Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-16 / 24. szám

Melléklet a „PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 24-ik számához. 770 részére nézve, nem egyezik meg azzal, mely «a dunántúli ev. ref. egyházkerület 1889-ik év január hó 17-én és következő napjain Székesfehérvárott és 1889. évi március hó 11-én Győrött tartott «ad hoc» közgyűlésének jegyzőkönyve. Kiadta Vályi Lajos egyházkerületi egyházi főjegyző)) cimíí, mostanában megjelent füzetben 53. szám alatt foglaltatik s következőleg hangzik: «Czike Lajos tatai esperes és Konkoly Thege Imre egyházmegyei gondnok urak arra kérik a kerületet, hogy a mezőföldi egyházmegyébe kebelezett polgárdi-i egyház kormányzata alúl a tatai egyházmegye kormányát fölmenteni s ezt püspök úrra ruházni kegyeskedjék. Az egyházkerületi közgyűlés nevezett tatai egyházmegye elnökségének kérelmét több oknál fogva, de főleg mégis azért nem teljesítheti, mivel a püspöknek ily természetű megbízatása egyházi szervezetünkbe be nem illeszthető s ennélfogva a folyó évi január hó 17-én Székesfehérvárott tartott rendkívüli egyházkerületi gyűlés jegyzőkönyvének azon határozatát, melylyel a polgárdi-i ev. ref. egyházat az azt duló viszálylyal kapcsolatos mindin ügyben, a delegált tatai egyházmegye közigazgatási hatósága alá helyezi, továbbra is fenntartja s az ügyek további vezetésével megbízza Egyszersmind arra is bátorkodom szíves figyelmét irányozni, hogy a nt. Czike úr által közlött határozatban ezek a szavak: «a mezőföldi egyházmegyének minden, a polgárdi-i viszályos ügyek kapcsolatos, úgy consistoraiis, mint közigazgatási ügyekben felmerülő intézkedése, a delegált tatai egyházmegyére bizassékw idéző jel közé vannak foglalva, a mi más szóval azt teszi, hogy ezek a szavak, az egyházkerület által január hóban hozott 41. számú határozatból szórói-szó/ a vannak átvéve. Ha azonban a Főtisztelendőséged által mostanában kiadott, a két rendkívüli gyűlés jegyzőkönyvét tartalmazó füzetet s abban a 41 -ik számú határozatot megtekintjük, abban a fölebb idézett szavakat nem találjuk. Mert ez a 41 -ik számú határozat, a kérdéses füzetben így hangzik : «4i. A polgárdi-i egyházban fennforgó viszályos ügynek helyszíni megvizsgálásával az egyházkerületi közgyűlés 1888. évi szeptember 17-én 93. szám alatt hozott határozatában megbízott küldöttség vonatkozó jelentése, valamint a küldöttségi különvélemény és Morócza Kálmán küldöttségi tag külön jelentése felol-Ivastatván és így ezen ügy tárgyaltatván : Az egyházkerületi közgyűlés fájdalommal értesült azon elszomorító helyzetről, melybe a polgárdi-i egyház jutott, s legfőbb óhajtása, de az egyházi törvények 53. §. b) pontja értelmében kötelessége is levén, a polgárdi-i egyházban fölmerült, s elmérgesült viszálynak megszüntetése, miután ezen cél elérhetésére legalkalmasabbnak tartja az előzmények által oly sok oldalról nem érdekelt más egyházmegyének delegáltatását: a tatavidéki egyházmegyét delegálja a polgárdi-i viszályos ügy gyei kapcsolatos közigazgatási összes teendők elsőfokú intézésére, az ügy teljes elintézéséig érvényes meghatalmazással. Minélfogva a polgárdi-i ügyben a kerületi közgyűlésre eddig beérkezett összes ügyiratok a tatavidéki egyházmegye elnökségének azon felhívással küldettek meg, hogy tekintettel az ügy rendkívül fontos voltára, az eljárást minélelőbb tegye folyamatba.)) Nem reflektálva, most és itt, arra, hogy ezen különbözetek, a hitelesnek lenni kellő kivonat és a hitelesnek lenni kellő jegyzőkönyvi pontok között ki által, miért és hogyan állották elő; csak arra kérem főtisztelendő főjegyző urat, hogy miután hajlandó vagyok, a kiadásában megjelent kérdéses jegyzőkönyveket, minden — most is meglevő — gyarlóságaik mellett, hitelesekül tekinteni, ha így, a mint e jegyzőkönyvben vannak, egy szóban, egy betűben meg nem változtatható hitelességűeknek kijelentetnek: kegyeskedjék e lapok következő számában kijelenteni, hogy a kérdésben levő jegj^zőkönyvi pontokból semmi kimaradva nincs, és nincs bennök ezentúlra semmi kiigazítandó. Ha azonban Főtisztelendőséged az én csekélységemet nem akarná megtisztelni becses válaszával: nem-felelését olyanúl veszem, melyben hallgatagon kinyilatkoztatja, hogy az általa adott, nt. Czike úr által közlött kivonat nem volt hiteles, hanem ezek a módosult jegyzőkönyvi pontok bírnak valódi hitelességgel. Úgy becses válasza, mint netáni nem felelése esetén fenntartom magamnak a jogot — természetesen a nagytiszteletű szerkesztőség jóakaratú beleegyezésével s feltétele alatt — a metamorphosison keresztülment jegyzőkönyvi pontokhoz való hozzászólásra. Moór, 1889. junius n-én. Rácz Géza, ev. református lelkész. KÜLFÖLD. Az olaszországi ev. misszió köréből. 1. Halálozások. Meghalt Dr. Revei Albert, a flórenci theologiai iskola tanára. Halálát az összes olaszországi ev. egyház nagy veszteségnek tekinti. Tiszttársai dr. Comba és Geymonat tanárok benne hű munkatársukat, a tanuló ifjak biztos vezéröket és barátjukat vesztették. Született 1837. jan. 2. Tőrre Pelliceben, hol atyja kollégiumi tanár volt, s hol előkész íttetését vette az egyetemre s attól fogva mindvégig a tanulmányoknak élt s tán ezekben emésztette fel életét idő előtt. A straszburgi egyetemről hazatérve, Latour kollégiumához neveztetem ki a görög nyelv tanárának, 1870-ben lett a flórenci theol. iskola exegesisének tanára, hol nemcsak mint tanár működött híven és sikeresen, hanem mint iró is szakadatlan tevékenységet fejtett ki. Tizenkét munkát irt, többek közt Jakab levelének fordítását és magyarázatát, az ó-testamentomi irodalom történetét, a theol. tudományok encyclopaediáját és az 1888-ban 2 kötetben megjelent héber irodalmat. Betegsége csak 12 napig tartott ; agylob fosztotta őt meg beszédétől és mozgásától ; nehéz harc után elszenderült november 22-én. Szombaton, nov. 24. a «degli Allori» temetőbe temettetett el; sírjánál szólt Luzzi lelkész, dr. Prochét az evangelizátiói bizottság, dr. Comba a tanárok, Légér a tanulótársak és végül André lelkész a Flórencben lakó idegen protestánsok nevében. Míg Revei a tudósnak csendéletét tüntette fel, addig az 1889. jan. 9. Rómában elhalt Gavazzi Sándorban szemleljük egyfelől a hazafias politikai és másfelől a római, utóbb az ev. szabad egyház érdekeinek szentelt mozgalmas életét. Született 1809. Bolognában, tizenhat éves korában belépett egy barnabíta kolostorba, korán gyakorolta a szónoklást és lett Nápolyban a szónoklattan tanára. Liberális eszméknek hódolva, predikátorságra érzett hivatást; IX. Pius pápa megválasztatását lelkesedéssel fogadta és hitte, hogy ez lesz a nemzeti ügy vezetésére termett férfiú. Két hónapon át prédikált a kolosseumban és a pápa által neveztetett ki tábori papnak azon csapatoknál, melyeknek 1848-ban a lombárd tartományokban kitört forradalmat kell vala támo gatni ok. A Romagnán át mentek Velencébe, hol gyújtó szónoklata párosulva lángoló hazaszeretetével sok népet gyűjtött össze a nagy Márktéren és sokakat tett hajlandóvá az ügynek dús ado-