Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-18 / 33. szám

vidékeinek egymástól sokban eltérő megélhetési viszonyai miatt, sem nem lehetséges, sem a lelkészi állomások betöltésénél múlhatatlanul nem szükséges: ennélfogva értekezletünk azon meggyőződésben és véleményben van, miszerint az egyházak osztályozásának megállapítása, a lehetőleg egyöntetű eljárás figyelembe vétele mellett, bizassék továbbra is az egyes egyházkerületekre; a mi pedig a dunamelléki egyházkerületet illeti, ennek az 1886-ban megállapított egyház-osztályozása, mint a mely ez egyházvidék viszonyainak lehetőleg megfelelelő, hagyassék egyházkerületünkben a jövőre is változatlanul érvényben. Ha e javaslatunk a konvent által is elfogadtatnék, maradnánk tehát mi, dunamellékiek, továbbra is a statusquo, vagyis a 8oo frt minimum mellett, sorozva egyházainkat jövőre is, 800—1200 frt lelkészi fizetés mellett a harmadik osztályba, 1200—1600-ig a másodikba, s ezen felül jönnének csak az első osztályú egyházak. II. Hosszas megvitatás tárgyát képezte a lelkészminősítési szabályjavaslat. Majdnem általános nemtetszéssel találkozott, hogy a javaslat oly nagy súlyt helyez a kápláni és papi bizonyítványokra, holott az élet nagy és nehezebb iskolája — mondák többen — a legtöbbször másként qualifikálja az embert. Annyi bizonyos, hogy a zsinati törvény egy szóval sem említi a rendes lelkészek minősítésénél a lelkészképességi bizonyítványokat; dacára ennek, az egyházkerületek mégis ezekre fektették eddig is a legnagyobb súlyt, ellenben «a rendes lelkészeknek pályájukon szerzett érdemeik, és az egyházak gondozásában elért kitűnő sikerl

í

tekintetbe nem igen vétetett. Értekezletünk a törtvény ezen passusára támaszkodva, a papi bizonyítványokat csakis a segédlelkészek minősítésénél kivánja előtérbe állítani, ellenben a rendes lelkészek qualiíícatiójának kisebb vagy nagyobb fokát a gyakorlati lelkipásztorkodás terén kifejtett «sikeres» és kitűnően «sikeres» munkálkodásról óhajtja függővé tenni. A mint hogy a mi dunamelléki egyházkerületünkben jelenleg is az a gyakorlat, hogy «a ki magát minősíttetni kivánja, okmányait illetékes espereséhez benyújtja, ki azon okmányok alapján (tehát itt méltánylásban részesüljenek a papi bizonyítványok is) s azok tartalmának felsorolásával bizonyítványt állít ki, (melyben kiemeltetik a «sikeres», illetve „kitűnően sikeres" működés is), s azt a minősítendő egyén okmányaival együtt az egyházkerület püspökéhez felterjeszti. A minősítvényt az esperesi bizonyítvány s a felterjesztett okmányok alapján azok tartalmának felsorolása mellett az egyházkerületi elnökség állítja ki.» E gyakorlat szerint tehát, melyet értekezletünk továbbra is fenntartandónak véleményez, egyfelől az esperes, másfelől az egyházkerületi elnökség az a fórum a mely a zsinati törvény intenciója szerint megállapítja, hogy a rendes lelkészek közül kiki mennyi érdemet és minő sikert mutatott fel és ehhez képest milyen qualificátiót érdemel. Ezzel a módosítással, hogy t. i. a minősítvény kiállításánál ne annyira a papi bizonyítvány, mint inkább a gyakorlati lelkipásztorkodás minémüsége szolgáljon irányadóul, értekezletünk elfogadandónak véleményezi az e lap hasábjairól már ismeretes tatai egyházmegyei javaslatot, illetőleg annak a szolgálati időt és a segéd -lelkészi gyakorlatot illető pontjait. Értekezletünk ugyanis az eddiginél nagyobb tért óhajtana engedni az egyházak fenntartásának annyi terheit oly viselő odaadással egyházközségek választási szabadságának, s így a segédlelkészeknek is lehetővé kivánná tenni, hogy bizonyos számú szolgálati évek után első osztályú egyházakba is pályázhassanak. A lelkészminősítési szabályjavaslatra nézve tehát értekezletünk a következő jelentést terjesztendi majd elfogadás végett az egyházmegyei közgyűlés elé: Tekintve, hogy a javaslat a rendes lelkészek minősítésénél is a fő súlyt a lelkészképességi bizonyítványokra fekteti, holott a törvény 186. §-a szerint a rendes lelkészeknek főleg «pályájukon szerzett érdemeik, az egyház gondozásában elért kitűnő siker és huzamos időn át híven teljesített szolgálataw veendő figyelembe; tekintve, hogy a gyakorlati egyházi élet terén a a lelkészi pályára való képesítettség alsóbb foka mellett is fejthetni ki buzgó és sikeres munkálkodást; tekintve, hogy egyházkerületünk eddig érvényben lévő szabályzata míg egyfelől kellő figyelembe veszi a lelkészképességi bizonyítványokat, másfelől a törvény szellemének megfelelőleg a rendes lelkészek minősítésénél a fő súlyt «az egyház gondozásában, a valláserkölcsi és anyagi tekintetben kifejtett ;(sikeres» és ((kitűnően sikeres» munkálkodásra fekteti; tekintve, hogy a szabályjavaslat míg egylelől túlságosan kedvez a lelkészképességi vizsgájukat «jeles» osztályzattal letett segédlelkészeknek, a mennyiben negyed osztályú egyházakba azonnal pályázhatnának, holott véleményünk szerint legalább egy évi gyakorlat az ilyenekre nézve is múlhatatlanul szükséges, másfelől a legjelesebb és bármily huzamos időn át működött segédlelkészekre nézve sem enyhíti az eddig hozott különböző egyházkerületi szabályzatok szigorát, a menynyiben első osztályú egyházakba e javaslat szerint sem pályázhatnak segédlelkészek; mindezeket tekintetbe véve, nem különben a nagyobb egyszerűség és világosság kedvéért is, értekezletünk, figyelembe vételével a tatai egyházmegye javaslatának, a következő lelkészminősítési szabályjavaslatot indítványozza: minden általános minősítéssel biró rendes lelkész és segédlelkész jogosan pályázhat és kijelölhető 4-ik osztályú lelkészi állomásra 3 évi, harmad osztályúra 6 évi, másod osztályúra 9 évi, első osztályúra 12 évi szolgálat után, a szolgálati éveket a 2-dik lelkészképesítési vizsgálattól számítva. Azon segédlelkészeknek, kik mind két lelkészképesítési vizsgálaton jeles bizonyítványt nyertek, valamint azon rendes lelkészeknek, kik az egyház gondozásában valláserkölcsi és anyagi tekintetben »kitűnően siket es» munkálkodást fejtenek ki, az e pontban kikötött szolgálati évekből 3 év elengedtetik, illetőleg javokra számíttatik. Egyebekben a mi egyházkerületünknek jelenleg érvényben lévő szabályzatát továbbra is fenntartandónak véleményezzük. Ez itt javasolt szabályzat sokkal rövidebb, egyszerűbb, szabadelvűbb is lévén, mint a konventi szabályjavaslat, ha a lelkészek minősítésénél nemcsak s a «lehető» de teljesen «egyöntetü eljárástw akarjuk, úgy hiszem, ezen a tatai-vértesaljai indítvány» a tractusok többségének szavazatára joggal számíthat. Lévay Lajos. KÜLFÖLD. Vázlatok Németalföld theologiai viszonyairól. (Folytatás.) És most szenteljünk néhány sort a holland theologiai irodalomnak. Általánosságban kimondhatom, hogy felülmulta minden várakozásomat. A hollandok aránylag sokkal több maradandó becsű, hogy úgy mondjam : kor-