Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-20 / 3. szám

91 92 azt vonjuk kétségbe, hogy e hang méltó volna egy ((hivatalos közlönyhöz !» A 2-ik számban Baló Sándor már említett cikkén kívül Bodor Antal püspöki titkár értekezik ama kérdésről: aHogyan kell az egyházközségek számadásait vezetni ?» Igen alapos és practicus tanulmány. Folytatása következik. E-—n az igazgatótanács üléséről, Jancsó Lajos pedig a nagy-enyedi egyházmegyei őszi közgyűléséről hoz tudósítást. E gyűlésen iktattatott be az új egyházmegyei gondnok gr. Bethlen Bálint. A Tárca amaz utasítást közli, melyet a főkonsistoriumból nyert ifj. br. Bánffy Zsigmond, br. Radák Ádám és Antos György a n.-enyedi Bethlen-főiskola ügyeinek megvizsgálására, számbavételére (1711 — 1734-ig). Érdekes iskolatörténeti adat. Végül '.(Különfélék)) és ((Hivatalos rész». Külsejére is, tartalmára és hangjára nézve is elüt minden más hazai prot. és isk. lapunktól a „Dunántúli Prot. Közlönymely azelőtt a dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönyeként gérálta magát; de most megelégszik szerényebb címmel, csak «egyházi és iskolai szaklap a tudomány (?) és közigazgatás köréből.)) Úgy látszik, a dunántúli egyházkerület levétette róla a maga firmáját. Jól tette ! Egyszer-másszor már volt bajunk e lap kollegánkkal s akkor azt vetette szemünkre, hogy belőlünk a kenyér-irigység szól; pedig nem volt igaza 1 Mert eddigi működésünk bárki előtt is igazolhatta, hogy az egyházi élet és irodalom terén felmerült legcsekélyebb, de komoly mozgalmat, termelést is, melyben lélek volt, a legmelegebben karoltuk fel s még az általunk vélt gyengeségekre és hibákra is a lehető legkíméletesebben mutattunk rá, nehogy valakit elkedvetlenítsünk, ha egyházi téren munkálni akar. De bár mennyire akarjuk is, ha már egyszer egyáltalában kezünkbe kell venni a Dunáutúli Prot. Közlönyt s róla tudomást szerezni mint létezőről, lehetetlen hogy boszankodásunknak, sőt hogy megbotránkozásunknak is ne adjunk kifejezést, midőn annak utolsó számait olvassuk. Mar számokon (még a mult évben) át folyik egy igazán csúfos, minden komolyságot nélkülöző, szellemtelen, rimes alakban irt, de a fűzfa poezisnél egy hajszálra sem magasabban álló tollharc egy álnevű és egy valódi nevű (de a kit, ha már ő maga nem volt neve és állása iránt annyi kímélettel, mi nem is nevezünk meg) úr között. Valóságos batracho-műomachia a legalantasabb stylusban irva! S ezek a versek képezik a Közlöny vezércikkeit. Az ez évi első szám is egy ilyennel indul. Tehát ilyen akar lenni egész évben ?! Névtelenül közöl valaki aztán «Uj év napján» címmel egy a címkórság ellen dörgedező cikket. Voces et nihil aliud, quam voces 1 Ugyanezt mondhatjuk az' újévi egyházi beszédvázlatról ís a Tárcában. A debreceniek nyilatkozata, Ferencz József püspök levele (mind egészen friss újságok!) vannak még a lapban és egy prot. közlönynek a különféléi a következők: Díszebéd a hercegprímásnál. A pápa életrendje. A szerb egyházi kongressus. A gr. Zichy család okmánytára. A berlini Márkus templomi pánik. A magántanári intézmény reformja. Hogy mi történik Dunántúl és a nagy magyar prot. egyházban — az Győrbe nem jut el! A lap azt a benyomást teszi, hogy csak szerkesztődik, de nem szerkesztetik. Több gondot kell rá fordítani a különben eszes, tanult s általunk személyesen is tisztelt szerkesztőnek. Ág. hit. ev. tesvéreinknél már a jelen évvel a hetedik évfolyamot kezdi az „Evangélikus Egyház és Iskola" Trsztyénszky Ferenc theol. tanár és esperes szerkesztésében. Az i-ső számban maga a szerkesztő ad egy lelkesen, szépen irt vezércikkben mintegy programmot a «Hetedik esztendő»-re, melyekben az év egyházi teendőit sorolja fel. Balogh Ferencznek felel Dr. Masznyik Endre «Á Prot. írod. társaság és Debrecent címmel, a Dr. Masznyiknál eddig szokatlan nyugodtsággal és objectivitással. Várjuk a folytatást s akkor mondunk Ítéletet. Albert y^'c^/Hörknek «Az evang. Tisza-kerület püspökei)) című művét ismerteti. A Belföld rovatban Czékus jubileumát irja le /. és Kapi Gyula közli a soproni ev. tanítóképző-intézet növendékeinek felvételi vizsgálata tárgyában az egyházkerület által kiadott szabályzatot. A Külföld-ben Schzvalm Gy. pancsovai lelkész folytatólag a Belgrádon tartott papi konferenciát irja le. Végűi «Vegyesek» és «Pályázat.» Tizedik évfolyamát futja a Csécsi Miklós makói ref. lelkész által szerkesztett s a vallásos iratokat terjesztő egyesület által kiadott Téli újság; mely december, január és február hónapokban jelenik meg minden szerdán s vallásos irányú olvasmányokat tartalmaz a magyar nép számára. A 10 évi. praxis alatt lassanként megnyerte a lap a kellő módot és tartalmat, a melylyel népünk kedélyéhez férkőzhetik, a miről az előttünk levő . idei 6 szám elég bizonyságot tesz. Az i-ső számban a ! debreceni egyház nagy jóltevőjének, özv. Hegyi Mihályné asszonynak arcképe és élatrajza van. Ez utóbbi K. Tóth Kálmán jeles tollából. Sántha Károly vallásos tartalmú verse. Hogy telt meg a templom Tarajoson ? elbeszélés. Egy torony története Kálmán Farkastól s néhány sikerült anecdota egészítik ki a csinos kiállítású lapot. A 2-ik szám elég jól sikerült lenvomatát hozza Munkácsy hires ((Krisztus Pilátus előtt» című képének s hozzá a leírást Miklovicz Bálint adta. Zöld Mihály egy adventi költemén}T

t közöl s az i-ső számban megkezdett elbeszélések folytattatnak. A 3-ik szám tartalma I. Vilmos császár (arcképpel.) Reggel költemény Sántha Károlytól. A türelem, (elmélkedés). Egy torony története Kálmán Farkastól és Vegyes közlemények; a 4-iké: Uj ref. templom Debrecenben (képpel) Vörös Zsigmondtól, Karácsony estén (költemény) Csécsi Imrétől, Karácsonyi rajz, Kálmán Farkas elbeszélése és Vegyesek; az 5-iké A ((kegyelmes asszony», Tisza Kálmánné (arcképpel), Újév első napján Dávid Gyulától; Egy torony története és Vegyesek. Kitűnően összeállított szám. Végül a 6—ik szám szép metszetű képpel illustrálja a megszáradott kezű ember meggyógyíttatásának jelenetét és sikerült magyarázatot ad melléje a szerkesztő. Lugossy József tanárnak egy mély vallásos érzésektől áthatott könyörgését közli; aztán erdekesen állítja össze egyházunk mult évi történetéből az említésre méltó adatokat, hogy közvetlen példákkal szemléltesse az egyházat éltető szeretet munkáit. Kálmán Farkas bevégzi jó humorral, zamatos magyarsággal irt elbeszélését. A «Vegyes közlemények»-ben meg gyakorlati utasítást ad e szám a vörheny elleni óvintézkedésekre. Nagy gyönyörűséggel néztük át e számokat s melegen üdvözöljük a derék, buzgó szerkesztőt, ki míg jó irókat tud lapja körül csoportosítni, addig másfelől öntudatosan és tapintatosan tud egységes szellemet önteni a munkákba. Növeli a vallás-erkölcsi életet, de szem előtt tartja a gyakorlati követelményeket is. Melegen ajánljuk e rendkívüli olcsó (egyes szám 2 kr) és tartalmas népies olvasmányt a lelkész és tanítók szíves figyelmébe a híveik között való terjesztésre.