Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-30 / 26. szám

ostorozása miatt. — Nemsokára azután a templomba menvén mely itt is mint mindenütt zsúfolásig megtelt, úgy hogy a közönség nagyobb fele kint szorult, ugyancsak a bibliai mondásra „ne bontsd meg a régi határt" alapított nagyhatású, hosszú beszédben, csakugyan keményen ostorozta püspök úr a már ismert „sárközi-bűnt «Még eleven hatása alatt — így szólt a főpásztor — a szívélyes fogadtatásnak, melyet számomra az imént rendeztetek, az apostol eme nevezetes szavaival üdvözöllek titeket: „kegyelem néktek és békesség" stb. Mint ti engem, úgy én titeket örömmel üdvözöllek 1 De nem hallgathatom el örömöm mellett szomorúságomat sem, ama sötét bűn miatt stb. Persze, ti a régihez, ha rossz is az, makacsul ragaszkodtok, a bibliai mondás : „ne bontsd meg a régi határt" alapján. így tettek hajdan a zsidók is. Az újításokat nem szerették (több példát idéz), még Jézust is üldözték e miatt. Mit nyertek vele ? Szétszórattak; faji jellegüket megtartották, de nem sokat haladtak elő a műveltségben ! Majd alapos érveléssel kifejti, hogy a nép emez ismert rossz szokásai, bűnei tekintetében igenis meg kell bontani a régi határt / Kárhoztatja az öreg aszszonyok ama szokását, hogy a háztartást, a gazdaság vezetését egészen monopolizálják, s a fiatal aszszonyoknak nem engednek át semmi jogot, semmi szabad mozgási tért. Megható és megdöbbentő szavakban ecsetli ama névtelen bűn iszonyatosságát, melynek szomorú áldozatai a szegény ártatlan gyermekek és nem ritkán a fiatal aszszonyok, mit már maguk a férfiak unnak, de szabadulni tőle alig tudnak. S nincs okotok a bűn tovább űzésére, az egy-gyermekrendszer tovább fenntartására — mondja — mert most már jobb módúak vag}'tok, magatok bírjátok földeiteket, nem mint egykor a Duna bírta! stb. Majd dicséri szorgalmukat, de inti, hogy a világi vagyon szerzése mellett ne feledkezzenek el a lelki kincsekről; maradjanak meg az egyház és község java előmozdításának szép igyekezetében, | mely már nem az ősöktől örökölt kincs, hanem a saját bölcs belátás hasznos gyümölcse; szeressék az Isren házát s különösen szenteljék meg 7—ik a napot stb. E formailag tökélyes, tartalmilag gazdag, de egy kissé az előzőknél keményebb szónoki beszéd, láthatólag nagy hatást tett a gyülekezetre és—mint az írás mondja •— „szíveikben sokan megk cseredének." Nem akarjuk bírálni szeretett főpásztorunk igaz beszédét, de nem titkolhatjuk el abbeli véleményünket, hogy a nyéki és decsi szónoklatok közt azon különbséget láttuk, miszerint a decsi beszéd keserű orvosság volt kellő cukorral édesítve, míg a nyéki hasonló keserű gyógyszer, de majdnem minden cukor nélkül. Pedig, tudomásunk szerint, az a.-nyéki ref. nép a Sárköz legszelídebb, legcsendesebb vérű, amaz ostorozott bűnben is legkevésbé leledző jámbor népe, mit bizonyít az is, hogy szeretett főpásztorát legimpozánsabb módon s igaz, benső tisztelet s szeretettel fogadá. No de, hátha így cukor nélkül lesz az orvosságnak valóban gyógyító hatása?! Adja Isten ! A szokott iskolalátogatás és presbyteri gyűlés után a lelkész-lakon tartott barátságos finom, jó vacsorát még javában élveztük, mikor is egy kellemes incidens köté le az általános figyelmet. A szomszédos Báttaszék község jeles dalárdája, szakadó esőben, kibontott zászlóval s lampákkal jött, hogy pár zengzetes dallal, szabatosan előadott műénekkel tisztelje meg kedves főpásztorunkat. Ez a németajkú s róm. kath. vallású dalároktól nagyon szép volt, mindenkit meglepett, de különösen püspök urat igen kellemesen érinté, ki is egy gyönyörű beszédben szívélyesen adott kifejezést forró köszönetének a más ajkú és más vallású dalárda iránt, kívánva, hogy az a harmónia, mely dalaikban él: éljen szíveikben is — s úgy egymás közt, mint a más ajkú, más nemzetiségű és vallású honfitársakkal szemben is a folytonos békés harmónia, szent egyetértés és összhangzó szeretet legyen vezérük, boldogítójuk. A dalárok a községházánál megvendégeltettek s csak éjfél után 2 órakor tértek haza vidám hangulatban. Másnap, május 19-én reggel 7 órakor indultunk a kissé távolabb fekvő Bátára, kisértetve a jó alsó-nyékiek sok kocsijától, 40 tagú bandériumától. A határon Kopacsek Aurél községi jegyző — az elöljáróság két lovas bandérium élén — igen szépen átgondolt rövid beszédben üdvözlé a főpásztort, a lelkész-lakon pedig Kúr Kálmán lelkész a zsoltárokból összeállított idézetekkel talpraesett szónoklattal fogadá őt, mire püspök úr szokott szívélyes modorban válaszolt. Vasárnap volt, tehát az egész község, a nagyobb számmal levő róm. katholikusok is, ünnepi díszben seregeltek össze az utcán s a templom körül a főpásztor tiszteletére s szíves üdvözlésére. Az egész hosszú utca a ref. templomig két oldalt zöld galyakkal s virágokkal volt felékesítve; a mozsarak szakadatlanul durrogtak, a harangok zúgtak, igazi néptolongás, igazi ünnep volt. Ide már átjöttek túl a dunáról is — főpásztorunk üdvözlésére — a szomszédos lelkészek ; Csanádról Baky István, Szeremléről Ádám József urakat láttuk a tisztelgők sorában, úgyszintén sok világi urat, tanítót, jegyzőt, gazdatisztet Pestmegyéből. De fádalom! Szilády Aron egyházkerületi főjegyző urat — kit hirtelen támadt betegsége hazatérni kényszeríte — sajnosan nélkülözé a püspök úr kísérete a további utazsában. Az érkezés után alig fél óra múlva itt is a zöld galyak s virágokkal szépen felékesített templomba menénk, hol is a szeretett főpásztor ismét egyikét tartá mélyen megható, nagyszabású beszédeinek, melyből közlöm ime a szerény vázlatot: Dicséri a kis gyülekezet szorgalmát, iparkodását, mit bizonyít a csinos és kényelmes új paplak, szép templom, ékes szavú új orgona. (Valóban az ismeretes „ Jövel sz. lélek Úristen/" kezdetű éneket a gyülekezet nemcsak áhítatos szent buzgósággal, hanem az eddig hallott sok rosz éneklés után, igazán a fülnek és szívnek egyaránt jóleső szabatossággal éneklé; holott az éneklési modor pár év előtt a gyülekezetben is a lehető legrosszabb volt; a most tapasztalt szép haladás fényes bizonysága annak, hogy szakértő orgonista vezetése, iparkodása mellett — minő a bátai tanító úr — rövid idő alatt, orgona ségítséggel a legrosszabb éneklés is jóvá, széppé varázsolható át. Vajha vennék ezt méltó figyelembe a decsiek, pilisiek és nyékiek !) Régen óhajtottam közétek jönni, titeket meglátogatni — folytatá a főpásztor — kiket a különféle súlyos csapások oly sokszor meglátogattak legközelebb, s nagy lelki örömmel látlak most színről-színre benneteket. Igen, titeket sokszor megkárosított a Duna kiáradása, de leginkább a végenyészet szélére vitt a legutóbbi nagy tűzvész, mely egyházi épületeiket is jórészt elhamvasztá, de amely nagy szerencsétlenséget is — az egyházkerület segélyével, önnön ipaikodástok, munkátokkal, s legfőképp a jó Isten szent segedelmével — szerencsésen kihevertétek, helyre pótoltátok. Ezért az Isten iránti hála tüze soha ki ne aludjék szívetekből! — Ezek után rövid történelmi visszapillantást tesz a főpásztor az egyház múltjára, majd a lakosok foglalkozására tér át — kiknek jó része ma is halászatból él — s így szól : hát a