Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-20 / 3. szám

Ámbár e Lapszemle keretébe csak a folyó év elejétől fogva megjelent és megjelenendő lapokat kívántuk felvenni: mégis nem mellőzhetünk el itt most a múltból sem egy-két dolgot. így a „Sárospataki Lapok" m. évi 53. számában Füzy János gönci lelkész egy meleg, lelkes hangon irt nyílt levelet intéz Radácsi György theol. tanárhoz, mint a biblia egyik fordítójához, melyben felszólítja öt, hogy tegyen meg mindent arra nézve az egyházi sajtó és a társadalom terén, hogy kellő mozgalom induljon meg egy, a Károli Gáspár tiszteletére állítandó emlék érdekében, mert — mint mondja — «lehetne-e méltóbban megülnünk Károli halálának s bibliájának 300 éves évfordulóját, mintha a megújított biblián kívül, egy hozzá méltó emléket is emelnénk neki ?» Füzy János e tárgyban határozott indítványt nem tesz, csak az eszmét veti fel. A nyilt levélre ugyanazon számban felel Radácsi György s ő már kész indítványnyal lép fel. Elmondja, hogy a felvetett gondolatot igen helyesnek, jónak tartja, hogy Károlinak mindenesetre emléket kell állítani; de ő is nem a «divatos szoborállításra gondol» hanem «élővé kell tennünk a Károli emlékét, hogy az, a ki háromszázadon édes tápláléka volt a szomjúhozó léleknek, itt járjon cs hódítson közöttünk a századok végtelenségeig.» De hát hogyan ?! S erre azt feleli, hogy minden protestáns embertől csak egy-egy filléit kellene kérni Károli emlékére s a körülbelül 4 millió prot. embertől bejövő 4 millió fillérből egy hatalmas Károli alapot lehetne teremteni s ez alappal biztosítani a népies vallásos irodalom sorsát. A Károli alapot aztán az Irod. társaság venné gondjaiba s az segítené elő, minden arra hivatott tényező bevonásával annak érlelését és nem kellene aztán az Irod. társaság egyes tagjainak sem aggodalmaskodniok amiatt, hogy a magasabb értékű munkák elől kiapasztja a pénzforrást a népies vállalat. Az alapból jutna Károlinak gönci síremlékére is, mert most még csak fejfája sincs. A jubileumra meg kell irni Károli életrajzát, a hazai biblia fordítás történetét stb. Ha az indítvány kedvező fogadtatásban részesül, majd el fogja mondani Radácsi a terv részleteit is. A nemes indítványt részünkről is a legmelegebben ajánljuk olvasóink szives figyelmébe s készséggel engedünk helyet lapunkban is a hozzá szólásra, sőt egyenesen e célból említettük fel s ismertettük részletesen. Ugyanezen Lap f. é. i-ső számában Czinke István c< 1889» cím alatt újévi töprengéseket közöl s ama kérdéseket veti fel, hogy meddig szabad terjednie a felekezetieskedés határának s mi a tulajdonképeni feladata korunkban a prot. egyháznak? Sürgeti a belmissziót s az egyházi beszédekben a természetes közvetlenséget. Érdekes cikkének folytatása jő. Az «Iskolai ügy» rovatban Buza János vet igen alapos visszatekintést hazai tanügyünk mult évi történetére, hogy micsoda mozgalmak, jelenségek voltak a népiskolákban, a polgári és felsőbb leányiskolákban, a középtanodákban, a jogakadémiákon és a theologiai akadémiákon ; végül némi fájdalommal, de bizonyos gúnnyal is utal arra, hogy mindenütt élénk élet lüktet, csak a mi Egyetemes tanügyi bizottságunk nem mozdul, «több mint két év óta még csak össze sem ült, mintha semmi intézni, végezni valót nem tudna találni.» A Tárcában Paikoss Endre kezd nagyobb tanulmányt: «A kálvini irány fellépése, küzdelme és végleges szervezkedése Kassán» címmel. Makiári Pap Miklós Kozma Gy. Világtörténelmét bírálja a Könyvismertetésben. Végül «vegyes közlemények)) fejezik be e mind inkább erősbödő, s tartalmas s egyik legjobban szerkesztett egyházi lapunk ez évi i-ső számát. A „Debreceni Protestáns Lap" i-ső számában Révész Báhnt püspök mond köszönetet azoknak, kik a debreceni collegium convictusára nagyobb összegeket áldoztak s ajánlja az intézetet továbbra is hívei jóindulatába. Rövid visszapillantást vet a mult év egyházi fontosabb eseményeire Csiky Lajosnak Újévre című vezércikke s a Prot. Irod. Társ. dolgairól szólva visszautasítja a vádat, mintha őket politikai érdekek vezetnék, mert mozgató okuk «a legmélyebb lényegében egyházi.)) Ezt Csiky Lajos úrtól s egy-két collegájáról el is hiszszük teljesen, csakhogy a debreceni mozgalmat nem egészen ők, a mérsékelt és hithű doctrinairek vezetik ! De jól esik az a békés, keresztyéni hangulat, mely cikkén átvonul. A Tárcában «A biblia és a bibliák)) címmel Könyves János közöl egy kis elmefuttatást a Semain Religieuse után, melyben Monier Williamsnak, az oxfordi egyetemen a sanserit nyelv tanárának a bibliáról és a keleti vallások szent könyveiről való nézetét ismerteti, J %

7 a mely szerint a bibliát minden más szt. könyv fölé hasonlíthatlan magasságra e két nyilatkozata s illetve ténye emeli : hogy egy bűn nélkül való ember mi érettünk bűnné tétetett és hogy egy megholt és eltemetett ember életté lett mi erettünk. A fordításra ráfért volna egy kis szerkesztői csiszolás. A ((Közügyeink» című rovat Dr. Masznyik Endrének a Prot. Irod. Társ. közgyűlésére beterjesztett indítványát és Balogh Ferencnek erre adott válaszát közli. Az «Irodalom))-ban Benke István gyermek-predikációit ismerteti Censor s apróbb közlemények, «Különfélék)) egészítik ki a lapot, melynek kiadása, expeditiója körül az új évvel az a változás történt, hogy Elek Lajos az eddigi kiadó bokros teendői miatt ez állástól megvált s helyét Rózsa Sándor főiskolai háznagy foglalta el. Előfizetések, reclamatiók stb. ő hozzá intézendők. Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönyéből, a «Prot. Közlöny»-ből már két szám fekszik előttünk. Az i-sőben Szász Gerö pályázatot hirdet egyházi beszédekre a Prédikátori tár 3 — ik kötete számára. Kiván közönséges vasárnapi egyházi beszédet (jut. 60 frank); ünnepi beszédet (jut. 60 frank); keresztelési és eskerési agendát (jut. 40 — 40 frank). Beadási határidő f. é. május 1. Továbbá pályadíjat tűz ki két 25 — 25 frankos jutalommal oly tárcacikkekre, «melyek tárgyukat a valláserkölcsi, a szorosan vett egyházi, vagy a családi életből merítik és a melyek részben megfelelnének az u. n. Rajzoknak, a minőkkel naponta találkozunk a szépirodalmi és politikai lapok hasábjain.)) Beküldési határidő f. é. február 28. Baló Sándor «A mozdíthatatlan ország» cim alatt polemizál Hegedűs István kolozsvári tanárral, a ki a kolozsvári aEllenzék«-ben hasonló cím alatt a debrecenieket támadta meg a Prot. Irod. társaság ügyében telt ismeretes nyilatkozatukért. Védelmére kel Debrecennek, az általa képviselt iránynak hévvel, vallásos melegséggel. E cikk folytattatik a 2-ik számban is. Ily hangú polémiák csak tisztázzák a helyzetet, de nem keseríthetnek el senkit. Majd az Igazgató-tanács üléséből közöl tudósítást E—//. A Tárca Szász Károlynak «Heidelberg«-ben cimű költeményét és Csekme Fer.-nek «A brahmanismus és buddhismus erkölcsi világnézletew c. nagyobb tanulmányát hozza, mely utóbbin ugyancsak meglátszik, mit maga a szerző is bevall elég drastikus s egy komoly dologhoz épen nem illetőleg, «hogy ezeket bizony nem az ujjából szopta». Mire való a szerkesztői kék ceruza? A «Különfélék»-ben több érdekes közlésen kívül szerkesztő — a maga szokása szereint — részint émelyeg s sentimentáliskodik, részint pedig gúnyol, a miben nagy kedvét leli. Nem akarjuk elrontani e kedvét ! csak