Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-28 / 30. szám

kat; nem különben a paphallgatással járó viszszaéléseket is, melyekről már emlékeztem, mely visszásságokat s régi rossz dolgokat az új törvény sem megszüntetni, sem megbüntetni nem képes; mert a kortéziénak ezer tekervényes útja vagyon s nehéz azon az igazságot megtalálni nagyon A választóknak a nazarénismus és unitarismusra való átállásával ijjesztgető fenyegetéseit, melyekre az új törvény is egyik alkalmul szolgált és szolgál, szinte csak érintem. Csak említem azt a furcsaságot is, melyszerint egy 5 — 6000 lélekből álló egyházba tiz választó választ vagy épen az egyházmegye rendel, habár mind a két esetnél elismerem, hogy meglehet a legnagyobb szerencsével és utóbb beállhatandott általános közmegnyugvásra, rendes papot; de mint furcsaságot s mint az új törvényből folyó s a közös egyházi teherviselés alapján szerzett szabadválasztási joggal homlokegyenest ellenkező dolgot mégis megemlítem. Mert hiába, az idő kereke nagyot fordult ám 40—50 év óta!... S abban a korban élünk, melyben ha terheket, kötelességeket rakunk egyesek vagy testületek vállaira, azoknak jogokat is kell juttatni okvetetlen; mert különben.... Kölönben vonja le az olvasó a következményeket. Én tehát, a magam szerény nézete szerint, a fentebbiekben némi-némi részben előadott tapasztalatokra s köztudomású tényekre támaszkodva, az új lelkessválasztási törvényt, mint a mely az e téren régebben is tapasztalt rossz szokásokat, visszaéléseket (kortézia etc. etc.) megszüntetni, sőt csak korlátozni sem képes ; de a fuvar és napdíj-illetményekkel még elfajultabbá teszi; mint a mely a törvény 186. §-ban foglalt nemes, magasztos és minden pályán jogosult intenciókat megvalósítani nem képes, nem alkalmas; és mint olyat, mely az örökös korrekcióval, módosításokkal az egyetemes egyház kisebb és nagyobb, sőt legtekintélyesebb testületeit és nagy embereit haszontalan, céltalan munkával gyötri, terheli míg megalkottatik is és az ismeretes javaslat alapján a mi kálvini egyházszervezetünkkel összhangzásba nem hozható ; sőt a kálvini egyház géniuszával ellentétben van, alkalmazása pedig a felügyeletre hivatott egyházi felsőségnek eddig nem ismert jogokat és hatáskört biztosít az igazi kálvini egyház-szervezet, szabadéivúség s evangyéliomi szabadság rovására, hátrányára, a ,,testvéreket" pedig alattvalókká, szolgákká teszi és a «ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes» régi világbeli és a ((nekem fütyül» — elveket juttatja érvényre: mint a valódi protestáns szellemmel ellenkezőt — „delendam esse censeo" Önként előtérbe, lép azonban a kérdés, hogy : quid tunc ? ! .. . hát aztán ?! . . . Aztán ?!. . Vagy állíttassék vissza a régi korlátlan szabadválasztási rendszer, vagy bocsáttassanak pályázatrailletve választás alá mindazok, a kik a kitűzött lelkészi állomásra reflektálnak, kérvényeiket beadták, ha a két vizsgát letelték s rendes lelkipásztori állomásra képesítve vannak. Különben is az a sok kitűnő, meg sok jeles nem épen határozó, a mint fentebb jeleztem is már, a gyakorlati lelkipásztorkodás mezején (sub rosa s a netaláni félreértések kikerülése végett legyen mondva, nekem is van egy rakás; sőt egyéb kalkulusom sincs, mint tán kitűnő és mit nyertem vele ? egyetlenegyszer sem tudtam még csak pályázni sem velők). Minthogy azonban mai napság, midőn minden állásra, még a vármegyénél is, kvalifikáció kívántatik ; tehát a korlátlan szabadválasztás, melynél a megválasztott minősítése csak a választás után, a megerősítés, régi stylus szerint, az esperesi concessa megadása alkalmával jőne tekintetbe, csakugyan túlhaladott álláspont: ennélfogva minden tisztelettel ajánlom azon javaslatot, hogy bocsáttassék választás alá mindenki, a kinek a rendes lelkipásztori állomásra képesítvénye, a mai szólam szerint, a kinek az elsó és második lelkészképesítő vizsgáról bizonyítványa van. Száz szónak is egy a vége : a jelenlegi lelkészválasztási törvényt: delendam esse censeo.*) Nagy-Kálló. Görömbei Péter. ISKOLAÜGY. A dunamelléki ev. reform, egyházkerületben elemi népiskolák szervezeti, igazgatási, rendtartási és fegyelmi szabályai. (Folytatás.) 2. A nevelés és oktatás. 56. §. Az iskolák nevelési, oktatási, rendtartási és fegye'mi ügyeit az iskola tanítója, vagy ott, a hol több tanító van, a közülök az iskolai-szék által kijelölt és megbizott iskolai igazgató vezeti és igazgatja; az iskolaszék pedig az ügy menetére a tanítót, esetleg az igazgatót és tanítói testületet kötelező szabályzat értelmében jár el. Ezen szabályzatok a következők: *) E nagy tapasztaltról tanuskodó cikk kritikai részével teljesen egyetértek. Szomorú, de való, hogy a lelkészvá'a;

ztási törvény is, mint a Madách Ádámja, csatára szállott szent eszmék után s talála romlást hitvány felfogásban. A kerületek rendszabályaiban s a jelölő bizottságok önkényében siralmasan eltorzult a nemes eszuie. De vájjon ez eltorzulás miatt magát az eszmét is eldobjuk ? Nagyon megfontolandó lépés ! . . . A püspöki kar javaslata, igen helyesen, még bízik a kivitel javíthatásában. Nem volna-e jobb, egyelőre még, az alapos javításnál maradni ? Erre a javaslat elég jó alapot nyújt. Első sorban talán ezt kellene kiegészíteni pl. a jelölő-bizottságok felelőssé tételével, a kvalifikáció egyszerűsítésével (mint az Antal Gábor-féle tatai javaslat indítványozza) s a nagyobb visszaélések megszüntetésével, Szentkuti és Görömbet kartársak közös (cikkeik egyszerre jutottak a szerkesztőségbe) végkövetkeztetése, a „minden pályázó kijelölésének" eszméje, gyökeresebb reform, de ez csak a fennálló törvény megváltoztatásával volna megvalósítható, a minek, ujabb zsinatig, se ideje, se helye. Szerk.