Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-04 / 31. szám

lelkiismeretesség nélkül? A nagyelméjü igazság­ügyminiszter igazságügyünkön akar segíteni. De lehetséges lesz-e ez, ha az egész társadalom a mindenüvé befurakodó bűn ellen jobban nem rea­gál ? A tevékeny pénzügyér s a «tiszteletbeli kálvinista)) miniszter Baross' közgazdaságügyün­ket akarják becsületesebb kerékvágásba zökken­teni. De hát nem szenved-e igyekezetük hajó­törést azon a magyar közgazdasági politikán, mely ha nem is kizárólagosan, de kiválóan ural­kodik s melynek első pontja ez: csak akkor s annyit dolgozzunk, a mikor s a mennyi okvetlenül szükséges ? Nem akarom azt mondani, igazságtalanság is volna bárkitől, ha azt állítaná hogy a vallás­erkölcsi életnek nincsenek fénypontjai hazánk­ban, hogy nálunk a munkaszeretet s a köte­lességtudat kiveszett s hogy a magyar nép a húsos fazekakért teljesen elfeledkezik az eszmé­nyekről, de annyi bizonyos, hogy tekintve, a közönséges durva bűntények mellett gomba módra feltűnő csalási és sikkasztási kísérletek szaporodását, tekintve, hogy a nagyzás, fény­űzés, bujálkodás és pazarlás, melyre nézve Lónyai Menyhért egykor azt mondta: a magyar ember annyival a mennyivel a szükségesnél többet eszik, minden adósságát ki tudná fizetni, aggasz­tóan bénítják az erkölcsi erő működését, tekintve hogv az egyházi élet mindenfelé válságokkal küzd : ki kell mondanunk, hogy egy a dolgok gyökeréig ható vallás-erkölcsi reformálásra elodáz­hat lanul szükségünk van s ha a nemzet a má­sodik ezredévben boldog időket akar érni, a vallás-erkölcsi reformok keresztül vitelének lépést kell tartania a külső intézmények átalakulásával. Ne vigasztaljuk magunkat azzal, hogy máshol is vannak nagy bajok. Ez kétségkívül úgy van, de bizonyára ott is azt hirdetik, a kik a nép ügyét igazán szívökön hordják; csak.a vallás-erkölcsi élet megújítása által lehet segíteni gyökeresen a bajokon. És a vallás-erkölcsi reformok megvalósí­tásában a vezérszerep a protestantismusra vár a dolog természeténél fogva. A vallás-erkölcsi élet megújításának egyetlen, de biztos alapfelté­tele ugyanis az evangelium, az isteni erőforrás, melyből merítve a magyar protestantismus is új életre fog kelni. Az orthodox egyházak t. i. a szerb és a román, meg vannak merevedve, a katholikuspk meg vannak kötve, úgy, hogy azoknak az autonómiájuk is a helyett, hogy új élet szülő anya lenne, valószínűleg nem lesz egyébb, ha egyáltalában meg lesz, mint egy szép ccnesze semmi fogd meg jól.» Hiába vetik azt ellenem, hogy a protestantismusban is mélyre­ható ellentétek dúlnak t. i. a modernismus s az orthodoxia, melyek közül az a szélsőségekbe sodor, ez pedig tespedt és erőtlen. Épen az evangelium, melyből az egyik balra, másik jobbra kiágazott fogja mindkettőt megnemesíteni, szelí­díteni s felfrissíteni. A modern theologia szó­vivői mind jobban belátják s kell hogy belássák a bibliai positiv igazságok és tények, mint alap elfogadásának szükségességét. Az orthodox félen levők pedig észreveszik, hogy nem elég a papírra írtakra esküdni, hanem az igazságok csak akkor mennyei igazságok, ha magukat a gyakorlatban a nép boldogabbá tételével bizonyítják meg olyanoknak. A vallás-erkölcsi élet megujulását célzó reformoknak tehát Magyarországban ez kell, hogy legyen a vezéreszméje: meg kell nyernünk a most alakulásban s fejlődésben levő magyarsá­got az evangéliumnak. Nem kicsinyeskedésre és moralizálásra, hanem a Krisztus által a földre lehozott újjáteremtő isteni szeretetre van szük­ségünk. Új nemzedéket kell nevelnünk, mely telve legyen tűzzel lánggal lelkesedéssel, hittel és buzgósággal. Egy olyan szövetségnek, mint a milyen az irodalmi társaság, be kell hatolnia minden ponton a prot. egyházak testébe, irtva, vágva, de gyógyítva, erősítve s elevenítve is. Munkát kell adnunk az ifjaknak és az asszo­nyoknak, hogy közös erővel éleszszük mind­nyájan az égből a földre lehozott tüzet. Meg kell gondolnunk, hogy a mint gyümölcsöt hiába várunk, ha a gyökereket elmetszük, melyek élet adó nedveket szívnak, úgy a társadalom sohasem terem egészséges gyümölcsöket, hiába prédikál­ják neki: Szeresd az fstent, szeresd felebarátodat, tedd ezt vagy atnxzt ha csak az Isten szereteté­nek egész hatalmát meg nem ismeri. Épen azért, ha be kell teljesednie ama nagy jövendölésnek: ,,Magyarország nem volt hanem lesz" ha be kell teljesednie annak, a miután ezrek és milliók sóvárognak, akkor ama jobb jövő elérésére a legjobb út: bevinni a nép éle­tébe az evangelium életadó erőit. Ezért a nagy célért érdemes küzdeni, szenvedni, még dolgozni is. Ennek a nagy eszmének diadalra kell ver­gődnie. Ez előtt az igazság előtt fel kell nyit­niok szíveiket azoknak is, kik még azt eddig nem tették, de a kik nemzetük boldogulását komolyan óhajtják. Egy régi magyar nóta így kezdődik : ((Rég veri már a magyart a Teremtő.)) Vegye be szívébe a magyar az evangéliumot s az Isten nem verni, de megáldani fogja, a jövendő pedig ccvíg örömöt s jó napokat)) hoz. Szabó Aladár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom