Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-06 / 40. szám

és Dunamelléki is érezve ez áramlat hatalmas voltát, bizonyos rezignacióval nyugszik bele abba a tudatba, hogy a felekezetek nem fogják érdemesnek tartani az ujabb áldozatokat csak azért, hogy egyházi érdekeiket a középiskoláknál is teljesen biztosítsák. Pedig hát úgy áll-e a dolog, hogy a felekezeti középiskolák teljes autonomiája csak szűkebb körű egyházi érdek? Az autonomikus középiskoláknak, mint ilyeneknek a felekezeti szempontokon kívül nincs-e egyébb culturalis jelentőségük is ? És az állammal szemben való szolgálataik nem állanak-e más egyébből is, minthogy a múltban az állami erő hiányában culturalis életet teremtettek, a jelenben pedig nagy culturalis terhek viselése által jelentékeny költségektől kímélik meg az államot ? Mert ha az említett általános felfogás megállhatna, akkor a felekezeti középiskoláknak ama szolgálatai, a melyeket általánosságban a miniszter is hangoztatott, a mult nagy és tisztes emlékei mellett a jelenben csak financiális könnyítéssé zsugorodnának össze és így az állam kedvező anyagi helyzete mellett szolgálataik az államra nézve egészen nélkülözhetőkké is lehetnének. Meg kell vallanunk, hogy sehol nem láttunk oly jelenséget, a mely megcáfolná azt, hogy a felekezeti iskolák mai szolgálatait az egyházi körön kívül az úgynevezett világi felfogás eme rideg utilitaris mértéken felül más magasabb szempotból tekintette volna; sőt sokszor tekintélyes helyekről hangzott az a nézet, hogy a felekezeti iskolák csak kénytelen-kelletlen tűrt avult intézvények, a melyek a múltban meg te vén J ' J o szolgalataikat, ma már inkább akadályai az állam által inaugurált culturalis egységnek, a mennyiben kiváltságos jogaikra támaszkodva ellentmondó viszketeffük által példát es erosseget adnak oly intézeteknek is, a melyek az egységes nemzeti culturának határozott ellenségei. Az autonom középiskolákról való ily nézetek elterjedtsége szükségessé teszi, hogy a kérdést ez irányban mélyebben is megvizsgáljuk és az egyházi szempontok mellőzésével, a melyek már úgy is eléggé megvilágíttattak, tisztán a világi culturalis érdekek álláspontjára helyezkedve, megnézzük közelebbről, hogy az autonom középiskolák, mint ilyenek valósággal fölöslegesek-e vagy pedig nem, és hogy egyetemes culturalis érdekből érdemes-e teljes önállásukat megőriznünk ? Tudjuk, hogy azok az opportunisták, a kik mindent a tényleges állapotok materialis viszonyai szerint mérlegelnek, e téren az elvi kérdéseknek azzal állják útját, hogy a felekezeti gymnasiumok szegénysége mellett, az állami iskolák többnyire gazdag felszerelésére és azok tanárainak biztos anyagi helyzetére utalva folyton azt hajtogatják, hogy a felekezeti középiskolák még a kellő eszközöket sem bírják arra, hogv a mai színvonalon culturalis feladatukat megoldhassák. Kétkégkívül egyetlen komoly ember sem állíthatja egy pillanatig sem, hogy a középiskolák felszerelésénél és a tanárok helyzetének anyagi biztosításánál nem szükséges oly magas mértéket alkalmazni, mint a minő az állami iskoláknál van. Az önzetlen lelkesedés amaz ideális erejére, a mely középiskoláink múltjából sugárzik felénk, egv pillanatig sem akarunk számítani. Az anyagi kényelmes ellátást a középiskola teljes egészében, tehát személyi és dologi részében mi is annyira fontosnak tudjuk, hogy még a mai állami középiskola által nyújtott anyagi garanciát sem tartjuk olyannak, a mely a középiskola nagy culturalis missziójával teljes összhangban volna. De ha itt nem akarunk számítani az egyének idealismusára, meg fogja érteni mindenki, hogy nem szabad számítanunk akkor sem, mikor a felekezeti tanárok állami nyugdíjazásáról van szó ; mert, ha azt állítjuk, a mi igaz is, hogy az iskolák tanári kara csak bizonyos anyagi biztosítás mellett szolgálhat teljes függetlenséggel egy bizonyos szellemi célt, akkor az is áll, hogy egy szellemi cél veszélyeztetve lehet egy bizonyos anyagi lekötöttség által. Tehát a középiskolák anyagi helyzetének mérlegénél nemcsak az a fontos kérdés, hogy menynyi anyagi segélyt kap egy iskola, hanem íontos az is, hogy honnét és minő módon kapja azt; minő viszonyba hozza ama segély a tanárokat és e viszony nem veszélyezteti-e azokat a culturalis érdekeket, a melyeket a középiskolának ápolni kell? Itt jutottunk a kérdés csomópontjához és most már csak azt kell vizsgálnunk, hogy tulajdonkép mi az a szellemi, illetőleg culturalis cél, amit a középiskolák szolgálnak és minő lokú az az erő, a mivel egy teljesen független autonom középiskola ama cél megvalósítására rendelkezhetik? Ha ezeket megismertük, akkor meg fogjuk ismerni a kritériumát annak is, hogy a felekezeti középiskolai tanárok állami nyugdíjazásának kérdése minő culturalis fontossággal bir. A pápák csalhatatlansága. A legtöbb embernek vén korában is az a fogalma és ismerete van vallásáról, egyháza szervezetéről s dogmáiról, a minőre gyermekkorában tanították, s a mint azokat akkor felfogta. Onnét származik ez, mert egy részről a vallással való foglalkozás most nincs napi renden s ennél fogva nem jut eszébe annak vizsgálása,