Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-30 / 26. szám

ker. vallás első megalapítói, a tanítványok, nem több­nyire szegény halászok voltak-e? De a Krisztusért és az általa napfényre derített isteni igazságok hirdetése végett, szívesen odahagyták hálóikat, foglalkozásukat, csakhogy kövessék a jézust. Ma nem minden ember hagyná oda foglalkozását, hogy követhesse Jézust. Ez idő szerint ez nem is szükséges, de legalább, hogy munkádat Isten nevének segítségül hívásával kezd, hogy munkád végén, ha Isten megsegített, hálásan tekints az égre: ennyit megtehetsz?!... S örömmel is hallottam felőletek atyámfiai, hogy sokan vannak közületek, kik előtt szerelmetesek az Ur házának gyönyörűségei stb. — 84. zsolt. Megdicséri templomlátogatási buzgalmu­kat; majd megémlékezik az ősökről, kik 1823-ban az akkor még nádas templomot építették, megemlékezik az egykori vallási üldözésekről s különösen a lelkesedést festi le elragadóan, valóban szépen, lelkesedést keltve, végre -— minthogy e templom véletlen körülmények összehatása folytán — mai napig sem volt hivatalosan felszentelve : ő most e szent munkát is végzi, felavatja a régen épült templomot stb. Ezután a szokásos buzgó ima és szép, öszszevágó énekléssel az isteni tisztelet berekesztetik. Isteni tisztelet után presbyteri gyűlés és iskola látogatás volt majdnem délután 1 I2 2 óráig; püspök úr az egyház an}7 agi és szellemi állapotával való megelége­désének örömmel adott kifejezést, de megrótta az iskolás gyermekek u. n. túlságos magolását, holott pedig — csodálatos! másképp a tanító úr értelmessége, ügyes­sége s különösen a számtan tanításában való alapos jártassága felől elismerőleg nyilatkozott. Hiszszük, hogy a körlelkész úr, iskolájának amaz említett hiányát, csor­báját, a közel jövőben kiköszörülendi. Délután 2 órakor a lelkészlakon igazi Ízletes magyar ebéd volt vagy 30 személyre, mely ebédnek fény pontját képezé a halászok által nagy művészettel készített igazi halász-lé, vagyis magyaros hal-paprikás, melynek minden Ízletes falatja méltán bevált a népszolás szerint : pompás püspök-falatjának. Ebéd után mozsár-durrogás és harangzúgás közt — kisérve hosszú kocsi-sor s az idáig eljött alsó-nyékiek zászlós bandériuma által, — ismét Báttaszéken keresztül Mórágyra mentünk, melynek határánál Dőry Pál völgy -ségi főszolgabíró úr, a mórágyi elöljáróság, Mórágy és Alsó-Nána község ezer- és ezernyi lakossága, belát­hatlan nép, bandériummal, zászlók és trombita bandával várták már a szeretett főpásztort. Gerenday Lajos központi főszolgabíró úr és én, itt — mint a járás határszélén — elbucsuztunk a ked­ves főpásztortól, fájó érzésekkel, édes emlékekkel s azon hő óhajjal : vajha adja a jó Isten, hogy szeretett főpásztorunkat, még évek hosszú sora multán is ily ki­tartó testi és szellemi erőben, ily viruló jó egészségben láthassuk egyházkerületünk élén, mint annak mindenki által mélyen tisztelt és szívből szeretett kedves püspö­két ! Dőry Pál főszolgabíró ur ezután hosszabb, lendü­letes szép beszédben üdvözölte — • mint további hiva­talos kalauza —püspök urunkat, méltatva annak különféle téreken s munka-körökben szerzett halhatatlan érdemeit, miket püspök úr igen szép beszédben köszönt meg. Majd Mórágy község jegyzője üdvözlé a főpásztort, s az erre adott magyar nyelvű rövid válasz után, az ezernyi németajkú népnek klasszikus szépségű hosszabb német szónoklatban magyarázta meg a főpásztor ur az imént mondottakat, s ezután az óriás menet lassan megindult, helyesebben a tolongó, hömpölygő népáradat lassan előre vonult, vidám zeneszó mellett s éljenek közt a regényes fekvésű Mórágy felé. A további események leirása nem az én szerény tollamra bízatott. — Isten óvja, Isten áldja kedves főpásztorunkat 1 Borzsák Endre. REGISEGEK. Adatok a Török-hódoltság történetéhez. A veszprémi egyházmegye történetére vonatkozó adatok gyűjtése közben egészen véletlenül két okmány került kezembe, melyeket jónak véltem e helyen közzé tenni, már csak azért is, hogy a bennök foglaltakat figyelmére méltathassa annak idejében ezen korszak tör­ténet írója. A ((Magyarországi Török kincstári Defterek»*) ily nemű adóról, mint az alább közölt első okmány szól, úgyszólva mit sem tudnak. És bár ezen okmány sem lehet teljes újmutató a török-magyarkori időszakra nézve, mert olyan helyről szól, a mely mint Veszprém és Tihany végvárak közé eső, nem volt közvetlenül török hódoltság alatt, hanem mint a székes-fehérvári és devecseri szandzsákok között fekvő s így útjokba is eső helység, tán félelmében lett önkénytes adózójává a törököknek ? Erre enged következtetni az okmány szö­vege, melyből kitűnik, hogy Kis-Szőllős a töröknek is adózott, meg a császárnak is. De másfelől az alább közlendő második okmány is ezen véleményem mellett bizonyít, a melyben megengedi a «Székes-fehérvári nagy­ságos vitézlő Kurt bég», hogy a Balaton-Kis-Szőllőssel szomszédos Tihany mezővárosból, mint nem török hódoltsági területről, két kőmives a fehévári szandzsák­hoz tartozó Papkeszi községbe átjöhessen. Nem vitatom egyik nézet helyességét sem, hanem mint értékes és érdekes emléket im itt közlöm erede­tiben mindegyiket. De reánk protestánsokra nézve különösebb érdekkel is bír mindegyik okmány. Mindkettővel igazolva van, hogy úgy Balaton-Kis-Szőllősön, mint Papkeszin volt már ezen időben prédikátor, következéskép volt anya egyház is. Megmagyarázza a második okmány azt is, hogy a mai mezőföldi egyházmegye miért alakult alesperességgé a török hódoltság idejében. Azért t. i., mert a hódolt­sági területre nem lehetett átmenni a bégek engedélye nélkül, mígnem 1743-ban a peremartoni egyházkerületi közgyűlésen a veszprémi egyházmegyéből alakult ales­peresség „peremartoni traktus" név alatt önálló esperes­séggé, illetőleg egyházmegyévé lett.**) A helyett hát, hogy ezen okmányokat tovább is méltatnám, szóljanak ezek én helyettem. I. A balaton-kis-szőllősi községi bíró számadása 16 J2-bői. Anno 1642. Én Kis-Szőllősben lakó Gyenizs Balázs, ki ez jelen való 1642. esztendőben ezen kis-szőllősi helységnek bírá­jává választattam, az fejérvári Bék-nek (így) Szent-György adóját fizettem : Derék summát 66 forintot. Cédula váltságot 6 forintot. *) Dr. Lászlófalvi Velics Antal fordításában az Akadémia adta ki xS86-ban. **) A különváláskor kötött szerződés a veszprémi ref. egyház­megyei levél árban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom