Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-09-29 / 39. szám

a tiszta vallásosságot, őszinte lelkesedést, tudományos képzést, költői érzéket, az ifjúság iránt való szeretetet, az ijjií fejlődő szívének, főleg hajlamainak ismeretét, kiváló padagogiai ügyességet s mindenkor helyes tapintatot, mely kellékeket egyenként ritka szakértelemmel és lelkesedéssel vesz vizsgálat alá. Kiemeli a vallás- és konfirmációi tanítás közötti különbséget s mindkettőnek személyes, a vallás tanító egyéni működéséhez kötött jellegét, a miért is, s főleg a vallástanítás helyes módszere szempontjából kivánja, hogy a gymnásiumi vallástanítás ügye ne a lelkészre bizassék. Gyönyörűen fejtegeti azt a kérdést, hogy a vallástanítás A és O-ja a tanító egyénisége, hogy a vallástanításnak sikere egészben véve a tanító egyéniségében rejlik. Miután a gymnásiumi vallástanítás központja az irás, mely mellé aztán az egyházi ének, káté, egyháztörténelem és hittan lép, azért annak előbb anyanyelven, később pedig eredeti görög nyelven való megismertetésére kell a fősúlyt fektetni. A bibliai történelem módszeres tárgyalásánál a Herbart-ikle iskolához csatlakozik, a melynek követelményei: a tárgynak kultur hist. fokozatonként való helyes megválasztása és elrendezése, a tárgynak feldolgozása a koncentráció utasításai s az úgynevezett formái-fokozatoknak menete szerint. E követelményeket egyenként hosszasan és érdekesen fejtegeti, mindenütt hangsúlyozva azt, hogy a vallástanítás a szellemet s a jellemet képző tanításnevelésnek központját képezi. Sokat tanulhatunk az értekezésből mi magyar vallástanítók is, főleg azok, kik heti ket órán kombinálva, a negyedik órában adják elő a vallástant a mi hazai középiskoláinkon! Sokat panaszkodunk vallástalanságról, világi elemünk közönyösségéről, lágy-meleg vagy pláne hideg prot. világnézetről, ti vallástanítók rajtatok múlik, hogy ezen — sok tekintetben jogos — panaszok elnémuljanak! Egyházhatóságaink pedig a legnagyobb óvatossággal járjanak el a vallástanítói állások betöltésénél, mert nagyon sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak ! 5. Irodalmi szemle. A Schürer giesseni és Hamack berlini tanárok által jelesen szerkesztett «Theol. Literaturzeitung» jelen folyamának kilencedik száma az ujabb egyházirodalmi termékek között ismerteti Döllinger apátnak „A ker. egyházak ujjáegyesüléséről" szóló hírneves 7 előadását, melyet 1872-ben Münchenben tartott, s a melyek akkoriban a prot. és kath. sajtó által sok oldalról megvilágíttattak. A ker. szeretet szent szelleme által áthatott idealismus vonul végig az összes előadásokon. Az első és második előadás szellemes áttekintést nvujt a vallásos világnézetről s annak helyzetéről általában, a 3-dik az elszakadt egyházak ujjáegyesülésének nehézségét és lehetőségét ismerteti a szerzőt kiválóan jellemző nyugodt tárgyilagossággal, mi mellett egyszersmind a latin és görög egyház elszakadásának történetével foglalkozik behatóbban. A nagy föltűnést okozott 4-ik előadás a német reformátióról szól, a melynek Lutherről s az ő jelentőségéről szóló szavai nagy tetszéssel és lelkesedéssel találkoztak a prot. táborban is. Az 5—ik az újjá— egyesülés kísérleteit ismerteti a XVII. a 6—ik században; az angol reformátóit, annak Rómától való elszakadását és ujbólvaló közeledését. Döllinger is abban a nézetben van, hogy az angol ref ormát ió, a melyből az angol magas aristokraciai államegyház keletkezett, gyöngének bizonyult, a mi által épen a demokráciái puritanismus radikális ellentétét idézte elő. Az utolsó előadás a jelenben való ujjáegyesülésnek nehézségeit s a jövőre vonatkozó reménybeli kilátásait tárgyalja. A jezsriitákról s azoknak vészteljes működéséről szóló fejtegetései kiváló fontosságúak, a melyeknek olvasásánál önkénytelenül eszünkbe jut ama keleti példabeszéd : a hová a török a lábát teszi, ott fű nem nő többé. Ajánljuk e derék előadások magyarítását a Prot. írod. Társaság szíves figyelmébe ! Méltó kiegészítése e mű Döllinger „A moralviták története" című művének, a melyet olvasóinknak legközelebb bemutattuuk. Benrath tanár legközelebb kiadta Hagenbach jeles dogmatörténetét, mely ezúttal 6—ik kiadásban forog közkézen. Hamack megjegyzi róla, hogy a Benrath által javított és kiadott emez ujabb kiadás is jeles «Nachschlagewerk»-nek fog bizonyulni. Előbbi kiadásait Bonzvitsch, Seeberg és Haiick tanárok fáradozásainak köszönhetjük. Baur, Hamack, Thomasius, Neander és Nitzsch művei mellett melegen ajánljuk e művet a magyar theol. közönség szíves figyelmébe. Itt megemlíthetjük, hogy Hamack 2 kötetes nagy dogmatörténetét legközelebb a freiburgi Mohr-féle irod. vállalatban rövid «Handbuch» alakjában is kiadta s így theologiai tankönyvül is használható. Schultz göttingai tanár ismerteti a Theol. L.-Z. 13-ik számában Nitzch tanárnak, az ismeretes Dogtnatörténetirónak „Az evangyeliumi Dogmatika tankönyve" című művét, melynek első része legközelebb a freiburgi vállalatban jelent meg. A dogmatika feladata és történetéről szóló bevezető fejtegetései után „a dogmatikai elvek tanával" foglalkozik, a hová a vallás, keresztyénség, kijelentés, csuda, Istenországa, protestantismus és Írásnak történeti és rendszeres tárgyalását sorozza. Nem tesz különbséget, mint Schweizer, Dogmatika és hittan, a hitigazságok történeti és rendszeres tárgyalása között, sőt inkább a dogmatikában az evangyéliomi ker. hittartalomnak tudományos tárgyalását és megvédését látja a jelen korszak gondolkodási formájában kifejezve, vagyis összeköti a hittant az apologetikával, mire nézve helyesen jegyzi meg az ismertető : hogy az evangy. ker. hit más egyházak hitnézetével szemben a valódi ker. hit, annak kimutatása a Symbolika és Polemika feladatát képezi, hogy pedig a bibliai ker. hit az ész s a vallások története előtt valódinak bizonyul, annak föltüntetése az I Apologetika vagy vallásbölcsészet körébe tartozik. A • Philos. ethika egyike a leghanyagoltabb tudományágaknak, s örömmel jelzük e téren a megjelent műveket. Wundt jeles műve mellé méltán sorozható Harms berlini tanár legközelebb megjelent ethikáját, melynek I-ső része az ethika fogalmával, II-ika annak történeti alapjaival névszerint a görög, indiai, középkori, kantelőtti naturalistikus és kantutáni idealistikus ethikával foglalkozik. A III. rész az ethika rendszerét adja, és pedig : az erkölcsi intelligentiát, mint tudományt s az erkölcsi világnézetet. A theologia s philosophi.i összeegyeztetésének törekvése jellemzi a művet, tehát a positív irányú philosophusok műveinek sorába tartozik. Theistikus álláspontja melegen érinti a theol. olvasót is. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. ** A honfoglalás ezer év előtt és ezer év multán. Ez a címe annak a 37 kis nyolcadrét lapra terjedő füzetnek, mely a napokban hagyta el a sajtót s melynek szerzője Háromszékmegye buzgó tanfelelügyelője, Eötvös Károly Lajos. Annak idején lapunk is egész terjedelmében közölte volt a szerzőnek azt a lelkes felhívását, melyet első sorban megyéje s azután közvetve az ország tanítóihoz intézett a milleniumnak iskolai körökben való megünneplése tárgyában. Most konkrét formát is ad a lelkes tanférfiú ez iskolai ünnepélyességeknek, melyek-