Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-16 / 24. szám

50-szer volt fogságban, j-szer pedig kínvallatásra kárhoztatva. 19 évvel később ugyani Ív sors várt az atheist a Vaninira, 33 év múlva pedig az ősz Galilei tanainak visszavonására kényszeríttetett. Az emberi szellem szabad nyilvánulásának elölését célozta az inquisitió, a borzasztó türelmetlenségnek eme véres symboluma. S nemis vallási fanatismus, s t inkább rideg önző politikai számítás emelte e máglyákat, a melyekkel nem is az igazság földerítése vagy megóvása, hanem rút önző célok és érdekek hajhászása volt egybekötve. Hívebb, vallásosabb volt Brúnó, mint ellenei és ellenségei („Philotheus"J, rajongó vallásos természetimádás volt az ő éltető lelke, elleneinek hitetlenségével szemben. Az élő természet nyitott könyvében kutatta az istenség kijelentett nyomait, gazdag phantásiával kereste mint költő és gondolkodó komolyan az igazságot, ép azért a gondolat szabadságának a vértanuja, ccmely lesújtja az inquisitió sötét emlékezetét, és vele együtt azt a kegyetlenséggel párosult szűk látkörű türelmetlenséget, mely képes volt a máglya kínjainak tenni ki ezer meg ezer embertársát csak azért, mert ezek más véleményt, más nézeteket merészeltek táplálni a hit dolgában, mint a hogy ezt az egyház követte volt.)) Ily jelentősége van Brúnó vértanúi halálának, ily érzelmekkel tekintünk immár felállított emlékszobrára ! S ha azt a Vatikánban „nyilt kihívás"-nak tekintik, arról mi a szabad tudományos kutatás emberi szent nevében nem tehetünk. Brúnó tudományos vándorlása közben szerzett művei «a könyvkedvelő fényűzés tárgyai)), valósággal «az irodalom fehér hollói lettek.)) Művei közül a 3 frankfurti latin tankölteményen kivül (1591) az olasz «Az ok, elv és egyről)) c. mű (Velence 1584) a legnevezetesebb. Fontosabbak még a «Spaccio della Bestia Trionfante» (a diadalmas bestia elüzetése), a melyet angol földön adott ki, s a «De la Causa és De 1' Iníinito)) című 2 dialógus, a melyekből Wagner 1830-ban igen becses kiadást rendezett. Erdmann kimutatta, hogy a ((bestia trionfante» nem a pápaságra vonatkozik, sőt inkább moralphilosophiájának alapgondolatait foglalja magában. Eddigi legjobb életírója Bartholmess, 1848-ik évben Párisban kiadott 2 kötetes művében. E műveiben a legkülönbözőbb bölcsészeti elemeket eklektikus módon foglalta össze pantheistikus egységes egeszszé. Bölcsészete inkább előfutára, mint megalapítója az ujabb bölcsészeinek, a melynek kezdete Bacon és Cartesius rendszeréhez fűződik. Bölcsészetét jellemzi a pantheistikus és individualistikus gondolatok egymásmellettisége, a rajongó természetimádás, a természetnek és világnak, világléleknek és istenségnek azonossága, úgy hogy még az anyagot is stoikus módon isteninek mondotta. A természetnek lelkesült vizsgálata, a régi philosophiának tanulmányozása s a középkori dogmás bölcsészeinek levetkezése Brúnó rendszerében szinte ölelkezik egymással. Ennyiben sok régi tévedést és előítéletet tört meg, s az érzéki lét iránti érdeklődés fölébresztésével a tudatos gondolkodást is fejlesztette s az önállóság érzetét felköltötte. Igazat kell adnunk azonban Schiueglemek, midőn azt mondja, hogy Brúnónak s az olasz természetbölcsészeknek a scholastika ellen irányuló jelentősége a vulkán kitöréséhez hasonló, a kiknek működése inkább egyengetője, mint megalapítója volt a protestantismussal párhuzamosan haladó önálló újkori bölcsészeinek. Eperjes, pünkösd hétfőjén 1889. Dr. Szlávik Mátyás. ISKOLAÜGY. Az erdélyi evang. ref. tanárok özvegy-árvai segély-alapja. Az erdélyi ref. tanárok nagy-enyedi értekezletén az özvegy árvái segély-alap ügyében érdekes vita volt. Az egyházkerület állandó igazgató-tanácsa hivatalosan felhívta az értekezletet, tegye tanácskozás tárgyává, miként lenne megoldható az állami segélyt élvező felet kezeti collegiumokhoz a közoktatási miniszter által kinevezendő tanárok özvegy-árvai kegy-díj kérdése, meraz államkormány a szerződések értelmében a felekezetekhez kinevezett tanárok nyugdíjáról, s özvegyi segélyezésről nem gondoskodik. Igazgató-tanács kívánatosnak és kivihetőnek tartja, hogy az intézeteinknél szolgáló állami tanárok is részesei lehessenek az erdélyi tanárok tekintélyes özvegy-árvai segély-alapjának. Az alap jelenleg 39 ezer frt tőkével rendelkezik, mely a tagoknak 25 évi befizetéséből gyűlt össze. Tagjai az erdélyi ref. egyházkerület 7 collegiumának rendes tanárai. Az egylet tőkéjéhez minden tag tanárrá választása évében fizetésének io°/0

-ával járul, s azután míg él, minden évben 3°/0

-át fizeti; ezzel szemben özvegye vagy kiskorú árvája az elhalt családfő utolsó évi fizetésének egy negyedét kapja évjáradékúl az özvegy haláláig, vagy a legifjabb árva nagykorúságáig. A segély-alap jövedelmét képezi még azon évenként átlag 400 frtra tehető összeg, melyet az erdélyi ref. gymnasiumokban tanuló ifjak évenként 20 —20 krjával befizetnek az alap javára. Az igazgató-tanács hivatok felhívása tanulmányozás és javaslattétel végett áttétetett a kolozsvári collegium tanári karához, mely az enyedi értekezleten előterjesztett javaslatát már előlegesen megküldte az erdélyi collegiumok tanárainak. Más javaslatokat nyújtottak be e tárgyra vonatkozólag az enyedi collegium tanári kara, és Bod Károly sz.-udvarhelyi tanár. A kolozsvári javaslat kimutatván, hogy a jelenleg élvezett segély csaknem teljesen fölemészti a segély-alap