Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-10-06 / 40. szám
azt állítani, hogy a túlnyomó számban levő reformátusok az emlí'ett templomot is elfoglalták, mert ha ez nem úgy volna, akkor nem értenénk meg a városi tanács jegyzőkönyvének azon fentebb idézett szavait, hogy a római katholikusok miért jártak akkor Huszár Mátyás házába istenitiszteletre, ha a reformátusok a szent András temp'omot nem használták volna? Különben is úgy volt széles e hazában mindenütt, hogy a reformált lakosság régi templomait magáénak tartotta, a hol tömegesen áttért, s nem értjük miért lenne kivétel éppen Révkomárommal ? De nem is volt. E munka második részében — mint látni fogjuk — egy olyan jeles kútfői becsű munkával, minő a História Diplomatica, bizonyítjuk, hogy a szent András templom a reformátusoké volt. Tehát itt csak annyit, hogy a XVI. században nem építettek templomot, hanem reformáltatván, a régi katholikus templomot használták. Az eszme rokonságnál fogva itt említjük fel, hogy Révkomáromban iskola is volt a XVI. században, mely iskolának egyik tanítójáról mindjárt szólni fogunk, de előbb jónak tartottuk annak előzményeiül a következőket elmondani. Teljes biztonságban érezvén magát a révkomáromi várőrség, gyakran kirándult onnan a vidéken garázdálkodó török csapatok zsarolásainak megfékezésére, sőt a törökkincstári defterekben1 8 ) még arról is van emlékezet, hogy «a révkomáromi várőrségének kapitánya, egy göppingeni Kielmann András nevű átkozott lator 1586-ban az esztergomi vár védelmezésére ment,» de úgy látszik siker nélkül tért vissza, mtrt ugyanott azt is olvassuk, hogy <a miért Omar bin Mohamed vele szerencsésen viaskodott, kap egy 5099. akcse évi jövödelmű timárt.1 9 ) A török spahik ezt nem szerették ; többször megtámadták Révkomáromot, de az őrség jól tartotta magát, vitézül vissza vert minden ostromot, sőt sikeresen segítségére volt 1594. május 4 tői juniusig Mátyás főhercegnek Esztergom visszavívásában is. De egy ilyen általános háború a dicsősség mellett sok veszteséggel is jár s valószínűen ennek kell tulajdonítanunk Márkus Boldizsár révkomáromi tanítónak a városból való eltávozását is. O maga azt írja a pozsonyi tanácshoz 1594. december 2-án, hogy «révkomáromi iskolatanító volt;» elmondja tovább levelében, hogy «Révkomáromban a császár szolgálatába állott és a törökök ostroma miatt kényszerült hivatalát elhagyni s most igen nagy nyomorban levén, valami kis segélyt kér a tanácstól. > 2 °) Annyi bizonyos Márkus Boldizsár leveléből, hogy a derék várkapitányok a XVI. század második felében iskolát is tartó:tak fenn Révkomáromban, mely iskolát Fraknói római katholikusnak mond ugyan, de mi Balázsovics fentebb idézett szavaival hasonlóan azt állítjuk, hogy ezen iskola a protestánsoké volt. Tóth Ferenc azt írja a magyar-és erdélyországi protestáns ekklézsiák históriájában, ö l ) hogy «Révkomáromban, mint a Csallóköz szemefényében a legelső református prédikátor volt Novai Ferenc, akit közönségesen Síró Ferencnek hívtak ; ennek helyébe lett egy Keresztes Dániel nevű!» Evvel a Keresztes Dániellel történt az, a í8 ) Velics Antal és Kammerer Ernő: Magyarországi Törökkincstári defterek. Kiadja a M. T. Akadémia. Budapest, 1886. I. 355. 1. 19 ) Ez a Kielmann 1587-ben kanizsai várkapitány lett. 20 ) A levél töredék német eredetijét közli Fraknói: A hazai és külföldi iskolázás a XVl-ik században című művében, Budapest, 1873. 116. lapon. 21 ) Idézett mü 56. 1. mivel Szuhaji István püspök nem átall még dicsekedni sem, mikor 1603. december 3-áról ezeket írja gróf Migazzy püspök barátjához intézett levelében : «én saját tekintélyemmel, de vallásos buzgoságomtól is indíttatva Esztergomból és Révkomáromból személyesen vetettem ki az eretnek hitszónokokat; ellentállottak ugyan, de Ujában: már nyugosznak.*2 2 ) Mielőtt befejeznénk a révkomáromi református egyháznak XVI. századi történeteit, nem titkolhatjuk el azon szomorú történeti igazság felemlítését, hogy az erőszak mindig megboszúlja magát. Az evangyéliumi eszméket félreértő éretlen tömeg, avval akarta kifejezni a római egyházból való kitérésének jelét, hogy a városiból elűzte p'.ebánusát; melyet a XVII. században avval fizetett vissza a klérus, hogy ő meg a református papot űzte el. De ha elűzte is, sokkal erősebb alapokon állott már ekkor Révkomáromban a protestantismus eszméje annál, hogy ezen ténynyel úgy semmivé lett volna a református egyház, mint a milyen végenyészet fenyegette a római katholikust akkor, midőn ezen keserű emlékű visszafizetett kölcsönt, amazok először adták ezeknek. De vessünk fágyolt a multakra, s lássuk a révkomáromi református egyház XVII. századi történeteit. (Folyt, köv.) Thúry Etele. KÖNYVISMERTETÉS. Ünnepi- és közönséges egyházi beszédek. III. füzet. Irta Révész Imre. Kiadta Révész Kálmán pápai theol. akad. tanár. — Budapest, 1889. Kókai Lajos tulajdona. 160 8-rét lap. Bolti ára I frt 40 kr. Vájjon célzatosan avagy csak véletlenül, esetlegesen történt-e? — nem kutatom, hogy a Révész Imre hátrahagyott egyházi beszédeinek előre hirdetett eme cyclusából épen a befejező III. füzetben bocsáttatak közre a legértékesebb, a legtartalmasabb és formailag is a legszebb beszédek. A Robertson-féle prédikációk után, melyek — mint ismeretes — nem szolgai fordítások, hanem szabad átdolgozások, bizonyára a jelen füzetben foglalt beszédek a legmaradandóbb alkotásai Révész nagy szellemének. A legnagyobb elméknek is szükségük van a magasabb ihlet perceire, a mikor valóban szépet, maradandót alkothatnak, mikor a megtermékenyült lélek, a felmelegedett szív magasabb régiókba szárnyal, mikor a gondolatok és érzések könnyen, minden keresés nélkül találják meg a kifejezési formát, az irály könnyeddé és lendületessé válik, tartalom és alak összhangba olvadnak össze, sehol semmi keresettség, álpáthosz, hanem közvetlenség és igazi emelkedettség, a meggyőződés a maga megragadó erejével jut kifejezésre és az erős egyéniség minden leplezettség nélkül nyilvánul minden sorban. Legszerencsésebb iró az, a ki csak az ihletettségnek ilyen momentumaiban alkot, máskor pedig tollat sem fog kezébe. Ámde a prédikátornak igen gyakran kell irnia, szólania akkor is, a mikor esetleg lelke bágyadtabb és megfáradott s igen természetesen alkotásai is ilyenkor magukon viselik többé-kevésbbé a lankadtság bélyegét. Ilyenkor meglátszik, hogy az iró csak úgy keresgélte össze a gondolatokat, egy bizonyos hangulatot erőszakolt magára, igazi érzések helyett keresett érzéseket fejez ki; az irály is nehézkes, szinte látja az ember a kézirat tömérdek törlését, melyek nemcsak egy-egy szót, de 2S ) Közölte h'dcz Károly a Szabad Egyház 1886. évf. 24. számában.
