Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-28 / 30. szám

az alatt, mi is mindnyájan, lelki örömmel és dicsekedéssel elmondhassuk, szent könyvünk szavaival, majdan a kettős emlék előtt: „Legyen ez jegyül közöttünk, hogy mikor kérdendik a ti fiaitok az ő atyjókat, ezt mondván: mire valók ezek a kövekr mondjátok meg nekik: ezek a kövek emlékezetre lesznek a fiaknak mindörökké " Józsua. IV. 6., 7. E szent és magasztos ügyet ismételten is figyelmébe ajánlván protestáns hitfelekezetünk tagjainak Hazafiúi üdvözlettel maradtunk Miskolcon, 1889. julius 12. Testvérei, atyafiai az Úrban : Ku n Bertalan, Br. Vay Miklós, tiszáninneni ev. ref. püspök. egyházker. íőgondnok. Egyházosztályozás és lelkészminősítés. Ide s tova tiz éve lesz, mióta e tárgyról irunk és beszélünk. De minél többet beszélünk és irunk, annál jobban előtérbe nyomul lelkemben ások egymásnak ellentmondó tervezetek látására a keserű jelmondat: ccdiíTicile est satyram non scribere» . .. Olyan frappans szólamnak találom e tárgynál ezt, hogy ha hű akarok lenni, találóbban nem fejezhetem ki magam. Első osztályú egyházak!?.... Azok számíttatnak ide, melyekből a lelkészválasztások előtt, faluról-falura járnak az istenfélő atyafiak, «a tisztelt választók)) huszanként-hatvaranként <cpapot hallgatni)), és istenitisztelet, meg a «magnum áldomása után arcátlanul sorba tartják a markukat a napdíjért s a fuvarért valamenynyien ?!... S a pályázó persze! a nagy Ígéretekre űzet; mert «másutt» is így szokták! De ha nem fizet, hát az «argonautálo) azonnal kiszolgáltatják aa népnek)), a választóknak, mint a nagy ekklézsiára nem érdemest. Első osztályú egyházra jogosultak ! ? . . . Hm ! Igazán jobb volna nem szólani; legalább betelnék rajtam: «ne szólj szám, nem fáj fejem» ... De mikor ismerek ((jogosultaknak)) nyilvánított embereket «első osztályú egyházakban)), részint hírből, részint tapasztalásból, a kiknek egyházával éveken át, örökös baja, vesződsége van a felsőségnek, s az első osztályra jogosult lelkészek egyházát a negyedik osztályú egyházak lelkipásztorai kormányozzák és gondozzák ! *) Hagyjuk el azért ezeket az ((első osztályú *) Többet mondok. Kezeim közt van egy levél, egy első osztályú nagy ekklézsia papjától, ki csak a vá'asztók egy részének erőszakolására, mókából pályázott abba a nagy ekklézsiába ; de magát soha abba az egyházba való papnak nem tariá (ipsissima verba), papjává lett és ma is az, úgy gondolkodván a régi szolgabiróvilág emberével; «a kinek az Isten hivatalt ad, eszet is ad hozzá.» — G. P. egyház» és «első osztályú egyházra jogosult)) kifejezéseket! Mert azok az «egyház osztályozás)), meg ulelkészminősítés)) kifejezések legalább is nem a protestantismus szellemét viselik magukon. S már-már szinte szánalommal nézi s olvassa az ember azt a szőrszálhasogatásig menő scholasticismust és nemesebb ügyhöz méltó éles distinctiót és dialektikát, melyet az emberek, nagy emberek s testületek, még pedig a legtekintélyesebb testületek e tárgy vitatása körül kifejtenek. S az élet ?!... A siker, a haszon? !... Az élet, mindennap, minden lépten-nyomon kikacagja, kigúnyolja őket. . . . Azt hiszem, hogy nem szükséges példákkal is igazolni utóbbi állításomat. A ki olvas, lépést tart a napi eseményekkel, az előtt a példák kéznél vannak. Én pedig nem örömest idézném e tárgyilagos elmefuttatásban azokat. «Nomina sunt odiosa.» Nem azért írom ezeket, mintha a Kármán Pál és Antal Gábor cikkeit én is nagy élvezettel, gyönyörűséggel s haszonnal nem olvasgatnám. Sőt inkább. De a gyakorlati hasznot, e tudós okoskodások, szőrszállhasogatások s körmönfont logikus beszédek és a vitatás alatt levő ((szabályok)) által elérhetőnek, prot. egyházszervezetünk mellett, a közös egyházi teherviselés és szabadnak mondott választás mellett, nem látom; az eddigi tapasztalatokra támaszkodva el sem képzelhetem. Világosítás okáért lássuk a helyzetet, miként folynak le és történnek a lelkészválasztások napjainkban s el van-e az új lelkészválasztási törvény által érve a törvény intentiója, mely a 186. § ezen szavaiban nyert kifejezést : „a rendes lelkészeknek pályájukon szerzett érdemeik, az egyházak gondozásában elért kitűnő siker, és huzamosabb időn át híven teljesített szolgálata, méltánylásban részesüljenek ? ! " ... El van-e ez érve ? ! Mert ez volna az új lelkészválasztási törvény, s a lelkészjelölő bizottsági intézmény egyik fő-fő célja. De eléretik-e? !... A ((jelölő-bizottságban)) talán• de ott sem mindenkor. Engedelmet kérek e bátor és nyilt beszédért! Én nem akarom egyik bizottságot sem gyanúsítani; nem akarom azt mondani, hogy érdekek, mellékes indokok és célzatok vezetik ; csak azt állítom, hogy ők sem csalhatatlan emberek ; ennélfogva, bizonyára azért, mert főleg első osztályú, nagy egyházakra sokan s kiváló emberek pályáznak, helyesebben pályáztak különösen a törvény életbeléptetésének első éveiben, tehát mondom épen e miatt, nem mindig tudták és tudják megválasztani a legérdemesebbeket és sok eset volt, midőn első rendű, országos hirű lelkészeket, espereseket mellőztek, kihagytak a jelölésből, a közvélemény