Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-08-04 / 31. szám
törekednie kell, habár azt tökéletesen soha el nem érheti. A képnek azonban két oldala van, a természet örök rendje szerint; ott látod a borongós rideg részt, mely nagyfontosságú kötelességeid temérdekségével már-már legyőzi gyarló erődet s önbizalmadat, s készülsz felkiáltani az Isten emberével: kérlek Uram! ne küldj engem *) midőn előtűnik mennyei fényes világításban a másik oldal: a híven betöltött kötelességnek áldása ezen szózat kíséretében : Boldogok azok a szolgák, kiket az Úr vigyázni talál/8 ) Valóban méltó lenne, hogy különösen mi lelkipásztorok nem kisebb buzgalommal s rendszerességgel olvasnók e pásztori leveleket, mint egy másik keresztyén felekezet mindenrendű papjai naponként elolvasnak egy-egy részt elfogadott szertartási könyvükből; valóban méltó lenne, ha időnk s erőnk korlátoltsága ebben nem gátolna, hogy épen e kiváló ünnepélyes alkalommal a pásztori levelek összeségére kiterjedőleg elmélkednénk: öHiszen a lelkész, ki magasztos hivatalának helyes öntudatával bír, ki tisztán látja lelkében azon nagyszerű erkölcsi célokat, melyek felé az Isten népének az ő vezérlete alatt törekednie kell; az a lelkész, ki látja a tudatlanságnak s korunk temérdek divatos bűneinek mélységből feljövő szörnyetegeit; ki ösmeri az álfelvilágosodásnak és hitnélküli bölcseletnek))3 ) a valódi keresztyén hitélet s igaz erkölcsiség mezején pusztitó káros dulásait: az ily lelkész, lehetetlen hogy sokszoros mértékben ne érezze a nagy apostol ihletett intéseinek mérhetetlen becsét.» Ragadjunk meg azért, szeretett Atyámfiai, a nagy apostol intései közül egy kiválóan fontos, az egész tartalmat mintegy összegező pontot, vegyük vizsgálatunk alá a felolvasott szentigéket: «Gondot viselj magadról és a tudományról, maradj meg ezekben ; mert ha ezt mivelended, mind magadat megtartod, mind azokat, akik téged hallgatandanak)) s elmélkedjünk ez alapon: a lelkészi pálya kettős oldaláról, amennyiben 1. Nehéz az a vele járó nagy kötelességek miatt 2. de magasztos a híven betöltött kötelességek dicső jutalmát tekintve. I. Gondot viselj magadról és a tudományról és maradj meg ezekben, mily rövid egyszerű s mégis mily mérhetetlen sokat magokba íoglaló szavak ezek; hasonlókig a tisztavizű gyémánthoz, mely kicsiny ugyan, de óriási értéket rejt magába s mindenfelé veti ragyogó tűzsugarait. Gondot viselj magadról, így inté a nagy apóstól az ifjú Timotbeust s általa mindnyájunkat, különösen ifjú szolgáit s az evangyéliumnak. Hiszen az ifjú a heves buzgalom, a tüzes lelkesedés befolyása alatt áll, s ha nem visel gondot magára, ha bölcs előrelátás s gondos vigyázat nem vezérlik lépteit, sokszor épen a kitűzött cél elérésétől üttetik el. Vigyázzunk azért önmagunkra, hogy nyilvános és magán életünk tisztasága által az Isten népének tüköréi lehessünk, hiszen megmondá idvezítőnk: «Ugy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.))4 ) ((Vigyázzunk ifjúi buzgalmunk és lelkesedésünk irányára és erejere, hogy azok 2. Móz. 4: 10. 2) Lukács 12: 37. 3) Révész Imre: Egyh. beszéd ordinátiókor. Prot. lelkészi tár 1854. 273 s köv. lap. *) Máté 5: ló. fékevesztett rohanása által többet ne romboljunk, mint építsünk)), ') alegyünk okosak, mint a kigyók és szelídek, mint a galambok.)) 2 ) Ha méltatlanság, szenvedés ér bennünket, s beteljesedik rajtunk Idvezítőnk szava: ((Mivelhogy nem e világból valók vagytok, gyűlöl titeket e világ»: 3 ) vigyázzunk magunkra, hogy kísértetbe ne essünk, hanem imádkozzunk, s ha szükség, tagadjuk meg magunkat, vegyük fel a mi keresztünket. 4 ) Az apostolok, első keresztyének, reformátoraink, protestáns lelkészelődeink a máglyák tüze közt, pallos éle alatt, a sötét börtönökben, a viharzó tenger hullámai által csapkodott gályákon is hívek maradának az ő urokhoz; mi nem félhetünk többé ily szenvedésektől; de vannak napjainkban talán még veszedelmesebb kísértések, a test és világ mindinkább növekvő csábjai, melyet az Ige tapasztalatlan s ingatag szolgáját könnyen tőrbe csalhatják. Vigyázzunk azért s viseljünk gondot magunkról, hogy haszontalan szolgáknak ne találtassunk. De bármennyire gondot viseljen is magára, érzületére, gondolataira ép úgy, mint szavaira és tetteire a lelkész, soha egy percre sem feledheti el, hogy az ő legfőbb kötelessége nem más, mint a mit a nagy apostol ugyancsak Timotheusnak eképen ád elő: ((Prédikáljad az igét, rajta légy mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben». 5 ) Azt pedig, hogy az igehirdetés magasztos hivatásának megfelelhessen, csak úgy érheti el, ha gondot visel a tudományról, ha fő s áthághatatlan szabályt tartja maga előtt a korinthusbeliekhez intézett apostoli szózatot: «Nem végeztem volt magamban egyebet tudni tiközöttetek, hanem a Jézus Krisztust, azt pedig a ki megfeszíttetett)).f i ) Szigorúan s minden éberséggel kell tehát őrködni a lelkipásztornak az által hirdetett tudomány tisztasága felett. Evégre azonban nemcsak valódi odaadó hit s őszinte ragaszkodás szükséges az evangyéliom nagy igazságai iránt, hanem lelkiismeretes, komoly és folytonos tanulmány is, mely az iskolai élettel korántsem ér véget, sőt inkább még ekkor veszi szélesebb mezőkön kezdetét. Soha, egy percre sem szabad megállanunk, mert miképen a természeti, úgy a szellemi világ mezején, is a megállapodás egyértelmű a visszamaradással, a hanyatlással. S ha őszinte hitünkhöz komoly tanulmányt is csatolunk, ha elmondhatjuk valóban, hogy gondot viseltünk a tudományról: akkor kedves szolgatársaim, még olyan időben is, «melyben az igaz tudományt el nem szenvedik, hanem az ő tulajdon kívánságuk szerint gyűjtenek tanítókat, mivelhogy az ő füleik viszketnek, és az igazságtól az ő füleiket elfordítják és fordulnak hiábavaló beszédek hallgatására)) : 7 ) még ekkor is, sőt ilyenkor kettőzött buzgósággal hirdessük az igét, miként Ézsaiás, «ki a Sión kedvéért nem nyugodott.))8 ) Gondot viselni magunkról s a tudományról, oly nagy és súlyos kötelességek ezek, melyeket a gyarló ember csak az isteni kegyelem állandó segítségévei képes betölteni. S a két kötelesség a legszebb egységben áll előttünk ha megemlékezünk az Isten egyik kiváló szolgájának, Kálvinnak eme szavairól: «a jó pásztor kettőre ügyeljen, vigyázzon a tanításra s saját élete tisztaságára; mert nem elég, hogy életét minden tisztesség szerint folytatja s őrizkedik, hogy rosz példát ne adjon, ha a Révész J. i. h. 2) Máté 10: ló 3) Ján. 15: 19. 4) Máté ió: 24. 6) 2. Tim. 4: 2. 6) 1. Kor. 2: 2. 7) 2. Tim. 4: 3. 4. 8) Ézs. 62: 1. Ó3*
