Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-06 / 40. szám

ha vájjon helyesek, igázok, elfogadhatók-e? a történeti igazsággal megegyezők-e az egykor tanult dogmák ?... s az-e határozott céljuk, hogy az emberiséget az idves­ség útjára vezéreljék, vagy pedig általuk egyéb célok vannak takargatva, minők a pénzhajhászás, a hatalom vágy, az uralkodás ? Ez az oka, hogy olyan dogmák alkottatnak, hirdettetnek, melyeket lépten-nyomon meg­hazudtol a történelem. így a csalhatatlanság, mely embernek isteni jogot és erőt tulajdonít. Szomorú bilincs ez annak a sajnálatra méltó pápista embernek, a ki ismeri a kath. egyház minden dogmájának utolsó passusát : a ki ezt nem hiszi, kárhozzék el örökre ! A pápák, a római bölcsek szerint, az Isten helyet­tesei, csalhatatlanok. Hát a történelem szerint ? azt bizo­nyítja-e ez, hogy a pápák soha sem csalódtak ? mindig igazságot hirdettek?... s mint állítólagos isten-helj'et­tesek, csak szentséget, tisztaságot, jámborságot mutat­ták a világnak ?... Oh koránt sem !... Szegény pápista testvéreim, nem a jezsuiták tanaira figyelmeztetlek én titeket, hanem elebétek tárom a megtörtént dolgokat, hogy megláthassátok, hogy minő erőszakot követnek el leikeiteken, vallásos érzelmeiteken azok, kik örök átokba vetés terhe alatt kívánják tőletek a csalhatlan­ság hivését. Ne mondjátok, hogy ti ezt úgy sem hiszi­tek... oh mert akkor már nem vagytok katholikusok; olyan vallásban pedig vétek maradni, melynek dogmáit valaki nem hiszi. Nyissátok fel szemeiteket; mert ember­nek nincs joga szemeit behunyni a világosság előtt és azt mondani: setétség van 1 íme olvassátok a csalhatatlanság dogmájának szo­morú hőseit, kiknek története egy posványos folyóhoz hasonlít: I. Pál halála után 755-ben a nessei herceg meg­választatta pápának Constantin nevű testvérét; de már 768-ban többen IV. Istvánt választák meg s Constan­tin szemeit kitolatták ; Theodorus püspök nyelvét kivágat­ták, s szomjan halt meg börtönben. III. Leo választásakor 795-ben két vetélytársa őt egy rabló banda által elraboltatta s rettenetesen meg­kínoztatta; később az ellene szőtt összeesküvés vérrel borította el Rómát. V. Istvánnak, ki csak át lepett a trónon, utódja I. Pascal lett 817-ben. Ezt a pápát számadásra vonta Lothár császár, a miért saját palotájában két papot meg­gyilkoltatott. III. János adót fizetett a mohamedánoknak, For­mosius, ki bár egy VIII. János elleni összeesküvés miatt excommunikáltatott, mégis megválasztatott 891-ben. Ot év múlva utódja lőn VI. Bonifacius, ki pedig már előbb megfosztatott papi méltóságától szégyenletes és erkölcs­telen élete miatt. Ez a méltatlan pápa csupán néhány napig uralkodott. Ot követte VI. István. Ez az ember minden kép­zeletet felülmúló dolgot cselekedett. Kiásatta Formosius hulláját s főpapi ruhát adatván reá, a Lateranumi zsi­natra hurcoltatta. Itt a hulla elitéltetett s átok alá vet­tetett; három ujja levágatott, feje szintén; s aztán a Tiberisbe dobatott így bántak egymással a csalha­tatlanok 1... S ezek volnának szt. Péter utódai ! ? ... E feltevés ellen fellázad erkölcs s jó érzés egyaránt. Mikor a halászok Formosius testét kihúzták a Tiberisből, Vl-ik István már nem élt, mert az ellene feldühödött nép őt börtönbe vettette s ott megfojtatta. 896-tól 900-ig öt pápa uralkodott. 904-ben V. Leót, Christophorus bibornok börtönbe záratván, helyét elfoglalta, őt elűzte III. Sergius, a ki a tiarát 905-ben tette fel. a Vele kezdődik, mint Bost irja, a becstelen nők uralkodása, kik ötven évig csinálták a pápákat. E kéjnők elsője Marosia volt, kitől Sergiusnak fia is lett, a ki később szintén pápa lett». X. János, Theodora szeretője erőszakos halállal mult ki az angyalvárban, a hova Marosia záratta, ki aztán saját fiát ültette a pápai székbe XI. János név alatt; kinek egész élete az ocsmányságok láncolata. Ot is, anyját is fogságba vettette saját testvére Alberic, kinek fia választatott pápának Xll-dik János név alatt; Bellarmin jézsuita szerint a legelvetemültebb pápa. «Ez az ember —• mint egy kath. történész irja — a Laterani palotát a feslettség és vérfertőzés barlangjává, saját kedvenc ágyasának, ki apja ágyasának nővére volt, gyalázatos lakásává változtatta. A szent apostolok templomát egy tisztességes nő sem merte látogatni, mivel ott köztudo­másúlag többször követtetett el erőszak...» Végre is egy általa elcsábított nő férje által öletett meg a házas­ságtörő 110 karjai között. 965-ben fia lőn a pápa XIII. János név alatt, a ki börtönben fojtatott meg. VII. Bonifáciust megyilkoltatta VI. Benedek, ki, miután az egyházat meglopta, Konstantinápolyba mene­kült. Rómába viszatérvén, megölte kollégáját XIV. Jánost, a ki távolléte alatt választatott helyébe. IX. Benedek 1033-ban apja által temérdek pénz­áldazattal választatott meg; pedig nem volt még 12 éves. Egyik utóda III. Victor mondja róla: «Elete oly szégyen­letes, oly aljas, oly utálatos, a melyről pirulás nélkül nem lehet beszélni.)) A nép fellázadt ellene s kétségbe­esésében eladta a pápaságot a legtöbbet ígérőnek, VI. Gergelynek, a ki vetélytársait pénzzel távolította el. Ekkor egyszerre három pápa volt, ... természete­sen mind: csalhatatlan. Ezután VII. Gergely következett, kit a Bresciai concilium (1078) paráznának, csalónak, gyilkosnak, szentségtörőnek, boszorkánynak, szakadárnak és hit­szegőnek nyilvánított. Ez a kevély és kitartó ember a legnagyobb zsarnokságot gyakorolta s a papokat nőtlen­ségre kényszerítve, magát az egész föld fejedelemségei­nek fejéül kiáltotta ki. Excommunikálta a német császárt s három napig engedte palotája előtt vezekelni havon mezítláb, míg absolutiót adott neki. Még sokáig folytathatnók ezen emberek szégyenle­tes tetteit, kik szentséges-nek hivatják magukat. De legyen elég. Csupán XXIII. Jánost említsük még, ezt a tökéle­tes gonosztevőt, ki a legirtózatosabb és leggyalázatosabb vétkeket volt kénytelen bevallani a konstanci zsinat előtt; IV. Sixtust, ki összeesküvések, orgyilkosságok és hitszegések között állította fel Rómában a legelső kéj­házat; VIII. Innocentiust, ki 1492-ben halt meg; hét­nyolc gyermeket hagyva hátra különböző asszonyoktól; végre mindezeket megkoronázta VI. Sándor, a legalja­sabb ember, minőt valaha a föld hordozott; ki házasság­töréseket, orgyilkosságokat, mérgezéseket követ el, s maga is egy bibornokától szánt méregtől halt meg. Ily undokságok közepette, hogy merhetnek beszélni apostoli utódságról, és csalhatatlanságról ?... Hogyan ?... Hát ezek volnának Jézus Krisztus helyettesei ?.. . Nem, a pokol helyettesei ezek, kikről azt lehet mondani, a mit a költő mondott VI. Sándorról: Ez a Jézus nevé­ben uralkodó Sátán. Oh katholikus testvéreink, ne hunyjátok be szemei­teket a világosság előtt 1 Csúza, 1889. Hetesy Viktor, ref. lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom