Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-06-23 / 25. szám
ságot alkotni meg, amelynek jog- és hatásköre az iskolák kül- és béléletének együttes megvizsgálására kiterjeszthető : maradjon minden úgy, amint akkor volt, mikor a canonica visitatio .volt minden mindenekben ! Ajánlom elfogadásra fenti indítványomat. Ennek elfogadása által mindenesetre biztosítható az atyafiaknak, t. i. a lelkészeknek és tanítóknak békességben való lakozásuk. Pedig ez jó és gyönyörűséges és olyan az egyházi és iskolai élet mezején, mint a Hermon begyének harmatja, vagy mint az, mely a Sión hegyére leszáll! Csak ott, ahol ez nem hiányzik, virul a népiskolai tanügy mezeje szép virágzással! Vajha mindenütt úgy lenne! Úgy legyen !! Agya, 1889. junius 14-én. Nagy Sándor, ev. ref. lelkész. T A R C A. Tájékozás a bibliai bevezetéstan körében. (Folytatás.) Midőn a legújabb időben megjelent, s az új-testamentomi iratokra vonatkozó nevezetesebb tanulmányokat szándékozom ismertetni, igen megkönnyíti feladatomat Holtzmannak új-testamentomi bevezetéstana, mely egy néhány évvel ezelőtt alakult theologiai tankönyv-kiadó vállalatban jelent meg és ismertetésemnek legalkalmasabb kiindulási pontját képezi. E munka felér egy kis bibliothékával, mert ebben az új-testnmentomra vonatkozó minden ujabb tanulmány és minden figyelemre méltó kérdés igazi német alapossággal van ismertetve és tárgyalva. Ha a mi prot. irodalmi társulatunk valamikor azon szerencsés helyzetben leend, hogy a theologiai szaktudomány művelését is felkarolhatja, jólélekkel merem ajánlani e könyvnek lefordítását. Azonban nem csak alaposságánál fogva, hanem még egy más szempontból is figyelemreméltó munka a Holtzmann bevezetéstana. Nem lehet ugyanis tagadni, hogy korunkban a bibliai tadományok, de különösen az új-testamentomi bevezetéstan körében mind gyakrabban találkozhatni azon irányzattal, melyet leghelyesebben visszafejlődésnek lehetne nevezni. Mi, kik az ujabb nemzedékhez tartozunk — értem az utóbbi 20—30 esztendőt — megszoktuk már a tübingai iskola álláspontját olyannak tekinteni, mely az ős keresztyén egyház íelderített viszonyai által teljesen igazolva van, s azt tartjuk, hogy a ki ezen az alapon igyekszik feltüntetni az ős keresztyén irodalom létrejövetelét és annak különböző fejlődési fokozatait, az az igazsághoz legközelebb jár. Mai napság azonban ismét igen sokan vannak olyanok, kik azt, a mit a tübingai iskola és annak nagynevű alapítója Baur az igazságnak megfelelőleg napfényre hozott, elévültnek tekintik, s bizonyos önérzettel emlegetik, hogy a ki a tübingai iskola álláspontján halad,, az a theologusok tetszésére nem számíthat. Ez irány annyira megy, hogy pl. Péter 2-ik levelét, melynek hitelességét az egyházi atyák egyetemesen és a reformátusok is kétségbe vonták, újra Péternek tulajdonítja. E mellett a prot. theologiai tudomány újra kezdheti a munkát, ott a hol kezdette a 16-ik században. Ez iránynak továbbfejlődését feltartóztatni van hivatva Holtzmann, említett bevezetéstanában, ki elég önálló arra, hogy álláspontját egyhamar fel ne adja, s a kritikának tudományosan igazolt eredményeit egy könnyen magától el ne dobja. Az egész munka két részből áll, egy általános részből, mely az új-testamentomi szöveg és kanon történetét foglalja magában, és egy különös részből, mely az egyes iratokat a következő 3 csoportba osztva tárgyalja: 1. Pálféle levelek, 2. históriai művek, 3. és a János-féle iratok, kapcsolatban a katholikus levelekkel. Az egyes iratokat Holtzmann keletkezési koruk szerint osztályozza és azon sorrendben tárgyalja. A könnyebb áttekintés szempontjából azonban mi vizsgáljuk meg ezeket azon sorrendben, a mint a bibliában vannak. Az új-testamentomban legelői vannak a históriai művek, az evangéliumok, melyek Jézus életét és tanításait, szóval azon alapot ismertetik, melyre az apostoli levelek utalnak, s melyen maga az egyház felépült. Épen ezért ez iratok igen fontosak és előttünk, keresztyének előtt még nagyobb fontossággal bírnak, mint a pentateuchus, mely a zsidó vallás fundamentoma. Ezen evangéliumok közül a három elsőt synoptikus evangelüimoknak nevezik, mert Jézus életének és tanításainak előadásában sokkal bensőbb viszonyban állanak egymással, mint a 4-ik evangelium, mely a János neve alatt vétetett fel a kanonba. Nem lehet feladatunk ez evangéliumok tartalmának és egymáshoz való viszonyának bővebb ismertetése, mert akkor nem tájékozást, hanem bevezetés tant kellene Írnunk. Elég legyen csak annyit mondanunk, hogy a pentateuchus kérdése egy cseppel sem bonyolultabb, mint általában az evangéliumok keletkezésének, de különösen a synoptikus evangéliumok egymáshoz való viszonyának kérdése. Itt is a legellentmondóbb felvételekkel állunk szemben, s nincs e kérdés megoldásának olyan váriációja, mely az isagogusok körében képviselőre ne talált volna. Ez evangéliumok egymáshoz való viszonyának tanulmányozása, némelyeket azon meggyőződésre vezetett, hogy az evangélisták egymástól függetlenül dolgoztak, s csak a keresztyén egyházban kiképződött szájhagyomány képezte közös forrásukat. Ez az u. n. szájhagyomány hypothesise. Mások és ezek között különösen Schleiermacher, elismerték ugyan, hogy Jézus élettörténetét kezdetben szóbeli előadás és nem irott munkák által terjesztették, de azt állítják, hogy a kiképződött szájhagyomány egyes részei már korán irásba foglaltattak. így állottak elő apróbb töredékek vagy elbeszélések, melyek egymással semmi összefüggésben nem állottak és ezekből állították össze a synopt. evangéliumokat. Ez a töredékek hypothesise. Ezen felvétel mellett — mondják — teljesen ki lehet magyarázni azon felünő körülményt, hogy a synopt. evangéliumok olykor az elbeszélésekben szószerint megegyeznek, máskor pedig lényegesen eltérnek nem csak a beszédek, hanem az események előadásában is. Ezen felvétel mellett azonban nem lehet megérteni — hogy csak egyet említsek fel a sok közül — az evangeliumi elbeszélések csoportosításában tapasztalható egyöntetűséget. Épen ezért sokan felveszik, hogy a synopt. evangéliumok alapját egy kész evangeliumi irat képezte. Ez az ős evangelium. hypothesise, melyet a legtöbb isagogus általánosságban elfogad. De eltérnek egymástól abban, hogy némelyek a synoptikusok egyikét tartják ős evangyeliumnak, mások pedig egy most már ismeretlen evangéliumot vesznek fel. Azonban azok is, kik a synoptikusok valamelyikét tekintik alapiratnak, nincsenek egy véleményben, mert egyesek Máténak, mások Márknak vagy Lukácsnak adják az elsőbbséget. Az újabb időben igen nagy elterjedést nyert a Márk-hypothesis. Nagyon kevesen vannak azonban olyanok, kik a kanonikus Márkot tekintik a másik két evangelium forrásának, legtöbben egy ős Márkra