Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-07-21 / 29. szám
elvételével a különben I-ső osztály a harmadikba törpülne le. Ugy tudom, hogy a dunamelléki kerület eddig is beszámította a javadalomba a stólát, tudva, hogy ez nevezetes és biztos tényező. Arithmétikai ellenmondás is az, hogy p. o. a 10 iont fagygyú, meg az 50 fej káposzta, az ő 1—2 frt értékével, mint tényező számításba vétetik ; de a 10—100 annyit hajtó palástdíj már nem számít semmit. Holott a legkisebb egyházban is ér bizonyára annyit, mint a számításba vett 10 font fagygyú. Formulázva annak okáért, az egyházosztályi javaslat ez lenne: Első osztályba tartoznak azok az egyházak, melyekben a lelkészjizetés — a terményeket 10 évi piaci középár, a földeket 10 évi átlagos haszonbér után számítva és a stólát is betudva — lakáson kívül... stb. B) Lelkészminősítési szabályaink s az ezekkel elbánó jelölő bizottságok túlkapásai adtak eddig legtöbb okot az elégedetlenségekre és zavarokra. A választó gyülekezetek méltán zúgolódhattak a kvalifikációhoz kötött túlságos hosszú szolgálati idő ellen. A dunántúli kerületben 20 év kívántatott, hogy valaki I-ső osztályú egyházba választható legyen. Az élet delén, sokszor azon is jóval túl álló jelöltek közül kell a jobb javadalmat adó egyházaknak választaniok. Ennélfogva, ha egyéb hátrányuk nem volna is, meg van az, hogy 10—12 évi időközökben ujabb választási zavarok és költségeknek vannak kitéve. Holott ép ezen egyházak méltán várhatnák, hogy ha nem is az ifjúság virágából, legalább azok közül választhassanak, kik még fizikai és szellemi erejük teljében vannak. Másrészről a lelkészek sem lehettek megelégedve iskolai s egyébb bizvnyítvánvaiknak oly üzletszerű, minuciosus mérlegelgetésével. Hiszen a képzettség nem iparcikk, hogy értéke meghatározásaért szemernyiségig menjünk. Zsinati törvényeink is a minősítés feltételeiül nem az iskolai bizonyítványokat, hanem „a lelkészi pályán elért sikert s a huzamos időn át híven teljesített szolgálatot" tűzik ki. Miért hát oly éles különbséget tenni elég, jó és jeles bizonyítvány között?.. Ez lehet indokolt az iskolában, de az élet más mérleget használ. Vagy ha piaci cikk valamely pályára való képesítettség: akkor az iskola a rosta, mely előkészíti a szellemi termékeket az élet nagy piacára. A rosta legyen jó, hogy áthulljon rajta a selejtes. A mi át nem hullott, az mind „jó", mind képesített. Akadhat olykor a tömegben egy-egy kiváló drága szem. Csak hadd menjen a többivel az is, ne féltsük. | A ((jeles», a valódi talentum «a koporsóból is kitör és eget kér». A gyülekezetek nagy hálával tartoznak a főt, püspöki karnak, hogy az eddigi szolgálati idő szinte felényire leszállításának javaslatával remélhetővé tette, miszerint nemcsak elaggott öregek, de munkabíró erőteljes férfiak közül választhatnak ép azok, melyekben ilyenekre különösebben van szükség. De a lelkészikar hálája sem lenne kisebb, ha a bizonyítványok osztályzatára való tekintet nélkül, csak a ((képesítettség)) mondatnék ki. Még így is marad lelkész választási gyakorlatunkban több oly rés, melyen a botránkozások és visszaélések eddig szabadon járhattak ki és be. Ezt is be kell tömni. Ha kimondatik — mint a tatai javaslatban — hogv „minden, a megszabott minősítéssel bíró, tehát képésített egyén, 3 — 10 évi szolgálat után, a szolgálatának megfelelő osztályú egyházban is jogosan pályázhat és kijelölhető : akkor szükségkép ki kell mondanunk azt is, hogy nem J — 5, de minden jogosult pályázó kijelölendő. A tatai javaslat erről bölcsen hallgat, vagy legalább nem határozottan szól: ,,kijelölhető?" mond „kijelölendőÍ C helyett, érezve, hogy a szabadelvűség mezején egy nagy árokhoz jutott, melyet nem lehet átugorni, sem megkerülni. Már pedig ha nem rettent vissza azon túlonis-túl széles ároktól, melybe a rendes lelkészek érdekeit javasolta eltemetni: e kevésbé merész s egyéb pályákon nem szokatlan elvet is kimondhatta, sőt ki kellett volna mondania, hogv minden képesített pályázó kijelölendő. IIv statutum vehetné csak elejét azon visszaéléseknek, melyek a jelölő-bizottságok korlátlan hatalmából származnak, s ez döntené le azt a chinai falat, melyet vonnak az egyházmegyék és kerületek saját határaikon, partikuláris érdekeik dédelgetésére; ez elv létesítésével emelkednék lelkészválasztási törvényünk azon színvonalra, mely eredetileg lebeghetett a zsinati atyák előtt. De hát, hogv hogyan nem ? ott áll, mint a testbe lőtt nyil, a 192-ik §. második bekezdése, ez a rettenetes gerenda a választó gyülekezetek szemében, mely miatt az összes magyar ref. papi karból 5 szálnál ők többet sohasem láthatnak ; ez a borzalmas pókháló, melyben a röpülésre képesített, reményteljes pályázók, mind megannyi szúnyogok és legyek, megfogadtatván, megfogattatnak; az a bámulatos mentsvár, melyben lakoznak, hozzájárulhatlan magasságban, a magyar ref. egyház korlátlan despotái : a jelölők, mely etimologice nem egyébb, mint összevonása e szónak : jelölt-ölők. Ez a rettenetes §-sa öli meg lelkészválasztási törvé-
