Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-09-29 / 39. szám
nem ruházható, kénytelen azért az esperesi hivatalt e kellemetlen teher továbbra való hordozására felkérni, teljes bizalmát nyilvánítván az eddigi eljárás felett. A bilkei és munkácsi missziói körben történtekről részletes jelentés terjesztetett be, mindkettő — tudomásul vétellel — egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vezettetni határoztatott. Az időközileg történt tanító el- és behelyezések, melyszerint az Amerikába vándorolt n.-beregi Kitanító helyére Buday János, a szinte más állomásra távozott daróci tanító helyébe Vadnay Imre, végre az elhalálozás folytán megüresedett n.-bégányi tanítói hivatalra Csajági Imre alkalmaztattak — tudomásul vétettek. A tiszántúli egyházkerület 1889. évi közgyűlése 56. és 95. számú jegyzőkönyvi határozatában foglaltak (előbbi: «minden temetés kivétel nélkül lelkész közreműködésével történjék,)) az utóbbi: «a kölcsönös tűzbiztosításra vonatkozó indítványa) tanulmányozásra, s majd annak idejében javaslattételre egy küldöttségre bízattak. A feladatának fontosssgát mindég szem előtt tartó számvevőszék idő közben megejtett pénztári vizsgálatának jegyzőkönyvét beterjesztette, valamint a tanügyi bizottság buzgó elnöke is az I88s /9 . iskolai évről összeállított jelentését. A kis-lónyai kicsike egyházban most szervezendő lelkész-tanítói állomás fizetés-levele, egy nem annyira lényeges kikötéssel megerősíttetett, s a majdan törvényes alakban foglalt díj-levél a tiszántúli egyházkerület elé beterjesztetik. Ezen kis egyház két belhivatalnoka a mult időkben a megélhetés nehézségeivel küzdött, főleg a tanító javadalmazása volt nyomorultul silány, természetes ilyen volt a tanítás, a népnevelés eredménye is. A most alakított lelkésztanítói díj-levél értéke biztosan számítva 800 frtot túlhalad. Érdemes, a különben is kevés lelkészi szolgálatot igénylő egyházban, a kettős hivatal terhét, még pedig buzgón, lelkiismeretesen viselni. Nem is oly nehéz, csak kedv és akarat kívántatik hozzá. Lónyay Géza úr a körülmények kényszerítő hatása alatt világi jegyzői hivataláról lemondván, az elfogadtatott s a szavazás elrendeltetett. Végre egyeseket érdeklő küldöttségi jelentések, folyamodások elintézése, egy csere-szerződés jóváhagyása s a jegyzőkönyv hitelesítésére küldöttség kinevezése után elnöklő esperes délutáni 2 órakor a gyűlést bevégzettnek nyilvánítá, s ki-ki elindult saját útjára, azon édes reménynyel és óhajtással, vajha egyházmegyénkben továbbra is mindenek a mostanihoz hasonló szép renddel és ékességgel történjenek. Bereg-Som. Sütő Kálmán, ev. reform, lelkipászor. KÜLFÖLD. Külföldi egyházi és irodalmi szemle. 3. Fény- és árnyék a német protestantismusban. Btischlag tanár az általa jelesen szerkesztett «D.-Ev. Blattén) című lapjának egyik legközelebbi füzetében a limburgi lelkészi értekezleten tartott előadását közli, mely ritka szakavatottsággal megvilágítja a német prot. egyház jelen viszonyait s utal annak jövő állapotjára. A jelent és jövőt egymással összehasonlítva úgy találja, hogy a német prot. egyháznak egyik nagy hibája népszerüségének hiányában van, úgy hogy az ev. népnek nagy többsége közönyös, sőt idegen, iz evangy. •egyház iránt. Ami a mi népünket — mondja Beyschlag — kiválóan érdekli, az a politika, tudomány, művészet, népies mulattató irodalom, haszon és élvezet, az ev. egyház örök becsű javai és feladatai őt hidegen érintik. Ama Döllinger-féle nyilatkozat, mely szerint «a német nép Luthet kezében olyan volt, mint a lant a művész kezében» mai népünkre korántsem alkalmazható. Ezen idegenkedésnek oka abban is van, hogy a XVI-ik században a megigazulás elve nemcsak a hitbizonyosságüsak, a lelkiismeret megnyugtatásának, hanem a szabadságnak elve 'is vala, és viszont az iráselve nemcsak az Isten igéjében vetett hitnek normája és forrása, hanem a szabad vizsgálódásnak normatív elve is vala, mely aztán később — és részben ma is — a tiszta tannak s a symbolikus könyvek betűbiróságának törvényévé lett. A XVI-ik századbeli prot. vallásos-erkölcsi és tudományos világnézet helyére a ricUg dogmatismus lépett, mely a keresztyén ember krisztusi és páli szabadságát a vallásos és a tudományos világnézet terén sok tekintetben megkötötte. A német prot. egyház iránti idegenkedésnek másik alapja annak különféle egyházi tartományokra való felosztásában a politikából elűzött s egyházi jelleget öltött particularismusban van, s itt Beischlag sok szép gondolatot mond el az egyes egyházi irányoknak és pártoknak egymáshoz való viszonyáról és működéséről, a mi később a berlini Prot. K.-Z. figyelmét is felköltötte. E pártszellem sokat ártott a német egyháznak, elkeserítette a mélyebb kedélyeket, fölemésztette legnemesebb erőit, meggyengítette a prot. egyház ellentálló védekező képességét Rómával, amaz örökös ellenségünkkel szemben. Épen az egyház és a theologia sok tekintetben ellentétes viszonyában rejlik Róma ujabb német vívmányainak egyik legfőbb magyarázati alapja. A német prot. egyház fényoldalát Beyschlag annak előnyösen változott szervezetében, tudományos jellegű theologiájában, bel- és kid missziójának életrevalóságában és nniói törekvéseiben látja, a melyeknek beigazolásául fölhozza az áldásosán működő porosz uniót, a protestantismus szeretetmüvének gyúpontját: a Gusztáv-Adolf egyletet s az ifjú Evangyéliomi szövetséget, amelyekkel szemben Róma hatalma sivár képet mutat. A katholieismus erős, mint külső egyházi hatalom, de gyenge a szellem dolgában, mig a protestantismus gyenge az egyházi, főleg szervezeti dolgokban, de erős, mint a népet lelkesítő szellemi katalom. A protestantismus egészen új világnézetet teremtett, az emberiség életének teljesen új irányt adott, a minek alapja nem is abban van, hogy néhány egyházi visszaélést megszüntetett vagy néhány dogmát újjáalakított, hanem abban, hogy Luther és többi reformátor társa az embert boldogító eredeti üdvtudatot felfedezte mely aztán megtisztult; erkölcsi világnézetre is vezetett. Hát a mi magyar prot. egyházunk fény- és árnyoldalainak megvizsgálása minő tanúságokat foglalna magában ? 4. A gymn. vallástanítás ügye. Mint a magyarhoni ev. ág. hitv. egyház kerületeit és egyetemét, úgy a német prot. egyházat is a tárgynak az egyházi életre való nagy fontosságánál fogva igen élénken foglalkoztatja a középiskolai vallástanítás ügye. A vallásos érzület fejlesztése dolgában nagy felelősség illeti az egyházat, a szülei házat s az iskolát egyaránt, s a kellő kölcsönhatás és támogatás egyedüli sikere a biztos haladásnak. Beyschlag lapjának juliusi füzetében hasonlóan e kérdéssel foglalkozik egy a mi tankerületi főigazgatónknak megfelelő Schulrath, és sok figyelemreméltó dolgot mond a középiskolai vallástanítás tárgyáról és módszeréről. A gymnasiumi vallástanításhoz szükséges kellékek közül megkívánja
