Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-28 / 30. szám

állítom, hogy megsúgja a női szívben a belösztön s ujjal mutatja ki az élet maga a tért, hová a nő hivatva van, a hol dicső és nagy lehet, és ez a tér bizonnyal nem a világ zaja A nő öröme közel, zaj és fény nélkül nyílik... a nőtől feláldozást kívánunk... a nőn minden meglátszik, mint a fehér köntösön... becsületügyben a szegény nőnek csak könye van... a nő leghatalmasabb fegyvere a türelem... egy kétértelmű mosoly bármely nyomorult ajakán, elég gyanúsítani a nő becsületét... a nő számára rovást tart a világ... mi a férfinak erény: a nőnek kötelesség; mi annak becsület, ennek tartozás... a nő szelídsége gyengeségnek, bátorsága hősködésnek, áldozatkészsége hiúságnak, önuralkodása tettetésnek, vallásossága szenteskedésnek kereszteltetik, s az Ítélet annál élesebb és vérzőbb irányában, mentől inkább meg akarja cáfolni a világ hamis Ítéletét. Mindezen viszonyok tisztán kimutatják a nő helyét, a mely nem más, mint a ház, a családélet Senkisem állíthatja, hogy eme bölcs meghatározásokat már meghaladta a jelenkor. Ugyanazért a „női hivatás" fönséges rajza is teljesen talál s az abból levonható tanulságok irányelvekűl törvényesíthetők. Nem ismerek paedagogust, törvényhozót avagy államférfit, Árvayt, Nagy Lász'ót, sőt még Molnár Aladárt sem véve ki, a ki a nőnevelés ügyét illetőleg oly mélyreható tanulmányokat és kétségbevonhatatlan igazságokat közlött volna, mint azt Tompa műveiben összesen, kiválóan pedig Halotti emlékbeszédeiben cselekedte. A föntebb ismertetett oráció, valamint «Az édes anya ujjai», «Jó-e vagy rossz az emberiség s van-e jövője?», «Hűség» és a «Kórházi ápolonő felett» című beszédek megbecsülhetetlen s mindha nagyfontosságú elvek kútfői maradnak a nőnevelés eszközlésében. S tudva azt, hogy Tompa költészetét Magyar- és Erdélyország hölgyei mindenkor kitüntető szeretetben részesítették, bizvást következtethetjük azt is, hogy nagy költőnk azon nézetei, a melyek a női élet megítélésének az eredményei, szintén oly közvetlenek, találók és általános érvényre emelkedők volnának, ha azokat minden művelt ember ismerné avagy paedagogusaink általánosabban alkalmaznák. Különben Tompa előtt nyilt alkalom arra nézve is, hogy paedagogiai nézeteit határozottabban kiemelje. Tette ezt «A gyermeknevelés fontossága s nehézségei)) című emlékbcszédben, a melyet N. N. magánnevelő felett tartott. E halotti elmélkedés a legmelegebb szívvel szól a tanítókról, «a társadalom eme fukaron díjazott, lágymelegen méltányolt derék napszámosai»-ról s meggyőző módon fejtegeti a nevelői hivatal fontosságát s mindazon belső és külső körülményeket, a melytől a nevelésoktatás sikere függ. Legszükségesebb kelléknek mondja a hivatást, a melyet gyönyörűen határoz meg. Ebben a fogalomkörben érinti a képesség, a szorgalom, türelem, józanság, nyájasság, hidegvér ajánló tulajdonságokat, mint a melyek nélkül nevelői jellem nem képződhetik. Sokat mondó nyilatkozata Tompának, mint paedagogusnak, eme beszédben a következő : «Ime, szomorú gyülekezet 1 mennyi beltulajdon, tapintat s megfeszített munkásság, mennyi kedvező külső körülmény és szerencse kell ahhoz, hogy a nevelő sikerrel oldhassa meg magasztos feladatát, s kezei közül az életnek, társadalomnak, közügynek olyan jelöltet s tagot adhasson, ki a benne vetett reményt igazolván, helyét megállja, sőt valódi disze s nyeresége leend annak. Előtte a nevelés terén mennyi akadály áll, a melyet csak nagy erőfeszítéssel s önfeláldozással győzhet le. Az ilyen hű nap- : számosai a társadalomnak, buzgó apostolai a nevelés szent ügyének, serény s fáradhatatlan fáklyavivői a közvilágosságnak és műveltségnek, méltók a tiszteletre mind életükben, mind halálukban.)) Az eddig fölemlített adalékokban azonban még távolról nincs kimerítve — jelezve is alig van — Tompa paedagogiai nyilatkozata. A nagy férfiú lelki míveltsége. e tekintetben is sokkal gazdagabb volt, semhogy magát néhány alkalom adtán kibeszélte volna. Az ő lángesze és jószíve önmaga és a paedagogusok céljai közt a legnagyobb összhangot látta, s innen van, hogy azt a törekvést, mely az ember tökéletesbítését munkálja, minden alakban a legszebb, legtisztább és legkifogástalanabb jellemmel szolgálta. Soha semmit sem végzett felületesen, kicsiny emberek gyarló módja szerint. Becses és hathatós nyilatkozatainak egész raja díszlik azokban a búcsúztatókban is, a melyeket az említett könyvben «K. G. sirjánáb), «A halál az élet birálata», «A hosszú s jól bevégzett élet» s «Enhuber, kath. vallású öngyilkos őrnagy sirjánáb) címek alatt találunk. Valóban, ha valamely szépen kifejlődött fa méltó csodálkozást lelt a szemlélőben, a minthogy keltett Tompában is : hízelgéstől ment lehet az a bámulat is, a melyet Tompa lelki képességeinek magas fokú kiválósága ébreszt! Tompa mély és nagy gondolkozó volt már 1848-ban, bizonyítja azt graefenbergi beszéde is. Ez a tevékenység még nagy betegségeiben sem csökkent, s lelke erejét haláláig megtartotta. A nagy szellemet a munka csak edzette, s az összetört testet még a sír szélén is megdicsőité. Ugyanazért Tompának minden nyilatkozatát meg kell becsülnünk. így kell érvényesítenünk paedagogiai élveit is. Be kell szívnunk lelkünkbe, hogy ha nevelünk, azokat eljárásunkban érvényre juttathassuk. Mert Tompa szerint: «Az a nevelt ember, a ki érzi méltóságát, gyarlóságát, s e kettőt oly szépen tudja ellensúlyozni egymással, hogy míg amaz aljasságba sülyedni nem engedi, emez a felfuvalkodástól menti meg. A felfuvalkodás : neveletlenség. A neveletlen ember pedig járt útra dobott kő, a melyben mindenki megbotlik.)) Korunk társadalmában, az ingatagerényű emberek,a rossz szokások, bűnök és félszegségek eme tömkelegében, arra kell törekednünk, hogy Tompa lángeszétől és jó szívétől tanácsot gyakran kérjünk. Nyilatkozataiban, halhatatlan műveiben mindkettő benne él. Folyamodjunk azokhoz baráti bizalommal, s a nyert irányelveket értékesítsük, míg nem késő 1 Ekként mutassuk ki hazafias gondolkozásunkat és hálateljes kötelességérzetünket Isten iránt, azért a végtelen kegyelmességért, hogy Tompa Mihályt nekünk adta, a földre a mi tökéletesbítésünk végett küldötte. Diós-Győr, 1889. julius hó. Dr. Kerékgyártó Elek. BELFÖLD. A pápai egyházmegye közgyűlése. A pápai ev. ref. egyházmegye f. hó 3—4. napjain tartotta ez évi közgyűlését Pápán a főiskola nagy termében : Szekeres Mihály esperes és Baráth Ferenc egyházmegyei gondnok urak elnöklete alatt. A közgyűlés a legnépesebbek egyike volt, mely körülmény annak kifolyásaként tekinthető, hogy több egyház — különösen az egyházi teherviselés arányosítása ügyében — panaszszal járult a zöld asztal mellé. A letárgyalt 43 ügy közül közérdekűebbek voltak a következők :