Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-07-21 / 29. szám
honosítható egy vagy többféle ágával; a leányiskolákban pedig a női kézimunkákat a felsőbb osztályokban okvetetlen kell tanítani; megjegyeztetvén, hogy ezek készítésében a fősúlyt a családok életbeli szükségeire kell fektetni; az e nemű oktatás, ha arra az alkalmazott tanítók közül senki sem vállalkoznék, külön szaktanító által eszközöltessék. 55. §. Az iskola-szék a tanítás megkezdése előtt a következőleg jár el: a) a tanítók által használandó vezér-, s a tanulók kezébe adandó kézi-könyveket a tanítóval vagy a tanítókkal egyetértőleg megállapítja, használván mindenkor az egyházkerület által kiadott vagy ajánlott könyveket s ezen utóbbiak közül csak azon esetben válogat, ha némely szakra egynél több könyv van ajánlva; b) a hol két vagy több tanító van alkalmazva, a tanításbeli ügyesség és jártasság szerint a tanítók között az illető tanítók meghallgatásával felosztja az osztályokat, vagyis kijelöli, hogy melyik, hány és mely osztályokban tanítson; c) felügyel, hogy a taníró a törvény szabta tanórák számát megtartsa ; d) intézkedik, hogy egy tanító 80 gyermeknél többet ne tanítson; erre csak rendkívüli esetekben adhatván az egyházmegyei tanügyi bizottság engedélyt ; e) a tanító vagy a tanítói testület által az egyházkerületi tan- és tanítási óraterv szellemében elkészítteti a heti óratervet. (1880. Dunamelléki népisk. rendtart. 31—32. §§.) (Folyt, köv.) TÁRCA. A vallás.*) — Sír John Lnbbocktól. — Vallás fogalma alatt rendszerint két nagyon különböző dolgot foglalunk egybe : a szív és a fej vallását. Az előbbi a magaviselettel és az ember kötelességével foglalkozik, az utóbbi a léleknek, a természet fölöttinek a természetével és jövőjével. A vallás legyen erősség, vezér, és kegyelem, nem pedig értelmi szorongás forrása, avagy dühös argumentum. A vallasüldözés egy irigy, kegyetlen és igazságtalan Istenben való hittel jár. Ha minden tőlünk telhetőt megtettünk a végre, hogy az igazságra jussunk, a siker fölött gyönyörködni annyi, mint az Isten jóságában kételkedni, és Bacon szava szerint cdehozni a szentlelket nem galamb alakjában, hanem holló képében». A betű megöl, de a lélek megelevenít és a vallás első kötelessége Istenről a lehető legmagasabb fogalmat alkotni. Mindazáltal sok férfi van, s még több asszony, kik életöket theologiai kételyekkel és szőrszálhasogatásokkal teszik szerencsétlenné. Ezek száz közül kilencvenkilenc esetben nem azzal törődnek, hogy mit kelljen cseleked*) Régi és szép szokás az angol természetvizsgálóknál, Newtontól fogva Iluxley-ig, hogy a vallást, mint a közmivelődés és haladás nevezetes tényezőjét, nagyrabecsíilik. Csak imént folytatott Huxley nevezetes vallásbölcsészeti vitát Argyle herceggel; s ime egy nagynevű collegája: Sir John Lubbotk, a természetrajznak ma egyik leghíresebb mivelője, könyvet ír az élet örömeiről (The pleasures of Life) s abban a vallásnak is szentel egy fejezetet. Ma midőn a természetvizsgálat terén a specialistaság uralkodik, s midőn a „szakl>uvá?i i szükkőrű szakmáján túl látni rendszerint nem akar vagy nem tud, kétszeresen érdekes megismerkednünk egy bölcselő szellemű, nagy természetbúvár nézeteivel a vallásról. Ezért tartám jónak Lubbock elmélkedését e lapok olvasóival megismertetni. — F. niök, hanem azzal, hogy mit kelljen gondolniok. A mi a cselekedetet illeti, rendszerint készséges vezető a lelkiismeret szava, de követésében van a nehézség. Ellenben a. theologia egyike a homályosabb tudományoknak; ám de valameddig őszintén keressük az igazságot, nem kell félnünk, hogy nem szándékos tévedésünkért bűnhődni fogunk. Édes kevés theologia van a hegyi beszédben, vagy a szentírásnak bármely részében, s a minket egymástól elválasztó különbségek inkább a theol. tudatban vannak, mint a vallásban. A vallásnak célja volt a földre békét hozni és jó akaratot az emberekhez, s mindaz, a mi gyűlöletre és üldözésre törekszik, bármily correct is betű szerint, merőben helytelen szellemében. Mennyi nyomortól megmenekült volna Európa, ha a keresztyének beérték volna a hegyi beszéddel. Azt mondják, hogy Bocharában több volt 300 collegiumnál, melyek a theologiával foglalatosak, de minden egyébben tudatlanak voltak, s csakugyan egyike volt a világ legbigottabb, s legszívtelenebb városainak. «A tudás felfuvalkodottá tesz, de az irgalom istenfélővé^, s ne feledjük, hogy az imádkozik legjobban, a ki leginkább szereti a nagy és kis dolgokat egyiránt. Sok theologus a hitüldözés napjaiban is sóhajtozhatott a görögök gyermekes vallásáért, ha bírhatták volna a nymfákat, a nereideket a végzettel és sorssal egyetemben, de Jupiter és Mars nélkül. A felekezetek a felekezeteskedők művei. Egy igazán nagy vallástanítónak sem volt soha célja, mint Carlyle mondá, új felekezetet alkotni. Egy perzsa közmondás szerint «az istentiszteleti eltérések osztották az emberi nemet hetvenkét nemzetté.)) Az ő összes dogmáikból egyet választottam ki: az istenszeretetet és azt, hogy nincs annak olvasóra szüksége, kinek élete a szeretetés gondolat gyöngyeivel van befonva. Sokkal több igaz keresztyénség van egynémely pogány bölcselőben, mint akárhány keresztyén theologusban. Vegyük pl. Platót, Marcus Aureliust, Epictetust és Plutarchot. . •'•' - -Hallod-e, Callicles, úgymond Socrates, meg vagyok győződve ezen dolgok igazságáról, és azon tanakodonij hogyan fogom én azon a napon lelkemet szeplőtlen ül bemutatni. Megvetve a világkinálta kitüntetéseket, csak az igazságot kivánom megismerni, olv jól élni a mint csak lehet és meghalni annak idején. «Én egész lelkemből intek másokat, hogy ugyan azt tegyék.» <cA mi az Istenek iránti kegyeletet illeti —- úgymond Epictetus — tudnod kell, hogy fődolog róluk helyes nézeteinknek lenni; úgy gondolkodni, hogy ők léteznek, s a világot jól és igazságosan kormányozzák. Ennélfogva tedd szoros kötelességeddé nekik engedelmeskedni, s tőlük mindent elfogadni, a mi történik, s önként alkalmazkodni ahhoz, a mit a legbölcsebb értelem végzett.)) — «Ne úgy cselekedj — úgymond Marcus Aurelius — mintha tizezer esztendig élnél. A halál a fejed fölött függ; a míg tehát élsz, s a míg teheted, légy jó.» ((Minthogy pedig ebben a pillanatban meghalhatsz, ahhoz képest rendezd be minden cselekedeted és gondolatod, mert az emberek közül eltávozni, ha vannak Istenek, épen nem félelmetes dolog, mert ők bizonnyal nem hoznak vészt a fejedre, ha pedig Istenek nincsenek, avagy az emberi dolgokkal nem törődnek, ugyan mire való nekem egy Isten és gondviselés nélkül szűkölködő világban élni. ?» És Plutarch így beszél: «az Istenséget nem az ezüstjéért és aranyáért áldjuk, nem is a mennydörgés és villámlásért, hanem a tudás és értelemért.)) Hasonló szellem lehe érzik a keleti moralisták iratain is. A vedák azt mondják : a nap közepén van a fény,
