Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-04 / 31. szám

tiszta élettel össze nem köti a tanításra való folytonos ügyeletet; viszont nagyon keveset ér tanítása, ha tiszta s szeplőtlen élete nem erősíti azt. Nem hiába inti tehát Pál Timotheust, hogy az egyház közjaváért mind magánéletére, mind a tudományra egyaránt ügyeljen)).1

) II. Ha ekkép nagy és nehéz kötelességek terhe nehezül is a lelkipásztori tisztviselőire, ha erőnk egész teljességének kifejtése mellett is aggódva kell magunktól kérdeni: vajha képesek leszünk-e azoknak csak részben is megfelelni : bátorítson, emeljen fel bennünket annak tudata, hogy becsületes munkánk gazdagon megtermi a maga gyümölcseit; hogy betöltött kötelességeink nagy és dicső jutalmat vonnak maguk után, és pedig nemcsak önmagunkra, hanem sokkal inkább az Isten azon seregére, mely legeltetés végett gondviselésünk alatt vagyon?") Igen 1 ha híven betöltjük kötelességeinket, megtartandjuk magunkat. Ha van valami kincs a földi életben, mely magasztos értéket soha és semmi körülmények közt el nem veszítheti, s mely ennélfogva semmi más kincscsel össze nem hasonlítható, bizonyára a híven betöltött kötelesség boldogító öntudata az. Koronázza munkánkat fényes siker, vagy részvétlenség, félreértés, gúny és gáncs legyen osztályrészünk; hullottak légyen az általunk hintett magvak útfélre, köves helyre, tövis közé vagy jó földbe : öntudatunk nyugodtsága lesz legfőbb jutalmunk és elégtételünk. Éljünk jólétben, boldogságban, vagy csapás, szegénység, nyomor készüljön bennünket a föld poráig lesújtani: a betöltött kötelesség öntudatában csak új tettekre buzdíttatunk, vagy a bősz hullámok által csapkodott magános szirtként rendületlenül megállunk. «Hiszen az "ország, melynek mi harcosai vagyunk, nem e világból való, jutalmunkat sem innen várjuk, tehát, hanem várjuk és bizonnyal elveszszük jutalmunkat a nemes önérzet megnyugtatásából és a tántoríthatatlan hitből, mely a halál révén álló nagy apostol ihletett ajkaira ezen szavakat adta» : :

í

) «Ama nenies harcot én megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nekem az igazságnak ama koronája, melyet magad nekem az Úr, amaz igaz biró, ama napon.))4

) Vigyázzunk azért, minden éberséggel vigyázzunk, szeretett szolgatársaim! hogy végóránkon jó " lélekkel elmondhassuk ama szavakat s minden könyörgéssel kérjük a kegyelem Istenét, őrizzen meg bennünket attól, hogy majd egykoron az ellenkező legyen reánk a méltó Ítélet: aSoha sem ismertelek titeket, távozzatok el én tőlem.»5

) Igyekezzünk azért, kötelességeink hű teljesítése által, megtartani magunkat. De nemcsak magunkat, «hanem azokat is, kik minket hallgatandanak.» Van-e magasztosabb, nagyszerűbb hivatás, mint az Isten országának terjesztése, az örök élet tudományának hirdetése; van-e, mondom, a lelkészi pályán kívül hivatás, melynek egyedüli célja az, hogy «a setétségben helyheztetett nép lásson nagy világosságot)). °) A lelkipásztor tiszte pedig csakugyan abban áll, mert hiszen ő életével, tanításával egyaránt arra törekedik, hogy Isten országá-Kálvin Comm. ad Ep. 2) i. Péter 5: 2. 3) Révész J. i. h. «) 2. Tim. 4 : 7. 8. 5) Máté 7 : 23. «) Máté 4: 16. nak polgárait ne csak megtartsa, hanem nevelje és erősbítse is. Legyen a nyáj, mely reá bizatott, nagy vagy kicsiny, gazdag vagy szegény, buzgó működésének áldásos hatását annak mindenik tagja erezi. A kis csecsemő, és a haldokló öreg, a viruló ifjúságnak fia épenúgy, mint a megállapodott középkor férfia egyaránt élvezői az ő fáradhatatlan munkásságának. Midőn példájával és szavával tanít, midőn a szerencsétlent vigasztalja, az ingadozót támogatja, a tévelygőt feddi, a megátalkodottat dorgálja: egyaránt hallgatói megtartásán munkálkodik. Midőn a még szólani s eszmélni sem tudó kisdedet a keresztség által a Krisztus egyházába ünnepélyesen beavatja; midőn a serdült ifjakat a gyülekezetbe bevezeti; midőn felnőtt híveit a kegyelem asztalánál a szent jegyekben részesíti; midőn áldó szavával megszenteli a házassági szövetséget; midőn erősíti a végső harc csüggedező vívóját, vagy a vallás szavaival enyhíti az özvegyek s árvák mély keservét; mindig, de mindig, hallgatóinak megtartásán, lelki üdvén munkálkodik. Oh bizony nagy és magasztos jutalommal járó kötelességek ezek; mely jutalom azonban nem annyira a földön, mint a sírokon túl vár a kötelességeit híven betöltött szolgákra; amint meg is van írva: «a tanítók fénylenek, mint az égnek fényessége és a kik sokakat az igazságra vezérelnek, miként a csillagok, örökkön örökké !»') * * * «Amelyek régen megírattak, a mi tanúságunkra Írattak meg, hogy az írásoknak vigasztalások által reménységünk legyen.»2

) Tanulság, vigasztalás és reménység vagyon ama szent igékben is, melyek alapján igyekeztem most előttetek feltüntetni a lelkészi pálya nehéz voltát s a hű munkás dicső jutalmát. Kik talán megdöbbenve nézitek amazt, gondoljatok ennek boldogító voltára ; kik viszont főkép csak ennek magasztosságát látjátok magatok előtt, gondoljatok a kötelességekre, melyeket híven be kell töltenetek, hogy a kivánt eredményben a várt jutalmat elnyerjétek. Mindenek előtt pedig legyen bennünk őszinte élő hit szent vallásunk igazságai, odaadó szeretet a mi Urunk Jézus Krisztus iránt, s akkor emelt fővel, bátor szívvel elmondhatjuk mi is ama zengő ajkú nagy reformátorrá! : Volna bár a világ telve Szájtátó ördögökkel, Mégis nem törődünk vele, Nekünk bizton nyernünk kell. Ám e világ Ura Gyúljon bosszúra, Nekünk mit sem tehet, Már elitéltetett, Egy szócska elejti őt. S az Ige ellenök meg áll, Nem várunk ért' jutalmat; Mert lelke s adományaival O ád nekünk oltalmat. S vigyék éltünket, Nőnk, gyermekünket, Hagyján ! — menjenek ; Semmit sem nyertenek: A menny bizton mienk lesz Ámen. Dániel 12: 3. 2) Róm. 15: 4.