Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-04 / 31. szám

Harminckettedik évfolyam. 31- sz. Budapest, 1889, augusztus 4. PROTESTÁNS r ES SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: III. ker, Szentkirályi-utca 39, sz, III. em. Előfizetési ára: Helyben liázhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. TARTALOM : Vezércikk. Reformok. Szabd Aladár — Iskolaügy. A dunamelléki népiskolák szervezetére, stb. vonatkozó szabály-javaslat. A nagykőrösi praepar. tanárikar. — Iskolai értesítők. X, — Tárca. A poseidonfalvi tanács. Aristophanes. — Könyvismertetés. Lelki vigasz. Irta Kádár Imre. Kálmán Farkas. — Belföld. Hát csakugyan kákán keressük a csomót? Rácz Géza. — Gyakorlati lelkészet. Egyházi beszéd lelkészavatás alkalmára. Révész Kálmán. — Külföld. Vázlatok Németalföld theologiai viszonyairól. Zoványi yenö. — Irodalom. — Különfélék. — Adakozás. — Hirdetés. Reformok. Moito: «Magyarország nem volt hanem lesz.» Gr. Széchenyi István. A mit a költő s a nép már régen elénekelt, azt nemsokára «hivatalosan)) is el lehet mondani: „Ezer esztendeje annak, hogy a magyarok itt laknak." Ezer esztendő még a népek életében is nagy idő s ha kérdjük, jól felhasználta-e nemzetünk az Európában eltöltött éveket, azt hiszem minden túlzás nélkül azt felelhetjük: nem egészen. Mostani hazájába való bejövetele után majdnem ezer évre kellett meghallania azt a jövendölést, mely olyan volt, mint a cikkázó villám a sötét éjszakában, s a ki azt hallatta, bizony megrettentette volna nemzetét, ha csak sujt s ennél: ,,Magyarország nem volt:c megáll, de Széchenyi bátorítani akart s a villám nemcsak sújtott, de meg is világosította az éjszakát, az összezúzó bírálat reménytadó jövendöléssé változott: ,,Nem volt hanem lesz" Mit tesz az, hogy Magyarország nem volt ? Azt teszi, hogy a magyar nép nem tudott szilárd alapot vetni boldogságának, hogy nem törekedve kellő erővel világtörténetinagy missziójának betöltésére, csatázott, küzdött, igen gyakran testvér a testvért - ölve, hogy elfelejtette nyelvét s elnézte, hogy gyermekei németek, tótok és oláhok legyenek, hogy csak a jelent szerette élvezni s nem tanulta meg, hogy a mely nép virágzó nép akar lenni annak folytonosan, kitartóan kell dolgoznia a iövoért is, hogy kétségkívül a tatár, török és más ellenséges népektől is nyomva, kifáradva, de a maga bámulatos ázsiai tespedéséből folyólag is engedte, hogy pusztuljon mindene, a helyett, hogy erkölcsi erőt véve magában igyekezett volna paradicsommá változtatni ezt az Isten áldotta országot. Es mit jelent az, hogy Magyarország lesz? Sokan erre azt mondották, hogy a nemzet, ha azt akarja hogy boldoguljon, legyen először is nyelvében magyar. Mielőtt Széchenyi Magyarország közéletének átalakítását célba vette volna megkezdődött a magyar nyelv ujjáteremtése s most már ebben a tekintetben óriási haladást jelezhetünk. A főnemesség, mely azelőtt leginkább németül, meg franciául beszélt ma már ha nem is kifogástalanul, de tud magyarul. A középosztály, a tudósok, a hivatalnokok az országgyűlés és törvénykezés nyelve a magyar s hogy valamikor, nem is oly nagyon régen, a a latin volt, azt az ifjabb nemzedék csak emlékezetből tudja. Voltak mások, a kik azt kívánták, hogy a nemzet tudományban, művészetben, ipar- és kereskedelemben emelkedjék arra a színvonalra melyre a nyugoti nagy népek felemelkedtek s intézményeit tegye életerősekké, jobbakká s az uj kor igényeinek megfelelőkké. Ebben az irányban is sok történt s ha bár természetesen még van kívánni való elég úgy érezzük, hogy a boldog és erős Magyarországot nem mint a távol jövő délibábját kell, hanem mint a közel jövő biztos adományát lehet tekintenünk. Hanem ha azt kell mondanunk, hogy minden téren sok a javítani való, úgy különösen a vállás-erkölcsi *reformálás szükségességére kell rámutatnunk. Mi nem politikai szempontból ítéljük meg a helyzetet, de igenis azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy még a politikai reformok sem sikerülhetnek jól, ha hiányzik hozzájuk a nép vallás-erkölcsi ereje. A kormány feje, úgy hírlik a lapok nemsokára Nagyváradra megy s elmondja, mit szándékozik tenni, a közigazgatás javítására. De bármily intézkedések-.mellett is lehetséges-e jó közigazgatás élénk kötelességérzet és szigorú Ó2