Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-11 / 32. szám

eddigelé vonva volt a világi tudományok s a theologia közé, nem fog áthághatlannak tekintetni. Drummond talán mindezen tudósoknál tovább megy. Míg a többiek megelégesznek tudós vitatkozásokkal, ó vizsgálódásainak eredményét a gyakorlati életben is megvalósítani törekszik. O a jeles és szorgalmas természettudós nem átalja vasárnaponként a vallás igéit prédikálni s az élő szó hatalmával is hirdetni azt, hogy eljött az idő, melyben a vallás és tudomány nem mint ellenfelek, de mint hű szövetségesek s egymás támogatói kell, hogy mozdítsák elő az emberi nem boldogulását. E sorok Írójának volt szerencséje több izben hallani lelkes beszédeit, melyeket a téli iskolai időszak alatt vasárnap esténként az edinburghi «Odd Fellows' Hall»ban ezer meg ezer egyetemi hallgató s más fiatal ember előtt szokott tartani, s mindannyiszor meglepett és meghatott az a szigorúan tudományos s mindamellett mély vallásos felfogás (s lelkes előadása, mely elömlik minden szaván.) Szép vonás benne az is, hogy a szegényebb néposztályra is kiterjeszti figyelmét. Glasgowban egyszerű munkás emberek előtt szokta hangoztatni eszméit ; s hatásának élénk tanújele az a tisztelet, szeretet, melylyel nemcsak rendes tanítványai, de ritkább hallgatói is körül veszik. Szava, főként mióta kezünk alatt levő könyve megjelent, egyházának határain túl is messze kihat, s nem csekély része volt abban, hogy a megcsontosodott formulák mögé zárkózó orthodoxia lassanként kezd helyt adni a skót egyházakban, egy szabadabb szellemű, de amannál még mélyebb s igazabb vallásosságnak, mely a szabad egyházban Dr. Marcus Dodds lelkésznek edinburghi theologiai tanárrá történt megválasztásában első hivatalos alakban jelentkező diadalát üli. De másfelől óvakodik Drummond attól, hogy a rationalismus s materialismus ingoványaiba tévedjen, sőt megfordítva, alig van korunkban ember, akár egyházi, akár világi, ki sikeresebben működnék azon, hogy a műveltebb osztályok, melyek különösen hajlandók arra, hogy a tudománynak bármi szele által, mint a hab, ide s tova hányassanak, megmaradjanak az evangeliumi vallás mellett s vallásosságban s a könyvek-könyvét, úgy tiszteljék, mint a legmélyebb tudomány és bölcseség forrását. Könyvének ez irányú hatása indított minket is arra, hogy a magyar olvasó közönségnek is felhívjuk rá figyelmét. Alig néhány éve, hogy ez a könyv piacra került, mindazáltal a kezünk közt levő kiadás már huszonharmadik s az elkelt példányok száma több mint 82,000. E számok eléggé bizonyítájk, hogy a munka oly elterjedésnek örvend az angol társadalomban, amilyet még a könyveket jobban szerető angolok közt is csak igen-igen ritka könyvnek sikerül magának biztosítani. Es nem érdemtelenül. Úgy a theologia, mint a tudományos szak-folyóiratok és napi lapok egyforma lelkesedéssel s elismeréssel szóltak s szólnak róla, ami mutatja, hogy nemcsak a theologusok, de a természettudósok méltánylását is kiérdemelte. Módunkban van az angol sajtó néhány megjegyzését olvasóink elé tárni, s tesszük ezt azon reményben, hogy ezek is felfokozandják figyelmöket e könyv iránt, mely különben önmaga tudna legékesebben szóló bizonyságot tenni önmagáról. Az aberdeni «Eree Press» ezt írja róla : ((Figyelemreméltó és nagyfontosságú könyv. Az elmélet, mit kimond, nagyítás nélkül felfedezésnek mondható. Nehéz volna megmondani, hogy vájjon a tudományos vagy a vallásos olvasót lepi és örvendezteti-e meg inkább e könyv, melynek olvasása kell, hogy mindegyiknek elméjében új reményt támasszon.)) A «Daily Review» ismét: «01y térre tör e könyv utat, mely eddigelé ellenségesebbnek gondoltatott a vallás iránt, mint bármi más. Telve van eszmék csiráival és magvaival. Rövid idő kell csak hozzá, hogy friss és ragyogó illustrációi a legrégibb igazságokról, az ország vallásos elméinek birtokaivá legyenek; s a lelkészek, kik új mezőkre s friss legelőkre óhajtják vezetni nyájaikat új módszert s megbízható vezetőt találandnak benne.» A «Clergyman's Magazin)) többek közt azt mondja róla : «Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a maga nemében ez egyike korunk legnevezetesebb műveinek.)) Amint e megjegyzésekből is sejteni lehet, Drummond könyve szintén azzal a problémával foglalkozik, amelyen már annyi jeles és komoly férfiú megpróbálta erejét, s mely abban áll, hogy a vallási, közelebbről a keresztyén vallást, s ennek tudományos theologiáját összhangba hozza a világi tudományokkal, megszüntesse azon inkább csak képzett vagy helytelen felfogásból származó, de következményeiben mégis átkos ellentétet, mely e kettő között elkeseredett harcokat s a közvallásosságra nézve nem épen előnyös harcokat, szült. Drummond e feladatra különösen hivatott ember. Ismeri egyfelől alaposan a természet, de másfelől buzog a vallás örök érdekeiért; megtudja adni a tudománynak a maga magas igényeit, de nem engedi meg neki, hogy a priori tagadjon minden szellemit, s alaposabb megfontolás nélkül pálcát törjön oly dolgok felett, melyekbe könnyű szerrel nem sikerült behatolnia, hanem kimutatni igyekszik, hogy mélyebb búvárkodással az eddig kinyomozhatatlannak tartott szellemi világ nagyobb részét a világi tudományok módszerével és eszközeivel szépen meg lehet ismerni, s hogy a tudomány ahelyett hogy megdöntené a vallás legfontosabb igazságait, helybenhagyja s tekintélyével megerősíti azokat. Ami eredményt el tud tehát érni, az épúgy megérdemli a tudósok figyelmét, mint a theologusok háláját. S eredményeinek értékét még növeli az, hogy nem maradnak azok egy szobatudósnak papirra tett véleményei, hanem azonnal kihatnak s megvalósulnak az életben is, amint ezt hallgatóinál s olvasóinál tapasztalni lehet. Drummond könyve oly útra vezeti a vizsgálódást, melyet megkísérlem eddigelé senkinek sem jutott eszébe. A nagy ellentét kibékítésére irányzott törekvések eddig abban összpontosultak, hogy analógiákat igyekeztek kimutatni a természeti és szellemi világ tüneményei közt, avagy a történelmi, földrajzi, etnographiai stb. kutatások eredményeit próbálgatták felhasználni hitünk alapjainak támogatására. Drummond nem tagadja meg ezektől az értéket, de tisztán látja, hogy ezek nem elégségesek, különösen a tudományos világ meggyőzésére. Mint illusztrációk felhasználhatók, de oly meggyőződő erővel nem bírnak, hogy a tudományos igényeket kielégíthetnék. Ezért ő elhagyja ezt a tért, s mélyebbre hatolni igyekszik. Mint könyvének címe is sejteni engedi, ő természeti és szellemi világ törvényeit veszi vizsgálat alá s ezeknek összevetése vagy inkább egyesítése által igyekszik a vallásnak szilárd alapot vetni a természetben, a kijelentés e második forrásában. Bevezetés című cikkében és előszavában foglalkozik a kérdés philosophiai oldalával s itt veti meg kiindulási alapját; további cikkeiben azután a szellemi élet egyes kiemelkedőbb tényeit igyekszik a természet törvényei alapján kimagyarázni. Álapeszméül s kiindulási pontúi nála az a felfogás szolgál, hogy a természet törvényei — e nagy szabályos vonalak nem szakadhatnak meg a természet — a látható világ határánál, hanem a törvények folytonosságának elvénél fogva kell, hogy tovább is húzódjanak, be a természet felettiek világába, úgy hogy