Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-20 / 3. szám

bibliai vallásossága és templomozó ájtatossága legépebben fennmaradt a múlt időkből, csak ez a vidék nem látja szükségét a templomi buzgóságra nevelés külön intézményének. Az általános érdeklődésnek szép mértéke nyilvánult a bírálatokban is, melyek Benke «Isten országát)) méltatták, meg e kipróbált szabad protestáns szellemű Lap újabb programmjában, amely a gyermekek istentiszteletének ügyét szintén felölelte. Talán időszerű és érdekkeltő lesz hát e napirendre került valláserkölcsös nevelőeszköz alkalmazásának egy példáját ismertetni meg arról a vidékről, hol a feledésbe ment régi jó gyakorlat megújhodása történt, a gyermekek istenitiszteletének rendezése kezdeményezteték. Háromszék «Erdővidéke» még nem tett a többi járások, illetőleg «Rikán belül levő egyházmegyék)) példájára kísérletet gyermekek istenitiszteletével. A kir. tanfelügyelő bizalmasan értesítette Nagy-Baczon jeles papját, tiszteletes Révay Pál egyházmegyei főjegyző urat azon vidékre iskolavizsgáló kiszállása felől, és mert ismerte egyenlő meleg érdeklődését úgy egyházunk, mint községi iskolájának fejlődése iránt, gyengéd célzást tett: nem volna-e alkalomszerű a gyermekek istenitiszteletével kisérlettétel. Megérkezésekor a három tanterem egymásba nyiló ajtait föltárva : és az így tágas templommá egyesített szép helyiséget ünnepi esendben ülő gyermekekkel tömve találta. Mintegy harmadfélszáz mindennapi és ismétlő tanköteles volt együtt a tanítók és iskolaszéki tagok felvigyázása a'att, vártuk a jó tiszteletes urat, meg egy magas vendégét, «kit Pesten még a grófok is nagyságos úrnak hívnak, de kit mi csak mesemondó jó Elek bácsinak tisztelünk.)) Benedek Elek orsz. képviselő. A tanfelügyelő váratlanul toppant be, talán meg is riadtak tőle a növendékek. Megérkeztek a «tiszteletesek». A lelkipásztor az isteni tisztelet megkezdése előtt igen barátságos, nyájas komolysággal elbeszélte az összejövetel célját. A hegytetőre épült nagy templomba nagy tél idején csak a felnőttek járnak; de a kicsinyeké is a menyeknek országa, ők is vágyakoznak ünnepszentelésre, együttes istenimádásra ; hát templomot csinálunk az iskolatermekből és itt épen oly rendben végezzük istenitiszteletünket, mint a templomban ; elmondotta a szertartás sorrendjét, azután felszólította a kántor urat, hogy énekeltesse az invocatiót. Szép éneklés után felállott a pap imádkozott, azután felolvasta a bibliából Bartimeus történetét, és mondott egy oly gyermekprédikációt, mit érdemes lett volna a maga teljes közvetlenségével, életgazdagságával gyorsírás által megörökítni, mint Molenkamp és Vaugban rögtönzött beszédeit. Annyira szemléltető, szinte drámaikig megjelenítő volt helyenként az előadás, hogy a gyermekek átélték a vak Bartimeus lelki kínjait, ébredő hitét, Jézushoz tapadó hálás hűségét. Arról, hogy ime mi is vakok voltunk, mi is Jézusnak köszönjük az örök világosságot, mi is kövessük hát híven őt: az eszmélkedő templomi beszédek e nélkülözhetlen alkalmazó részéről szó sem volt, nem volt szükség reá. Ez a legkedvezőbb kritieriuma Révay Pál gyermek-predikációja hatásának. A gyermekek fokozott lelkesedéssel énekeltek, imádkoztak és ismét énekeltek. így végződött a nagy-baczoni gyermek istentisztelet. Hanem mikor már véget ért, a bevezető szavakkal harmóniában álló zárszóra szükség vala. Átvette a szót a tanfelügyelő. A lelkész úrhoz, iskolaszékhez és szülőkhöz intézett rövid méltatás után a gyermekekkel beszélgetett. Hogy milyen jó iskolába járni; még a nagyok is mind iskolába kívánkoznak, az ő iskolájuk a templom ; lám a gyermekek temploma meg az iskola. Mikor tavasszal itt járt, megvizsgálta már az iskolát: mennyi szép és jó tudással, ismerettel gyarapodott értelmök, lelkük ? most is iskolavizsgálaton volt: megtudta, hogy hát a szivük milyen gazdag hittel és szeretettel ? Három könyvük van, mindegyikből tanulgattak eddig, tanuljanak még szorgalmasabban, és egyenlő buzgósággal ezentúl : az első könyv az Isten szép világa, a természet, második az iskolai tankönyv, a harmadik a könyvek könyve, a biblia. Templomi szép rendben vonultak ki és oszoltak szét a megihletődött gyermekek, és az őket jól ismerő s annyira szerető székely mesemondó honatya így szólt: «átéltem újra egész gyermekségemet; ez nagyon jó dolog». A lelkes pap pedig megfogadta, hogy egyházvizsgaló kőrútjában mindenütt prédikálni fog a gyermekeknek. Ez apostoli buzgóság arra is reményt nyújt, hogy rövid idő alatt egy kötet eredeti gyermekpredikáció gazdagítja irodalmunkat. Baróthon a felső népiskola nagytermében volt a második erdővidéki gyermek-istenitisztelet, aminek ujabb érdeket az kölcsönzött, hogy («egy akol egy pásztor») a róm. kath. alesperes úr felekezeti iskolájanak összes tanítóival és növendékeivel részt vett a szintén Révay Pal úr által ref. szertartás szerint végzett gyermek istenitiszteleten, és annak végeztével Ígéretet tőn, hogy protestáns paptársának jó példájára ugyanitt ő is fog gyermekprédikátiót tartani, hasonló ((keresztyén tanításokat)) rendezni. Az erdővidéki tanító-egyesület pedig ugyanakkor tartott közgyűlésén elhatározta, hogy legközelebbi (és lehetőleg a reá következendő többi) vándorgyűlését gyermekek istenitiszteletének rendezésével kezdi meg, s az észtelendő paedagogiai hatásokról testületi ülésben számot adand. Vajha minél több alkalmam nyíljék hasonló adalékok közlésére, és mások közleményeiből a gyermekek istenitisztelete térfoglalásának megismerésére. E. IRODALOM. Lapszemle. Midőn a Prot. Egyh. és Isk. lap új szerkesztője és kiadótulajdonosa a lap tartalmának eddigi keretébe a «Lapszemlét» is felvette : ezt, ama több oldalról kifejezett kívánságnak eleget teendő határozta el, hogy olvasói közül azok, kik több egyházi és iskolai lapot nem járathatnak, de e mellett érdeklődnek az egyházi és tanügyi sajtóban megjelenő cikkek, az azokban felvetett s tárgyalt eszmék iránt, ily módon némi tájékozást nyerhessenek e tekintetben is egy, 2—3 hetenként összeállítandó Lapszemléből. E szemlét azonban nem szándékozunk csak tisztán szolgailag állítani össze, hogy csak a lapok tartalom jtgyzékét registráljuk, hanem a mennyiben időnk és terünk engedi a kiválóbb, közérdekübb cikkeknek tartalmát is igyekezünk, legalább a főbb vonásokban feltüntetni, sőt azokat helylyel-közzel apostrofalni és egy-egy bírálói megjegyzéssel is kisérni. Nem új dolgot kezdünk ezzel, hanem csak a régi „Irodalom" rovatot bővítjük ki s illetve annak keretéből kiveszszük ama közleményeket, a melyeket a tanügyi szak folyóiratokról egyszer-másszor az eddigi évfolyamokban is már adtunk, s ezeket megbővítjük a Lapok tartalmának közlésével és esetleg bírálatával.