Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-11 / 32. szám

Fontos ez intézet azért is, mert háború esetére önkényt lekötelezte magát, hogy a hazának és az emberi­ségnek a sebesültek ápolása utján óhajt szolgálatot tenni. E kórház az 1888-ik évben befogadott betegeket: hazánkból 322, Auszriából, Cseh- és Gácsországból 64, Németországból 49, Svájcból 12, Olaszországból 3, Törökországból 3, Angliából és Franciaországból egyet­egyet összesen 455-öt, kiket 1647 napi ápolásban része­sített, még pedig úgy, hogy szabad ágyakon, díj nél­kül 40, havi 50 krajcáros előfizetés fejében 72 és napi 70 kros díj mellett ápoltatott 343 beteg. Ezek közt volt, tekintettel a vallásra: katholikus 279, evangelikus 152, izraelita 24. Elbocsáttatoit beteg: gyógyulva 223; javulva 127; gyógyítatlan 1. Meghalt 62; haldokló állapotban hozatott az intézetbe a megholtak számában foglalt 4 beteg; 1889-re maradt beteg: 42. A betegségek közül legtöbb foglalkozást adtak : a tüdőbetegségek. De lássuk ezen áldott intézet fontosságát úgy is, mint II. Diakonisszaképző intézetét. 1866. május 30-án alapíttatott e kettős intézet Kaiserswerth anyaintézet mintájára, ugyanonnan nyert két diakonisszával, táplálva azt a szép reményt, hogy édes hazánkban, hol a vallásossággal párosult jótékonysági hajlam, kivált a nőkben oly kitűnő módon nyilvánul, akadni fognak oly prot. leányok és nők, kik az apostoli korban alapított diakonissza!, kiváló tisztségre fognak vállalkozni. De ezen remény csakis kis részben teljesedett. A keresztyén, prot. betegápolók csak kevés próba­nővérrel szaporodtak meg. Tudtommal, a két Horváth­nővéren kívül, kik azóta már a rendes diakonisszák közé sorozvák, mult évben Fülöp Emília Bodpaládról, Szat­mármegyéből és Keszltr Mária és Wilma Budapestről álltak az intézetbe, mint próbanővérek. A leányoknak és özvegy nőknek nagy zöme nem ismeri, sőt fogalommal sem bír e nagyfontosságú, szent és szép diakonisszái tisztségről. Krisztust szolgálni, (diakonein) azzal a csodatévő női szeretettel, mint egykor az apostoli kor híres dia­konisszája, Phoebe, s e keresztyén szolgálatot teljesíteni a betegeken (szegényeken s a tanításra szoruló gyerme­keken és árvákon) s ezzel valósítani Jézus e minden romlatlan női szívre ható, szent szavát: ((Valamint cselekedtetek egyikével az én szegény atyámfiaival, én velem cselekedtétek)), mindez nem kevesebb mint Isten országának építése, mint ama királyi papsággal járó szent hivataloskodás, mely számot tesz az Isten előtt megnyi­tott életnek könyvében. Ily szolgálat méltó egy kegyes nőhez, ily szolgálatnak Ígérete van a jutalomra, miután ezt Jézus úgy tekinti, mint Önmagán teljesített jó munkát. A Bethesda egyik oszlopa, Koenig Rudolf lelkész beszéli, hogy hazánkban is akadt nőkre, protestáns fiatal nőkre, kik áhítva, de nem találva oly munkát, melylyel ők az anyeszentegyháznak lehessenek szolgálatára, azon gondolkoztak, hogy katholizálnak és apácákká lesznek. És ezen észlelet íolytán méltán meri állítani, hogy oly magyar nőkben, kik nevelőnők vagy tanítónők (de hát mindnyája csak nem lehet azzá) nem kívánnak lenni, a férjhezmenést Istenre bízva, ha az egészet nem is, de életök egy részét Isten országának építésére készek szánni, ily magyar nőkben él annak sejtelme, hogy a diakonisszaság lenne keresztyéni lelkesedésökhez méltó. Kin múlik tehát, hogy a diakonissza-intézmény még nem ismeretes és ennélfogva nem keresett szolgá­lat? Csakis a pretestáns papokon, kik e részben lendít­hetnének ez ügyön, de kik ez ügygyei — úgy látszik —­nem ismerkedtek meg. Pedig Csíky Lajos külön kis röpiratban ismertette meg ezen intézményt és a Pestre ránduló tiszttársak a városligeti Hermina-útra menve omnibusszal, könnyű szerrel felkereshetik Bethesdát és színről-színre láthatják annak rendtartását és foglalko­zását. Legyenek a lelkészek azon, hogy az alkalmas nőket buzdítsák a diakonisszaság elvállalására. Testvéri szö­vetségbe lépnek ily nők, mikor a többi diakonisszák közé állnak; nincsenek azért elzárva családjaiktól és szabadságukban áll onnan is férjhez menniök, ha szeren­cséjük kerül (sőt voltak rá esetek, hogy épen mint diakonisszáknak, került ilyen nőknek férjhezmenési sze­rencséjük.) A felvételi feltételek megtudhatók Koenig Rudolf lelkésznél, angol villa, városliget, Budapest. Á munkaképtelenekké vált diakonisszák életök fogytáig részesülnek ellátásban és menhelyben. Hazánkban a diakonisszaságnak csak azon egy ága van mívelés alatt, mely betegápolással foglalkozik, de külföldön arra is képesíttetnek, hogy mint okleveles tanítónők, alsóbb és felsőbb leányiskolákat, óvodákat árvaházakat, szegények menhelyeit igazgathassanak és vezethessenek. De a betegek körüli (majdnem sebesül­tek körüli) munka is eléggé fontos és keresztyéni szent foglalkozás, hogy azt tömeges részvétükkel felkarolják a prot. nők. De hát a budapesti diakonisszaképző intézet épen azért nem felelhet meg kellőleg hivatásának, mivelhogy munkaerők hiányában szenved. A betegápolást, elégséges nővérek mellett, kiter­jeszthetné az intézet a fővárosi betegápolás nagyobb mérvű felkarolására, vagy vidéki kórházak felvállalására. De a jelen kis erő mellett mult évben csak 8 családba bocsáthattak a fővárosban diakonisszákat. Pedig valamint az ujabb időben néhai Ráday, volt honvédelmi minisz­ter, ápoltatta magát a mi diakonisszáink által, úgy óhaj­tanák ezt számos más családok is, kik — fájdalom — ezen jeles ápolónőket szenvedő családtagjaik számára nem nyerhetik meg. Itt az idő, hogy valahára ez ügyét gyakorlati módon karoljuk fel! A közönség maga eléggé bizonyít ez intézet nagy fontossága mellett; mert pártolása — hacsak rendkívüli költségek fel nem merülnek — fentartja azt önkénytes adományaival. 29,290 frt 13 kr a szabad ágyak alaptőkéje, melyet a közönség jótékonysága rakott össze. A szabad ágyak alapítása körül élénk a mozgalom. A főváros mult évben 3000 frttal alapított egy szabad ágyat; ezen kívül még 3 szabad ágy alapja teljesen van befizetve. A főtanodai tanulók, a vasúti hivatalnokok, a Győr vármegye, a második németországiak és az ango­lok részére szánt szabad tárgyak alapjai közel vannak a teljes befizetéshez. Ezeken felül még 30 hazai vármegye tett befizetéseket szabad ágyak alapítása végett. Az intézet javára az 1888-ik év folyamán és rész­ben karácsonykor befolyt 1174 frt 28 kr adakozás, me­lyen kívül a gőzmalmok lisztet, más gyárak kőszenet, bútordarabokat, asztali eszközöket, öltönyöket és fehér­neműeket, élelmi szereket, virágokat és egyesek bibliá­kat ajándékoztak. Az intézeti épület megújítása és átala­kítása 2858 frt 31 krba került. Ily pártoláshoz még csak a munkaerők, az új diako­nisszák beállása szükséges, minek megtört énéseért folya­modjunk Isten kifogástalan kegyelméhez. Láng Adolf.

Next

/
Oldalképek
Tartalom