Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-23 / 25. szám

A cél, mely felé ezen fáradozások, buzgó törekvéseik irányulnak, egy és ugyanaz; de az eszközök, melyek által a kitűzött cél eléretni szándékoltatik, szerfelett különbözők. Ha valahol, itt minden bizonynyal igaz : ahány fö, annyi felfogás 1 És ha valahol, itt csakugyan elmondható : egyik felfogás jobb a másiknál. E roppant fontosságú ügynek tesznek hasznos szolgálatot mindazok, kik e téren nem ragaszkodnak mereven a magok felfogásához, hanem bár magokban jónak tartják és hiszik is saját felfogásukat, de mikor annak érvényt szerezni igyekeznek, azon zászlóra, mely alatt győzedelemre jutni kivánnak, ama nagyjelentőségű jelszót írják fel : győzzön az, ami jobb ! így cselekszik a foktői ref. egyház lelkésze, Feleki József úr. Az az indítvány, melyet ő e lap 23. számában közöl, lényegében egy volna azon eszközök közül, melyek a népnevelés és oktatás józanságát biztosítani lennének hivatva. Ezen eszköz azonban ugy, amint azt a F. J. úr agyában megfogamzott felfogás elkészítette, szerintem használhatatlan, tehát elvetendő ; de távol van tőlem az fenbéjázó gőg, mely csak a saját felfogását tartja jónak helyesnek és használhatónak. Amit akarok, ebben határozódik : F. J. úr, indítvány alakjában, nyilvánosságra hozta a népiskolai felügyeletnek egy egészen új és eddig sehol sem gyakorolt módját; én bírálat alá veszem ezt, s nyilvánosságra hozok a népiskolai felügyeletnek egy másik módját. Győzzön az, amelyik jobb! * * * F. J. úr a népnevelés és oktatás józanságát egy, az egyházmegyei közgyűlés által választandó héttagú tanügyi bizottság felügyelete által véli elérhetni és biztosíthatni, még pedig úgy, hogy ez a bizottság minden évben egyszer gyűlést tart s intézkedik ama jelentés elkészítéséről, melyet — a minden egyes egyházból az illető szomszéd lelkész által beküldött információ alapján — az egyházmegye tanügyeinek állapotáról, az egyházmegyei közgyűlésnek benyújt. Én az iskolafelügyeletnek ennél lazább s a népnevelés és oktatás józanságát kevésbé biztosító módját képzelni sem tudom. Az egyházmegye területén fekvő minden egyes egyházban évenként egyszer megjelenik a zárvizsgán a tanügyi bizottság egy-egy megbízottja (rendszerint valamelyik szomszéd lelkész), aki aztán az ottani tanítás sikeréről stb. az elnöknek jelentést tesz; sőt az ottani tanítókat az egyházmegye jegyzőkönyvében kifejezendő dicséretre vagy megrovásra érdemesnek ki is jelenti. Lépjünk ezen indítványnyal a gyakorlati élet mezejére ! Oh a gyakorlati élet igen jó tanítómester ! A n.-szalontai ev. ref. egyházban kilenc népiskolaitanító foglalkozik a nép józan nevelésével s oktatásával. Ezen kilenc tanító működésének, az egyházmeg}r

e jegyzőkönyvében is kifejezendő, dicséretre vagy dorgálásra érdemes voltát a földrajzi fekvés folytán egyes-egyedül az erdőgyaraki lelkész lenne hivatva végérvényesen megállapítani. Nem mondom én, hogy a mostani erdőgyaraki lelkész nem volna képes erre, de állítom, hogy sokkal szerényebb, hogysem egy ilyen megbízatást elfogadna az egyházmegye tanügyi bizottságának elnökétől; sőt állítom, hogy a n.-szalontai lelkészek egyike sem fogadna el egy ilyen megbízatást, ha t. i. erdőgyaraki pap volna. így a sarkadi nagy és fényes egyház Sarkad-Keresztúrra; Debrecen M.-Pércsre; Hód-M.-Vásárhely Csorvásra stb. lenne utalva. Ez így nem lenne jó ! Ez az indítvány a halvaszülöttek közé tartozik, ha csak ezt az egy oldalát tekintjük is. Ugyanazért tovább nem foglalkozom vele, hanem közzé teszek egy másik indítványt. * * * Válaszsza meg minden egyházmegye közgyűlése a népiskolai tanügyi bizottságot. Legyen annak annyiszor három tagja, ahány kör — az illető egyházmegye egyes egyházainak földrajzi fekvését s iskoláinak számát véve figyelembe — legcélszerűbben alakítható. A tanügyi bizottság minden egyes körében levő 3 tag közül egy lelkész, egy világi egyén s egy okvetlen tanító legyen. Ezek aztán látogassák meg a kör területén levő népiskolákat minden évben kétszer s tartsanak azokban olyan vizsgálatot, amelyből biztosan meg lehet ismerni úgy a tanítók tanítást képességét, szorgalmát és ügyességét, mint a tanítványok elő- vagy hátramenetelét. Tapasztalatuk eredményét Írásban közöljék a tanügyi bizottság elnökével, az esperessel, aki aztán erre támaszkodva állítsa össze jelentését az egyházmegye (úgy szellemi, mint anyagi) iskolaügyi állásáról. F. J. úr azon törekvését, hogy a helybeli lelkész iskolaügyi befolyása inkább az anyagiakra, külsőkre, mint a szellemiekre, belsőkre terjedjen ki, osztom. Indoklását is részben elfogadom. A helybeli lelkész, szellemi téren csak a szülők kedvéért a templomban tartatni szokott évzáró vizsgának legyen vezetője. Olyan népiskolai tanügyi bizottság felállását, amilyen egyik-másik egyházmegyében van, nem ajánlhatom. Ugyanis vannak egyházmegyék, amelyekben az iskolai bizottság jog- és hatásköre csak annak megvizsgálására terjed ki, hogy milyen itt és ott az iskolaügy külső állapota. Ezen bizottság tagjai is körönként teljesítik megbízatásukat. Jelentésüket írásba foglalva adják be az esperes hivatalnak, ki aztán ezekre támaszkodva mutatja be az egyházmegyei közgyűlésen azt a képet, mely az egyházmegye iskolaügyének külső állapotáról — a körlátogatók jelentéseiből vett vonásokból — van megalkotva. A körlátogatók után jön a canonica visitatio. Ez aztán figyelmét az iskolaügy csak belső (szellemi) állapotának vizsgálására fordítja és erről tesz jelentést az esperesi hivatalnak. Ha az iskolaügy külső és belső állapotának egy és ugyanazon küldöttség általi alapos és kimerítő megvizsgálása a lehetetlenségek közé, vagy azon munkák közé tartoznék, amelyeknél a biztos sikert egyedül a munkafelosztás elve, törvénye biztosítja: nem szólanék ezen intézkedés ellen. De mikor magok a körlátogatók mondják : «miért járunk mi ide csak azért, hogy számba vegyük az épen most iskolában levőket és az épen ma mulasztókat; hogy meggyőződést szerezzünk arról, ha vájjon tiszta-e és a törvényes kellékeknek megfelelő-e a tanterem, hogy az egyházkerület által kiadott tankönyvek használtatnak-e, s miképen van a tanterem taneszközökkel felszerelve ... mikor ezen szép hivatásnak, teljes odaadással és lelkiismeretes buzgósággal megfelelhetne egymaga a canonica visitatio is?!» mikor, mondom, magok a körlátogatók is érzik hivatásuk és rendeltetésük unalmas egyoldalúságát s belátják, hogy az iskolák anyagi és szellemi állásának megvizsgálására egészen felesleges két, külön-külön jog- és hatáskörrel biró bizottságot küldeni ki : az ilyen egyházmegyei tanügyi bizottság megalkotását nem javaihatom, sőt ezt ott is, ahol meg van alkotva, eltörlendőnek véleményezem !... Ha nem lehet olyan egyházmegyei tanügyi bizott-