Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-28 / 30. szám

szerint kevésbé érdemes pályázók mellett. A jelölő-bizottság által tehát nem mindig éretik a cél; a bizottság nem mindig szolgál rá a törvény igen szép és nemes intentiójára. Hátha még a választási törvény elasztikus szavainak: «a lelkészeknek pályájukon szerzett érdemei», «az egyházak gondozásában elért kitűnő siker» és «a huzamosabb időn át híven teljésített szolgálat»-féle szavaknak magyarázatát, exegetálását elgondoljuk, meg a «jeles)), a «jó» osztályzatok feletti eltéréseket nézzük: mennyi eltérést, mennyi zűr-zavart, ellenmondást találhatunk, a jelölő-bizottságok eljárásaiban ! . . . Sőt még az évek számításaiban is Isten a megmondhatója ! Ezekre gondolva, a jelenlegi — szerintünk igen téves — választási törvénynyel szemben talán még jó volt, hogy a jelölő-bizottságok cccsalódhatlansági)) jelleggel ruháztattak íel, méltó indignatiójára a róm. kath. dogmatikusoknak; mert különben aligha maradhatott volna meg egy-egy jelölés a maga valóságában. Mert tudunk rá eseteket, midőn a pályázók bizonyítványában «elégséges)) osztályzatok is voltak, s így a harmadik osztályú egyházra csak három évi szolgálat után bírtak volna pályázati jogosultsággal; de a bizottság «kegyelmes» volt s elnézte az «elégséges))-eket is, meg a három év hijját is. — Sőt történt ilyen második osztályú egyházra való pályázatnál is; de a bizonyítvány hiányaira még a felsőbb hatóság is ((kegyelmesen)) szemet hunyt s a fent idézett elasztikus kifejezések egyikével takarta el eljárása fogyatkozásait, meztelen részeit. De elég! Hiszen ilyen eljárásokat, hibákat ismernek mások is bőségesen. Lássuk inkább a választásokat. Csak szét kell néznünk a magunk körében, vagy rá kell gondolnunk a közeli évek alatt, az új lelkészválasztási törvény idején betöltött lelkészi állomásokra s tapasztalni fogjuk, hogy igen sok esetben, sok nagy egyházban, sőt még országos hírű és fontosságú egyházaknál sem mindig a lelkészi pályán szerzett érdem, a kitűnő siker és híven teljesített szolgálat, hanem nagyon is mellékes érdekek és tekintetek voltak a lelkészválasztásoknál az irányadók; kor, jó külső, politikai hitvallás stb. voltak sokszor a választások rugói. Sőt ha kiszimatolták az egyházak, hogy a felsőség egyik, vagy másik igazán érdemes lelkészt előtérbe állította, kiválóan ajánlotta, mint érdemest, azt csak azért sem választották .. . csak azért sem! . . . így történt aztán, hogy valódi «nagy papjaink)) belátva az ár ellen való úszás hiábavaló törekvését, mostanában már nem is pályázgatnak, nem akarván meghurcoltatni hiába, tisztelt nevöket... . Mert sokszor még akkor is cserben hagyattak, midőn a pályázati kérvény beadására, a gyülekezet nevében felhivattak. Félre ne értsen azonban a tisztelt olvasó; mert én azt és olyast, hogy egyetlen egy érdemes se jutott volna be lelkésztársaink közül előkelő egyházba, az új törvény alapján, nem állítottam, nem is állítok ; sőt nyilván elismerem, hogy habár kevés esetben is, de léptetett elő a törvény érdemeseket is; hanem az érdemes pályázók számához képest, igen-igen kevés számmal; úgy hogy a törvény intentiója, mely a 186. §-ban nyert kifejezést, általánosságban, el nem éretett; sőt — szerintem — e törvény által a jelölő-bizottság útján, szabad választás mellett el sem érhető. A Szász Károlyokat, a K Tóth Kálmánokat, az Antal Gáborokat, a Papp Károlyokat, Kálmán Farkasokat, Hetessy és Szentkuti Kis Károlyokat pedig megtalálta a józan kálvinista magyar nép eddig is, s megtalálja — pályázati korlátok nélkül talán még biztosabban — ezután is. Azután más a római katholikusoknál a patronatus kandidálása, más a mi jelölő-bizottságunk eljárása. Es más az érsek, meg a püspök kinevezése a kandidáltak közül, más a jelöltek közül való választás; mert amott kinevezhető csakugyan a legérdemesebbnek ismert; emitt pedig dacból — a mint példák igazolják — megválasztathatik a legkevesebb érdemű, a kit talán csak figurából, «Strohmann»-ként jelöltek— S a két rendszer egészen és épen annyiban különbözik egymástól, mint a kinevezési és választási rendszer, szóval ég és föld a kettő között a különbség. A választási törvény alkalmazásánál tapasztalt viszásságokat, egymással homlokegyenest ellenkező szokásokat, melyszerint az egyik egyházmegyében és kerületben a már ((kijelölt)) és választás alatt levő egyén az egész választási idő folyama alatt állandóan ott lakhatik és fungálhat a választó ekklézsiában, másik egyházmegye és kerület szabályai szerint, ha az adminisztrátor reflektál, pályázni akar az eddig általa gondozott egyházra, azonnal más egyházba rendelendő; valamint azt, hogy pl. az esperesek a mindenható esperesek, kiknek ma, mint a főispánoknak teljes hatalom adatott a traktusok és az egyes egyházak felett, berendelhetik pl. esketés, keresztelés, ünnepi vagy vasárnapi szolgálattétel végett a jelölendőket vagy épen kijelölteket is, míg más jelölt vagy jelölendőnek az is bűnűl tulajdoníttatik, ha a község határa felé közelít: csak épen érintem, mint közönségesen ismert, s a jelen tárgyhoz tartozó dolgo-