Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-20 / 3. szám

legalább még a mai napról nézve, még a német szakirodalomra is nyereség volna, nemcsak a tudomány teljes színvonalán álló világos, szép előadása által, hanem az által is, hogy annak legfontosabb része, a Hexateuchus kritikája, ily teljesen fel- és átdolgozva még a német irodalomban sincs. Természetesen leginkább szeretném magyarul és theologiai mű alakjában kiadni, ilyenhez illő és ilyenhez is készített bevezetésével együtt. Ehhez ismételten kérve támogatásodat, koronkénti értesítésedet: szíves baráti üdvözlettel maradok Nagyenyed, 1889. jan. 14-én jó barátod Dr. Kovács Ödön. BELFÖLD. A polgárdi eset.*) E Lap t. olvasói aligha emlékeznek már, hogy jó régen, a hirrovatban jelezve volt, a politikai lapok közlései nyomán néhány sorban, hogy a polgárdi ref. gyülekezetben viszály tört ki, mely miatt 70 család unitáriussá lenni készül. A fáma aztán nem beszélt többé, legalább egyházi lapjainkban, a polgárdi esetről. Mimagunk, Dunántúliak is azt hittük, hogy Polgárdin valami jelentéktelen conflictus volt keletkezőben; de lecsillapítá azt a papi s egyházmegyei bölcseség, s most már ott mindenek ékesen és szép renddel folynak. Azonban megdöbbenve értesülünk Ferencz Józsefunitárius püspök urnák Celder Márton nyilt levelére adott s e Lap mult évi folyamának decemberi számában megjelent válaszából, hogy Polgárdin a kitört viszály nem enyészett el, sőt annyira nőtt, hogy ott számosan áttértek az unitárius hitre s ott az unit. gyülekezet immár szervezve is van. De hát «cur ? quomodo ? quando ? et quibus auxiliis r A közönségnek minderről semmi tudomása. Nem beszéltek róla nyiltan s részletesen a sajtóban, ennélfogva nem is tudtak róla csak a beavatottak; azok pedig inkább takargatták, mint a titkos bűnt, a szégyenletes nyavalyát. Pedig meg vagyon írva, hogy «a ki bűneit eltitkolja, jól nem lészen dolga.» A szomorú bűnhődés utóiérte nemzetünket. Mivel egy dédelgetett személy kedveért takargatta a betegséget: elveszté legfényesebb gyülekezeteinek egyikét, a harmadfélezer reform, lélekből álló Polgárdit. Miért ? hogyan r Az eset igen érdekes és nagyon tanulságos, megdöbbentő például szolgálván arra, hogy a papi dölyf és rechtháberei, a nepotismus dédelgetése miként ölheti meg a legvirágzóbb gyülekezetet hirtelen. Elmondjuk itt főleg azért, hogy fölrázzuk egyházi felettes hatóságunkat azon bámulatos közönyből, melylyel a polgárdi ügyet másfélév óta tétlenül nézi. ' Az eset rövid Hübnere ez: A polgárdi ref. gjmlekezetnek új iskolát kelle építenie, s miután a közelmúltban eszközölt tetemes építkezések, különösen a fényes paplak építési terheit még *) Erős egy cikk, melynek szomorú tárgya azonban némileg menti cikkírónak helyenként kemény szavait a súlyosan kompromittált személyek ellen. Nagyon óhajtandó, hogy a dunántúli egyházkerület bölcsesége már a most folyamatban levő közgyűlésen, megnyugtató megoldásra juttatná ez alkuttá vált kérdést, mely bizonyára széles körben leliangoltságot, sőt visszatetszést fog szülni. Sserk. alig pihente ki, óhajtotta volna az elöljáróság, hogy némileg könnyítsen a népen, a lelkészi munkaváltsági alapot fordítani az iskolaépítésre. Ebbe azonban a lelkész bele nem egyezvén, a kérdés vitássá lőn, s az esperes elé s innen az egyházmegyére került, hol határozatként kimondatott, miszerint a munkaváltsági-alap iskolaépítésre nem fordítható s ha és amennyiben netán arra fordíttatott volna, visszatérítendő. Ezen egyházmegyei határozattal fölvértezve, s az esperes által is neki tüzelve a lelkész, az időközileg csakugyan iskolaépítésre fölhasznált munkaváltsági alapot irgalom nélkül behajtotta az illetőkön. Megperdült a dob számos udvaron. Ingóságok és ingatlanok adattak el a becsáron alul, potom pénzért. Ez irgalmatlan püblikánusi eljárás felbőszítette az illetőket, s 70, majd 92, végre 130 család unitáriussá lett. Eddig így áll a polgárdi ügy. Az egyházkerületi hatóság tétlen közönyösségénél fogva azonban, fenn van hagyva a teljes valószínűség arra nézve, hogy rövid időn az összes harmadfélezernyi ref. népség átmehessen az unitáriusoknak Polgárdin immár szervezett gyülekezetébe : s ekkép kibújjék mint gomba minden fenakadás nélkül, a legnagyobb unitárius gyülekezet, a tősgyökeres kálvinista Mezőföld közepette. Egy kardcsapás nélkül mily nagy hódítás! — De mégis volt biz ott harc s küzdelem. Es e harcban a lelkész s esperes igazi elszánt hősi jellemet tanúsítottak. Meg nem rettentek a fészkelődésektől. Megállták a harcot azzal a horatiusi mokány jelszóval : «inpavidum ferient ruinae.» És nem temették el őket a romok ! Nem hullattak könnyeket, mint Márius Karthágó fölött. Dicssugárzó arccal mondák, megállva Polgárdi romjain : «Győztünk sógor; megmentettük a papi s esperesi tekintélyt!)) Az egyházmegyén jelentést tett az esperes a hősi győzelemről: A mit határoztatok, patres, mi megtettük ; nem engedtük a munkaváltsági alapot iskolaépítésre fordítani, sőt visszafizettettük az utolsó garasig. Az egyházmegye drágáira azt az árt, melyet ama határozat érvényesítéseért fizetni kellett. Félezer lélek, sőt több egyszerre, mégis sok ! Legalább be kell jelenteni a püspök urnák. Hátha még segíthet a bajon?! Bölcsesége s ékesszólása kötelén kihúzza a Polgárdi kútból a nagy követ, mit neki rugaszkodva beledobott a lelkész és esperes. A főpásztor megjelent egy fényes küldöttség élén a viszály színhelyén. De már késő volt. Bevégzett tényekkel állt szemben. Rég megelőzte őt Derzsi úr, szervezvén ott az unitárius gyülekezetet, a melyre elmondhatja: «auch eme schöne Gegend!» A Székely földön sincs gyönyörűbb kis unit. ekklézsia. Hát még ha a csillagok járása csak egy félévig is oly kedvező lesz mint most: ott lesz az egyházkerület kegyelméből továbbra is az a tiszteletre méltó jeles férfiú, kinek csupa jelenléte elegendő arra, hogy mind a harmadfélezer lélek az egy istenhivők seregébe futamodjék. Oh Dávid szelleme, így igazgasd az Ákhítófelek tanácsát ! A szelid főpásztor azzal a fájó tudattal tért vissza Polgárdiról, hogy egy kis tapintatos bölcseség, jogosságra nem tekintő részrehajlatlan igazság az esperes részéről és egy mákszemnyi abból a jézusi szeretetből, apostoli szelídségből, mit egyházi törvénykönyvünk 12 r-ik §-a a lelkészben a legelső sorban megkíván, még idején alkalmazva, lecsendesíthette volna a viszályt, elejét vehette volna a szakadásnak. De mind eme szükséges tulajdonokat kiszorítá a püblikánusi szívből a ccsummum