Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-09-22 / 38. szám

megörökíteni. E javaslat lényegében teljesen eltér a püspöki javaslattól. Majd Filó Lajos szólott e tárgyhoz, s terjesztette be e feletti indítványát, mely közhelyeslés és éljenzéssel fogadtatott, s az egyházkerületre terjeszteni rendeltetett. Ez indítvány, mely némi módosítással, a püspöki javaslatot fogadja el alapul a következő : Els-ő osztályú minősítvénnyel felruházandók mind azon rendes lelkészek, kik négy évi rendes lelkészi szolgálattal bírnak, s ez idő alatt oly magaviseletet tanúsítottak, hogy ellenök az egyházmegyén semmi panasz sem emeltetett. A püspöki javaslatnak a segédlelkészekre vonatkozó részét ez indítvány nem érintette. Az egyházak osztályozását a következőkben proponálja, nevezetesen : 4-ed osztályú egyházak azok, melyek a stoláris jövedelmen kívül 700 frt; 3-ad osztályú egyházak, melyek 700—1000 írt; 2-od osztályúak, melyek 1000—1200 frtot bezárólag, i-ső osztályúak, melyek 1200 frton felül levő fizetést adnak. Különösen jól esett hallanunk az indítvány azon részét, mely a szabad választásnak oly alapon leendő visszaállítását óhajtja, mint a minő a dunamelléki egyházkerületben a zsinati törvények alkotása előtt érvényben volt. A közalapból kölcsön nyerhetés ügyét Takács József ceglédi lelkész referálta, s a conventi javaslatot, mely túlszigorú .feltételekhez van kötve, megváltoztatandónak véleményezi. Tizedikén délután törvényszéki ülés tartatott, melyben az ó-kécskei lelkészválasztás semmisíttetett meg. A gyűlés tárgyhalmaz miatt három napig tartott, s csak miután a tárgysorozat letárgyaltatott, oszlottunk szét. Sz. E. A dunamelléki egyházkerület uj-banovcei missziójából. Mióta Szász Károly püspök úr oly melegen irt az Ujbanovcén létesítendő missziói nevelőház érdekében (1. e Lap 1889. márc. 24-ki számát), s ő maga 50 frtnyi adományával a legszebb példával járt elől, hallgattam ez intézményőri, mert róla semmi fontosat nem jelenthettem. Az 1888/89—iki iskolai év végén volt szándékom a misszió nevelő-vagy szeretetház alapjára s folyó költségekre begyült adományokról kimutatást s ezzel egyszersmind nyugtát küldeni e lapba. De mielőtt ezt megtehettem volna, több hétre el kelle hagynom lakhelyemet s gyülekezetemet. A mit az elmúlt iskolai év végén nem tehettem meg, most az uj iskolai év kezdetén pótlom. Kezdettől, vagyis 1888. szeptember i-től folyó évi julius hó 27-ig 1) kegyadományokból, ideszámítva a nagy-kőrösi praeparandia 3 frt 62 krnyi adományát is, 2) fél- s negyeddíjakból (a szülőktől, kik gyermekükért valamit fizethettek), 3) kamatból befolyt 402 frt 46 kr Kiadtam ebből a külső missziói körökből a bánovcei iskolába felvett gyermekeknek lakással, koszttal, tanszerekkel való ellátására, továbbá tanítónknak a rendes tanítási időn kívül és külön az idegen gyermekekre fordított fáradságainak némi megjutalmazására, az idegen gyermekek számára egy külön iskolai pad és asztal készíttetésére. . . . 156 frt 11 kr Maradék 246 frt 32 kr Egyes szülőktől jár még 17 frt 40 kr Összes vagyon : 263 frt 75 kr Mivel 16 idegen gyermek volt az elmúlt évben iskolánkba felvéve, átlag 9 frt 75 krba került volna egy gyermek, ha mind a 16 segélyeztetett volna e pénzből. De hat gyermekről szüleik teljesen gondoskodtak, egy nálam volt s így ezek segélyezésre nem szorultak. A kilenc segélyezett gyermek közül tehát egyre 17 forint 34 kr esett. A jövő, illetőleg már megkezdett iskolai évre kevesebbet irányoztam elő, mert kevesebbel rendelkeztem, habár hittem, hogy a «vékabeli liszt» s a ^korsóbeli olaj» ez évben sem fogy el. Ezen hitemben már eddig sem szégyenültem meg. Az alsó-baranya-bácsi egyházmegye Baján f. é. augusztus hó 28-dikán tartott gyűlésekor Tóth János esperes úr 44 frtot s egy régi húszast adott át a folyó költségekre, mint az egyházak adományát. Ily szép összeget nem reméltem. Köszönet innét is Tóth János esperes úrnak buzgalmáért, köszönet az egyházaknak. Engem meghatott s így említés nélkül nem hagyhatom, hogy az újvidéki ref. gyülekezetnek az említett 44 frtban bentfoglaltató 10 frtnyi adományát mikép hozta össze Molnár Hugó lelkész úr. Gyermekeknek, a szegényebbnél is szegényebb gyermekeknek iskoláztatása volt a cél, a mire gyűjtött s Molnár Hugó igen helyes paedagogiai értékkel, magokhoz a gyermekekhez fordult; s ezeknek fillérjei képezik az egyház adományának egy részét. Meggyőződésem, hogy úgy az újvidéki ref. gyermekek, mint a nagy-kőrösi praeparandia növendékeinek adományát megérzik gyermekeink s Istennek különös áldása fog rajta nyugodni. Az újvidéki lelkész úr még azt is kivitte — kérve kérem nagyobb egyházaink lelkészeit, hogy e szép példát kövessék — hogy a 10 frt évenkénti, állandó segély lesz a bánovcei misszió nevelőház számára. Hacsak sejtem is ez érdeklődést, megelőztem volna egyik lelkésztársam által kifejezett azon kívánságot, hogy jövőre számadó könyvemmel jöjjek el a gyűlésre. Megnyugtatásul azoknak, kik eddig gondoltak reánk, s azoknak, kik ezután emlékeznek meg ez intézményről, igérem, hogy ezután minden évben bemutatom számadásaimat az egyházmegyei gyűlésnek. Eredeti tervem: a gyermekek közös lakóhelyéül egy alkalmas háznak beszerzése, a sikerüléstől még távol van. De ha ez egyelőre nem is megy, bár sok kellemetlenséggel van összekötve a gyermekeknek egyes családoktól való elhelyezése, csak oly tőkét tudnék gyűjteni, melynek kamatából 2—3 gyermek nyerhetne teljesen ingyen ellátást. Ha ezt elérném állandósítva lenne ez intézmény egy ingatlannak (háznak) birtoka nélkül is. S hogy ezt, legalább s egyelőre elérhessem, ismételve kérek mindenkit, kinek ez ügy tetszését megnyerte, közelebbről a dunamelléki egyházkerület nt. lelkészeit s t. közönségét, hogy adományaikkal e cél elérésében segíteni kegyeskedjenek! Még azon magyar ref. slavoniai egyházaknak is, melyek századok óta fennállnak, küzdeni kell a horvátosítás ellen. Mi lesz az elszórtan élő egyes családokból? Nyom nélkül elvesznek ha utánnuk nem nézünk. Jövő hó elsején jönnek az idegen gyermekek (köztük 5 vagy 6 magyar). Legyen rajruk Isten áldása, hogy haszonnal tölthessék itt idejüket. Uj-Bánovce, 1889. szept. hó 16-án, (postahely Tovarnik.) Keck Zsigmond, missziói lelkész.