomáromi református egyház kezdetét is, s e szerint azt 1563. évre joggal és határozottan tehetjük.1 3 ) Valóban elmondhatjuk Huszár Gálról, hogy őt nagy és nehéz idők szülték a reformáció dicső eszméjének megvalósítására, melynek éppen ilyen erős lelkekre, éppen ilyen evangyéliomért lángoló keblekre volt szüksége, hogy apostoli buzgalmával a lelki világosság sugarait ne csak Révkomáromban, hanem a felső Dunaméllékén s a Vágh folyó síkjain is felgyújthassa. Huszár Gálnak Révkomáromból való s: erencsés elmenekülése után, hogy milyen helyzete volt e városban 12 ) A becses és értékes jegyzetek Őnody Zsigmond birtokában vannak. 1S ) E szerint igazítandó ki Révkomárom alakulási éve is 1548. helyett 1563-1 a a magyarországi ev. reform, egyház 1886. évi Egyetemes Névtárában; mert, mint előadtuk, még csak itt lehet beszélni alakulásról. a pásztorától megfosztott nyájnak ? azt történeti hitelességgel kimutatni nem lehet; de hogy a viszonyok elég kedvezők voltak reájuk, az bizonyos; mert Oláh Miklós és Verancsics Antal halála után bekövetkezett huszonhárom évig (1573 —1596) tartó érseki interregnum ideje alatt már teljesen szervezkedhettek is. Ezt látszik bizonyítani a városi tanács jegyzőkönyvében fent maradt azon feljegyzés, hogy «a csekély számú katholikusok, mivel a hatalmaskodó protestánsok nem tűrték meg ezen időben Révkomáromban a rom. katholikus papokat, eleinte Huszár Mátyás katholikus nemes embernek a szent András templom mellett levő ] házában szoktak összegyülekezni vasár- és ünnepnapokon, itt imádkozgattak és a seregbíró Fluszár Mátyás által a házi posti Iából felolvasott szent beszédeket hallgatták.*1 4 ) És csak néha érkezett titokban vagy elemózsia gyűjtéseimé alatt Győrből egy vagy két ferencrendű barát, akik szintén a fentebb megnevezett Huszár Mátyás és később fia Huszár István házánál tartottak róm. kath. szertartás szerint való isteni tiszteleteket, rettegvén a kálvinisták hatalmától, kiknek hitelveik szerint való vallás-gyakorlatuk és iskoláik is voltak.1 5 ) Fényes Elek azt írja 1 6 ) hogy «a révkomáromi reformátusok már 1550 körül templomot építettek maguknak^ de azt már nem említi, hogy melyik részében volt ez a városnak. A Huszár Gálról fentebb előadottak azonban teljesen kizárják Fényes Elek állításának igazsigát, mert ő legalább is másfél évtizeddel teszi előbbre a révkomáromi első református templom építését és létezését, mint valósággal volt. Mindjárt világos lesz ezen kérdés előttünk, ha jobban megfigyeljük Húsár Gál révkomáromi működését. Felemlítettük, annak tárgyalásakor az esztergomi érsek leveléből, hogy «Huszár a nép közül többeket maga részére megnyert, sőt össze is szokta azokat gyűjteni,» melyet bizonyára nem kell tennie, ha akkor, mikor Révkomáromba ér, már szervezett református egyházat talál. Nem kell maga köré gyűjteni a nép t a város piacára, ha már templomot is talál ott, mert az maga is felkeresi őt a templomban, s ott is elég működési tért kereshet és laláihat magának. De nem állhat meg Fényes Elek állítása már csak azért sem, mert Oláh Miklós levelének éléből minden kétséget kizár azon fentebb előadott állításunk, *hogy Révkomáromot Huszár Gál reformálta, és csakis az ő működésével öltött nagyobb arányokat a protestantismus a városi polgárság sorai között.» De meg nem is hihetjük el s még csak gondolni sem tudjuk, hogy szó nélkül hagyta volna tizenhárom esztendeig az es/.tergomi érsek azt, hogy Révkomáromban református gyülekezet alakult; az az érsek, aki mihelyt meghallotta, hogy Fluszár Gál már ott is terjeszti az evangyéliumot, nem mulasztott el semmit elkövetni arra nézve, hogy «az eretnek prédikátort® onnan kiűzhesse. A révkomáromi reformátusok első temploma a mai szent András temploma volt, a melynek birtokba vétele csak is azután történhetett, a mikor Gáspár ferencrendű pátert elűzték, vagyis 1563-ban. A révkomáromi kis gymnásium értesítőjében 1 7 ) azt olvassuk ugyan, hogy «a Szinán pasa elvonulása után 1594 ben visszatérő legnagyobb részben protestáns lakosság a szent András templomának tornyát őrtoronnyá változtatta ; a templom körűi levő temetőt is használta, de magát a templomot elfoglalni nem merészelte» mégis határozottan merjük X1 ) A városi tanács I. számú jegyzőkönyve 14. 1. V. Ö. A révkomáromi kis gymn, értesítője 9. 10. 1. 15 ) Baldzsovics: Brevis história 156. 1. 16 ) Magyarország geográfiái szótára. Budapest, 1851. 85. 1. 17 ) Idézett mű 8. 1.
