Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-06-30 / 26. szám
halála után a keresztyéneknek úgy sem árthatott. S hogy mégis ily titokzatosan írja körül, ez azt bizonyítja, hogy a szerző egy akkor élő uralkodóra gondol. De különben is a «Néró császár» kifejezéshez nem illik egészen a Jel. könyvének azon nyilatkozata, hogy embernek száma a 666, mert a «császár» szó nem tulajdon név. Völter a 666-ban Trajánus Hadriamis nevét látja symbolizálva, a mint Hadrián császár neve a fennmaradt pénzeken és emlékeken olvasható. Héber betűkkel irva — kénytelen vagyok vele — DTItD épen 666 szám értékkel bír (335 + 331)- Völter szerint ezen felvétel mellett a Jel. könyvének több oly nyilatkozata megérthető, melyek a Néró császár személyére és korára nem illenek. így pl. a 13. fej. szerint a tengeiből jő fel a 7 fejű állat, mivel Hadrianus az Adriára emlékeztet és a tengeren keresztül ment kis Ázsiába; az állat 10 koronája jelöli a Hadrián előtt uralkodott római császárokat. De különösen érthető ezen felvétel mellett a 13, 11. versben említett két szarvú 2-ik állat, mely úgy néz ki, mint a bárány, de úgy beszél, mint egy sárkány, s mely hihetőleg egyenlő a 16-ik fejezetben említett hamis prófétával, ki a pogány philosophiát képviseli. Igaz, hogy eddigelé még nem sikerült egy oly históriai személyt találni, ki a pogány philosophiát személyesíthette, és kire e leirás alkalmazható volna. Völter ezt feltalálni véli Heródes Atticusban, ki mint sophista és adakozó gazdag ember Görögországban és kis Ázsiában nagy tekintélyt szerzett magának, s ki Hadriánnal is közelebbi viszonyban állott, mert midőn a császár kis Ázsiába ment, ő császári biztos volt. Ezen felvétel mellett is vannak ugyan a Jel. könyvének számos oly kifejezései vagy apokalyptikus képei, melyek még megoldásra várnak, mindazáltal el lehet mondani, hogy mióta feltalálták a 666. számnak Néróra való vonatkoztatását, egyetlen hypothesis sem keltett oly nagy feltűnést, mint Völter és legújabban Steck munkája. Annyit Völter munkájáról általánosságban mondhatunk, hogy az ő felvétele históriai alapon nyugszik, s ha valónak bizonyul be, akkor a tudományos kritika egy nagy lépést tesz előre. Ezekben igyekeztem feltüntetni — habár csak főbb vonásaiban is •— azon nagy fontosságú kérdéseket, melyek az utóbbi években az ó- és új-testamentumi bevezetéstan körében, felmerültek. Nem ringatom magamat azon meggyőződésben, bog}' sikerült olvasóimat teljesen tájékoztatni abban a labyrinthban, melyet bibliai kritikának neveznek. Nem ilyen hézagos ismertetés, hanem évek hosszú során át tartó tanulmányozás kívántatik ahhoz, hogy az ember ebben eligazodjék. De annyit talán még is elértem, hogy a figyelmét felkeltettem azoknak is, kik ilyen kérdésekkel nem igen szoktak foglalkozni. Petri Elek. BELFOLD. Püspöki látogatás a tolnai egyházmegyében. (Folytatás.) Másnap reggel 7 órakor Göde K. lelkész megköszönvén a nép előtt püspöknek kegyességét, még atyai dorgálását is, érzékeny szavakban vett búcsút, mire püspök úr hasonló meghatottsággal válaszolva, május 18-án díszes kocsi-sor és bandérium kíséretében, a szokásos harangzúgás közt indultunk Pilisre, melynek határán ugyancsak 20 tagú bandérium s a község előjárósága várt. Szelle Dezső jegyző szívélyes szavakkal üdvözlé a főpásztort, mire a menet megindult s csakhamar beért a községbe. A templom előtt itt is csinos diadalkapu „Isten hozott1 1 felirattal. A parochia udvarán Molnár Albert lelkész hosszabb, igen szép üdvözlő beszéddel fogadta a kedves főpásztort, mire ez szokott nyájas modorral válaszolt. Majd nemsokára templomba gyülekeztek a hívek s püspök úr itt is egyikét tartá gyönyörködtető s igazságot tartalmazó, igazán egyöntetű, bibliai alapon nyugvó, kenetteljes szép beszédeinek. Ostorozta itt is a Sárköz már ismeretes bűnét, afyai szelídséggel kiemelvén, hogy valamint a harsogva zúgó folyamok kicsapó áradatánál a föld árja sokszor nagyobb károkat okoz: ugy e névtelen bűn, ez a helyi undorító vétek is nagyobb benső, erkölcsi és társadalmi károkat okoz, mint gondolni lehetne stb. De más oldalról megdicsérte a pilisiek szép erényeit is, milyenek : a hitbuzgóság, munkásság, mértékletesség, józanság, a közelebbi években tett sok anyagi áldozat. «Látjátok — úgymond végül — mit tehet a jóra igyekvés ? ! De én elnémulok most már, folytassa az elkezdett jót, a sz. munkát ti bennetek a Krisztus és az ő áldott igéje!» Majd a szokásos ima-remek s a záró-ének következett, igen alkalmilag s a beszéd tartalmához eltalálva Újhelyi rektor által a 115. dicséret, mely után- a gyülekezet példás rendben távozott és sorfalat képezve künnt, alázatos tisztelettel üdvözlé a kimenő főpásztort és kíséretét. Az egyház ügyei és iskolái kellő rendben találtattak. Ezután a lelkész-lakon igazán pompás, Ízletes magyar ebéd sok fogást hordatott fel, mint a magyar ember mondani szokta : dicsérvén a ház gazdáját s gazdasszonyát. A sok közül már nem tudom hányadik fogásnál, fölemelkedett Molnár Albert lelkész-gazda s magas vendégére emelé magvas beszédben poharát; de egyszersmind megemlékezék a főpásztor édes anyjáról is, mely érzékeny húr pengetése a püspök úrnál amaz általánosan ismert gyermeki mély tisztelet és példányszerű forró szeretet könnyeket •szembe-csaló meghatottságát idézte elő, mely miatt a főpásztor köszönő-válaszát elrebegni alig volt képes, s mely gyermeki ilyképp nyilvánuló magasztos szeretet látása minden jelenvoltat mélyen meghatott. A fő-atya ebben is ragyogó példát ad lelki gyermekeinek, hogy úgy tisztelje, úgy szeresse mindenki az ő édes anyját, mint a fő-atya az övét, vagyis a kér magyarhoni egyházkerület egyik, legtiszteletreméltóbb, legérdemesebb és két derék püspök fiával dicsekedhetvén, legboldogabb asszonyát l Pilisről a szokásos búcsu-üdvözlések után, még azon napon, május 18-án d. u. 3 órakor Alsó-Nyék szomszédos községbe mentünk, melynek határdombjánál az eddigieket fölöző hosszú kocsisor s nemzeti zászlócskákkal ellátott nagyszámú lovas bandérium, a község elöljárósága s temérdek ref. hívek várták örvendezve a szeretett főpásztort, kiknek nevében Szentpétery jegyző melegen üdvözölve a főpásztort, ennek szívélyes válasza után mozsár-lövések szakadatlan zaja s harangzúgás közt beérkeztünk a zöld ágakkal, virágokkal, diadalkapukkal igazán szépen felékesített s egész ünnepi díszt öltött csinos, rendes községbe, ennek lelkesen éljenző örömtől ujjongó lakosainak élő sorfala között. A parochia udvarán Kálmán Béla lelkész valódi pathósszal, benső melegséggel, szónoki lelkesültséggel elmondott csinos üdvözlő beszédjére püspök úr látható meghatottsággal felelt, a szives fogadtatást köszönő szavaiban jóelőre jelezve egyszersmind templomi szónoklatának viharos irányát, ama — már többször említett — s fájdalom, itt is lábrakapott, névtelen sötét bűn főpásztori köteles
