Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-28 / 30. szám

tesebben magyarázni és íeltüntetni bizonyára nem szükséges, s teljesen elég talán csak annyit felemlítenünk, hogy ez az első teljes magyar biblia mindnyájunk számára megnyitotta és hozzáférhetőbbé tette azt az isteni forrást, a mely egy egészen új és az eddiginél áldásosabb világosságot nyit meg a bölcs előtt, s minden szükségesre megtanítja a tudatlant is; a mely örökös vezére és táplálója hitünknek, éltető lelke reményünknek ; a melynek szívünkhöz szóló hangjai megenyhítik fájdalmainkat, biztatásai letörlik könnyeinket; a melyből az, a ki boldog, szerencsés, előkelő közöttünk, egy felsőbb -áldó hatalom iránti tiszteletet és háládatosságot tanul, a szegény, az üldözött, az alacsony sorban levő pedig erőt nyer annak a tudatnak birtokában, hogy az ő sorsát is egy bölcs és szerető kéz vezeti célja felé; a mely a könyvek könyvévé épen azért vált kezeink között, mert vezére életünknek, s bizony szerencsés, boldog és meo-elcp-edett az, a ki keresi és mco;érti a benne rejlő örök és isteni tudományt!! ... Ma, amidőn — Istennek legyen hála — már békésebb és nyugodtabb napok jutottak osztályrészéül magyarországi protestáns egyházunknak is, a többirányú szent és kegyeletes célok felé való törekvések között, tudvalevőleg, egy szélesebb körű mozgalom indult meg az iránt, hogy mimódon lehetne legillendőbben lerónunk Károli Gáspár áldott emléke iránt azon hálatartozásunkat, a melyet xz elmúlt idők viszonyai és körülményei között teljesítenünk eddig nem lehetett? Tiszáninneni egyházkerületünk, minta melynek kebelében élt és munkálkodott legközvetlenebbül ezen nagy férfiú, engedve azon intelemnek, a melyet a megindult mozgalomból magára nézve szintén a közvélemény egyenes parancsa gyanánt is tekinthetett: egv szélesebb körű bizottságot alakított, a maga körében, I abból a célból, hogy a Károli-emlék ügyében megtegye a szükséges kezdeményező lépéseket, sőt annyira kívánatos megvalósításához is eljuttassa azt. E bizottság legközelebb megtartván tanácskozásait, mindenekelőtt abban állapodott meg — épen az előtte ismeretessé lett közfelfogáshoz alkalmazkodva — hogy a reánk következő 1890. évben, mint a Károli által magyar nyelvünkre fordított biblia 300-dos évfordulójának alkalmából, egy a nagy férfiú emlékéhez és érdeméhez méltó szobrot kíván Göncön felállítani, mint ahol nyugosznak — tudvalevőleg — az elhunytnak porai; emellett, hogy kegyeletes megemlékezésünk maradandóbb és szélesebb körű is legyen : egy tekintélyes ,,Károli-alapot" óhajt létesíteni, a mely kamatai által protestáns irodalmi célok segélyezésére és esetleg más később is megállapítható protestáns érdeknek szolgálván, amellett, hogy kívánatos lendületet hozhatna lassú fejlődésű irodalmunkba, egyszersmind szaporítaná közöttünk, protestáns testvérek között, az annyira szükséges, összetartás kapcsait. Ugy ezekre, mint a megtartandó emlékünnepre vonatkozó további megállapodásokat, annak idejében, mindenesetre bő mértékben lesz alkalmunk megismertetni a nagy közönséggel. Minthogy azonban úgy a ter vbe vett emlékszobor, mint maga a ,,Károli-alap" is, csak közadakozás útján valósítható meg: ez alkalommal épen az említett célok megvalósítására szükséges öszszeg egybehordására hívjuk fel, hitsorsosi szeretettel, teljes bizalommal és szép remények között, protestáns testvéreinket, tisztelettel kérve hosv e tekintetben mindenki a iőle kitelhető 5 O J legnagyobb mértékben mutassa meg szíves áldozatkészségét. Mi tudjuk azt, hogy protestáns egyházi életünk fejlesztése, annak megerősítése, minden irányban áldozatokkal jár; de úgy érezzük, hogy egyetlen, semmi áron oda nem adható kincse lelkünknek ez a mi imádott egyházunk és annak részünkre fentartott áldásai; és úgy érezzük, hogy protestáns egyházunk, nagyobb, szentebb, a múltról reá maradt kötelességet ma nem teljesíthet, mint azt, hogy megadja első magyar biblia fordítójának azt, a mit régen megérdemelt; mint azt, hogy méltókép lerója Károli Gáspár iránt a kegyeletes megemlékezés adóját. Mindenesetre szerencsés, boldog nép vagy társadalom az, a melynek nagy embereket ad kegyelméből az isteni gondviselés; de még szerencsésebb és boldogabb az, a mely nagy embereit megérdemelni és megtisztelni tudja is, akarja is; és a történet kiáltó tanulsága szerint, csak annak a társadalom míveltségének van biztos jövője, a mely múltjából nem ismeri sem a próféták megkövezésének bűnét, sem pedig a hálátlanságot és közönyösséget nagyjai iránt. Minket, magyarországi protestáns testvéreket, egyházi életünk változatos küzdelmei, csekély számunk, az ennek tudatából származó összetartozás érzete... szívünk, lelkünk veleszületett jó hajlandóságai, rég megtanítottak a hála és kegyeletesség erényeinek gyakorlására. Epenazért, teljes bizodalommal vagyunk az iránt, hogy protestáns testvéreink, egyenkint és öszszesen, szívesen meghallják szózatunkat; és ez alkalommal adakozásra híván fel a protestáns hitbuzgóságot, a Károli Gáspár-x\Aí állítandó emlékre és az ő nevéről nevezendő alapra, abban a reménységben vagyunk, hogy célra a legszegényebb is elhozza a maga filléreit, hogv így