Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-23 / 25. szám

már közölt. Az utolsó nagyobb tanácskozás az Írásbeli dolgozatok kérdése felett folyt, dr. Csernátoni Gyula kolozsvári tanár előadása alapján. Im ez volt röviden a nagy-enyedi ünnepélyességek és komolykodások lefolyása. Óhajtanám még elmondani azokat az alanyi benyomásokat is, miket az Enyeden töltött néhány nap alatt tettem ; de ezek olvasó közönségedet kevésbé érdekelnék és különben is tartózkodom azok leírásától, mert a dolgok megemlítésénél még most sem tudnék arra a tárgyilagosságra felemelkedni, mely okvetetlenül szükséges ahhoz, hogy elfogulatlanul lássunk, mert még mindig fogva tart az a rendkívüli szivélyesség és az a baráti szeretet, melylyel fogadtattam. A szeretetnek csak szeretet lehet a viszonzása. Ez a szeretet pedig nem okoskodik és nem itél. Isten Veled ! Híved Kenessey Béla. Püspöki látogatás a tolnai egyházmegyében. (Folytatás.) Szegzárdon Gerenday Lajos főszolgabíró a járás határáig ment a püspök elé. Ott üdvözölte és kisérte községről-községre, a míg csak a járásban lesz. 16-án reggel 7 órakor indult a főpap a kísérete Faddról *) Szegzárdra. A vámházig elejbe mentek őt üdvözölni: a község nevében Hirling főjegyző és Főglein biró, Tóth Károly szegzárdi ref. egyház főgondnoka, Szondy István, Nits István, Tóth Ödön, Baráth Zoltán, még számosan. 8 és 9 óra között a díszes fogatok egész sora robogott Szegzárdon. Elől hajtatott a főszolgabiró, utánna a püspök és kisérete, az után következtek azok, a kik eleibe mentek a vámházig. A református egyház parokhiája előtt állott Borzsák Endre a presbyteriummal, körülöttük 12 fehérbe öltözött leány virágokkal. A virágos leányok kisérték a püspököt a templomba és vissza és útjára minden felé virágot hintettek. A megérkezés után többen tisztelegtek nála. így Simontsits Béla alispán, Miklós Géza, Szerényi Kálmán, Klement Ferenc, Sárközy Aurél, Fördős Vilmos stb. 10 óra tájban, a mikor a vidéki papoktól kisérve a püspök a templomba lépett, a padokat már valláskülönbség nélküli előkelő közönség foglalta el. És megszólalt a főpap költői ihlettől elragadtatva. Beszéde két főrészből állt. Elsőben elsorolta a szegzárdi ref. egyház tagjainak a jó, a másodikban a rossz tulajdonságait. Szólt a hívekhez, mint atya a fiaihoz; dicsérte, biztatta, bátorította és dorgálta őket. A városi élet, a vásárok alkalmával összesereglett sok ember, a sokféle érintkezés ki szokta forgatni a népet egyszerű, jó tulajdonságaiból. A szegzárdi ref. egyház tagjai a sok oldalú rossz ráhatásoknak nem engedtek. Őszinteségük, becsületességük, tisztaság szeretetük, dacára a város nyújtotta csillogó üres örömek sokaságának, érintetlen, kifogástalan dicséretre méltó. Bár szűrik az egész világon ismert kitűnő vörösbort, azzal mégis mértékletesen élnek, maguknak gyengébb italról gondoskodnak, a melynek élvezete a szervezetet meg nem támadja. Ez mutatja mértékletességüket és takarékosságukat. Ez is dicséretre méltó. És még sokat elősorolt a főpap a szegzárdi nép jó szokásai, tulajdonságai közül. De az atya nemcsak dicsér, hanem ha szükség ugy kivánja fedd is. Ő is azt tette. A dicséret után áttért *) Az előző napúkon teljesített látogatásról ez ideig hiában vártam az igért tudósítást. Szerk. a dorgálásra. Atyailag intette a híveket rossz tulajdonságaik elhagyására. A szép formába öltött atyai jó tanácsok a kérlelhetlen szigorúsággal feltárt, megmutatott hibák után következtek. A bicskázás, a káromkodás, isten tiszteletének az elhanyagolása, a fényűzés mindmeganynyi árnyoldalai a szegzárdi nép jellemének. Mikor felsorolta a hibákat, a bűnöket, a melyek a nép lelkén ragadnak, a melyek előtt a törvényszékek ajtai csukva vannak, mikor elhangzott az atyai tanács : akkor felhívta az egész gyülekezetet Istenhez való fohászkodásra. A lelkek Istenhez emelkedtek, megnyiltak és az imák gyöngyét rebegték el a hívők ajkai. Istentisztelet után a főpap az iskolákat vizsgálta meg. Kérdéseket intézet a növendékekhez a vallástanból, magyarok történetéből s különösen a számtanból. Példákkal mutatta meg, hogy mint kell a tanítóknak gondolkozni tanítani a tanulókat. Iskolalátogatás után tanácskozott a presbyteriummal az egyház ügyeiről. Elismerését fejezte ki a felett, hogy az egyház pénzügyei rendezettek, dacára a sok hátraléknak s a sok adósságnak. A hivatalnokok pontosan kapják fizetéseiket. Komolyan felhívta az elöljáróságot a hátralékok behajtására. A presbyteri tanácskozás egy óra után ért véget, a mikor a püspök és kísérete kocsira ült s a tiszteletére rendezett bankettre hajtatott. A bankett, mely a nagyvendéglő nagytermében tartatott, mellesleg legyen megjegyezve minden tekintetben kifogástalan volt. A jelen voltak csak dicsérőleg szólhatnak ugy az ételek minőségéről, mint menyiségéről. Pecsenyénél felállt Szász Károly és poharát emelte Magyarország koronás királyára. A király neve felemlítésekor az egész társaság felállt és ugy hallgatta végig a felköszöntőt. Háromszor hangzott egymásután hatalmas éljen. Először a királyra, azután a királynéra s harmadszor a királyi családra. Akkor felemelkedett Simontsits Béla rokonszenves férfias alakja s az ünnepelt főpapot köszönté fel s körülbelül a következőket mondotta. Felköszönthetném a koszorús költőt; közéletünknek számos év óta kimagasló alakját, a tudóst aki tudományával a hazának nagy szolgálatot tett, felköszönthetném mindezeket egy személyben méltóságos Szász Károly ur személyében. De ezen alkalommal, mint a vármegye képviselője első sorban kötelességemre kell, hogy hallgassak s épen ezért a vármegye nevében, a mely minden vallás főpapja iránt minden körülmények között kimutatta tiszteletét, ürítem poharamat méltóságos Szász Károly úrra a dunamelléki egyházkerület püspökére. A tosztra elhangzott éljenek után a püspök hoszszasabban beszélt. Éltette a megye közönségét s különösen Simontsits Béla alispánt. Neki szíves jóakaratába, pártfogásába ajánlotta az ezen megye területén levő ev. ref. egyházakat. Beszéltek még Hirling városi főjegyző, ki a város nevében, Tóth Ödön az evangélikusok nevében s Tildy István a teljes számban jelen levő presbyterium nevében köszöntötték fel Szász Károly püspököt. A felköszöntőkre hatalmas tust, a szünetekben pedig kitűnő nótákat húzott Garay Ferkó. A püspök 4 órakor távozott a nagyteremből, a hol a társaság egy része még együtt maradt. Hat órakor visszaadta az alispán látogatását s az estét egészen szűk családi körben Dr. Sass István, rokona, házánál töltötte. T. K—ny. * * * A szegzárdi — püspök úr körlevele értelmében minden külső tüntetést mellőző — egyszerű, de igazán szivé-