Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-11 / 32. szám

KÜLFÖLD. Vázlatok Németalföld theologiai viszonyairól. (Folytatás.) Meg kell itt emlékeznem röviden azokról a merész' új elméletekről, melyeket a bibliára vonatkozólag Loman és Pierson nyilvánítottak. A híres német kritikus, Bauer Bruno után Németalföldön is akadt híve annak a nézetnek, hogy a galatákhoz irott levél nem Páltól származott. Először, 1879-ben a már említett nagy tudós, Pierson Allard nyilvánított a «hegyi prédikációról és más synoptikus töredékekről)) irott művében hasonló véleményt, mely ellen több modern theologus sikra szállt, így Scholten, Prins, Rovers, BI0111 és velők együtt Loman Ábrahám is, ki Piersonnák a levélre vonatkozó előadását carricaturának nevezte, melyet két perc alatt papírra vethetett, kritikáját pedig elfogult negativnek mondá. Ám alig telt el egy pár év, Loman kijelenté, hogy Pierson véleményét elfogadja, miután a saját bizonyítékai annak ellenvetéseivel szemben nem állhatnak meg. De itt nem állapodott meg, hanem «Quaestiones paulinae» című tanulmánysorozatában az evangéliumok s páli levelek beható kritikája alapján az egész újszövetségi történetet s szereplőit a mythosok országába utasítá. Vizsgálódásainak eredménye egyfelől a Jézus alakjának teljesen mythikus jelleme, és pedig zsidó és őskeresztyén eszmék személyesítése, másfelől pedig az lett, hogy amaz alakot, melyet a levelekből Pál gyanánt ismerünk, psychologiai és történeti lehetetlenségnek s így a leveleket is hamisnak nyilvánítá. Pierson is mihamar csatlakozott eme nézetekhez s «Verisimilia» cimű művében, melyet Naber görög philologus közreműködésével dolgozott ki, kifejezte azon meggyőződését, hogy az eddigi újszövetségi kritika már nem kielégítő; egyúttal a páli nagy levelek valódiságát ellenmondásokkal teljes és zavaros tartalmuknál, nemkülönben az előfeltételekül gondolt viszonyok képtelenségénél fogva a leghatározottabban megtagadta. Mint legvalószínűbb feltevésnek, amely egyszersmind a most kimagyarázhatlan részletek megértéséhez is a legalkalmasabb kulcsul kínálkozik, annak a véleménynek adott kifejezést, hogy az újszövetség alapelemei zsidó töredékek, melyeket bizonyos Pál nevü püspök a keresztyén hitközségek lelki építése céljából rendbeszedett és kibővített. A modern thelogusok közül egyfelől Scholten és Van Manen, másfelől Kuenen és Rovers igyekezett megcáfolni a két merész-röptü exegetát. A német modernek közül tudomásommal Holtzmann nyilatkozott ellene hypothesiseiknek. Most már, miután nagy vonásokban megismerkedtünk a holland theologiai irányokkal, nézzük, mily eszközökkel igyekeznek a hollandok a theologiai tudományosságot terjeszteni s eszméiknek híveket szerezni. Részint a szó, részint a toll erejével. Amazt, nem tekintve a templomi szószékeket, melynek természetes célja inkább a valláserkölcsi élet emelését munkálni, az egyetemi előadásokon s évenkénti értekezleteiken, emezt úg}7

a szorosan tudományos, mint a népszerű irányú irodalmi működésben érvényesítik. Németalföldnek négy teljes, tehát theologiai fakultással is ellátott egyeteme van: Amsterdamban, Groningenben, Leidenben és Utrechtben. Mellőzöm itt az igen-igen gyöngén felszerelt s így a tudományoktól is meglehetősen «szabad» egyetemet, melyben mindössze három theologiai tanár neveli a «szenvedő» egyház leendő szellemi utmutatóit. A négy egyetemen összesen 27 theologiai tanár van : Amsterdamben 8, Leidenben 7, a másik két egyetemen 6—6. Kivülök azonban még mintegy 6, theologiai képzettségű s a vallás- és egyháztudományokat is művelő, bölcsészeti szakbeli tanár foglalkozik a hittanhallgatók képzésével. Az előbbi 27 tanári állás közül 26-ot jelenleg n modern (Amsterdamban 5, Leidenben 4, Groningenben 2), 3 evangeliumi (Leidenben 2, Utrechtben 1) és 12 orthodox (bibliai-apologetikai és ethikai irányú) theologus tölt be. A 27-ik a modernek egyik oszlopának, Rauwenhoffnak halála folytán üresedett meg, de bizonyosra vehető, hogy szintén modern theologus fogja elfoglalni. Mindenik egyetemnél ezek közül 2—2 tanárt, tehát összesen nyolcat a zsinat választ és az egyház fizet. Köztök most 2 modern, 3 evangeliumi és 3 orthodox van. Az állami, illetőleg Amsterdamban községi tanárok, felekezetek szerint így oszlanak meg : egy remonstrans (Tiele), két mennonita (Hoekstra és De Hoop Scheffer), két lutheránus (Somán és Völter) s 13 református. Hallgatóik száma a jelen iskolai év folyamán Amsterdamban 61, Groningenben 39, Leidenben 54, Utrechtben 126. Az utóbbi egyetemnek ilyen, aránylag nagymérvű látogatottságát az okozza, hogy anyagilag igen sok előnyt nyújt a hittant szak hallgatóinak. Aztán meg a német és magyar theologusokat, kik 19-en vannak, le is kell számítni. Az előadásban a tantárgyak kezelésében nem azt a rendszert követik, a mi nálunk szokásban van, hogy tudniillik bizonyos időtartam alatt az egész tudományt be kell fejezni, hanem ellenkezőleg emez, igazán iskolaszerű módszer helyett valóban egyetemi színvonalon állót gyakorolnak. Annyit adnak elő, a mennyire ráérnek s így megtörténik, hogy egy-egy tárgyon több év alatt mennek keresztül. Igaz, hogy kevés órájok is van, de minden évben ugyanazon tudományokkal foglalkoznak, nem mint nálunk, hol némelyik tantárgy előadása egy-egy évig szünetel. Az előadási modort legtalálóbban felolvasással vegyített szabad előadásnak lehet mondani. Az amsterdami «Studenten-Almanach» most ismételten panaszkodik, hogy Völter német nyelven tartott előadásait hallgatói a gyors tollbamondás miatt nem tudják jól jegyezni. De hát az egyetem persze csak a leendő lelkészek tudományos szükségleteit elégíti ki. A rendes lelkészek s a világi theologusok számára a minden évben tartatni szokott felolvasó gyűlések szolgáltatnak előszóbeli szellemi táplálékot. E gyűléseket az egyes theologiai pártok természetesen külön szokták tartani. A modern theologusoknak Amsterdamban tartott értekezletén jelen voltam. A tárgysorozat rendkívül érdekes volt. Chavannes, leideni vallon lelkész a következő tételt állította fel s védelmezte: «Az egyházi tanárok által előadott tárgyak közé a biblica theologia helyett a biblica religió veendő fel s az előbbit, mint ennek segédtudományát kell tárgyalni)). Van der Lindtn pedig Isselnek egy tételéből kiindulva a következő eszméket fejtegette : «A keresztyénség állítja és feltételezi az Isten személyiségét; a jelenlegi tudományos világnézet nem theistikus ; a keresztyénség ethikája a jövő vallásának*) alapjait foglalja *) Minthogy nálunk is sokszor fejtegetik, hogy a jövő vallása melyik vagy milyen lesz, alkalmilag kifejezem azon véleményemet, hogy ennek hatásánál meddőbb dolgot képzelni sem tudok. A kinek van egy csekély psychologiai ismerete, «a priori* tudhatja, hogy amint most minden egyes embernek többé-kevésbbé különböző világnézete van, ugy a jövőben is sohasem fogja az egész emberiség ugyanazon hitet vallani. Még csak annyit jegyzek meg, hogy ezt épen felekezeti vallásban keresni — legyen bár az a legszabaclelvűbb is! — elfogultság