Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-09 / 23. szám

tiékoskodó megjegyzésre is talán inkább csak a nyomdász és nem iró szolgáltatta az okot. A becses munkát szívesen ajánljuk az érdeklődők és érdeklettek figyelmébe. Kenessey Béla. GYAKORLATI LELKÉSZET. Az uj véderő törvény és az annak végrehajtására vonatkozó utasítás. Bevezetés. Az uj véderő törvény, mely mint 1889. évi Vl-ik törvénycikk folyó évi ápril hó 11-én nyert szentesítést, két nap múlva pedig (1889. ápril 13-án) az Országos Törvénytárban kihirdettetett s ez által, 80. §-a szerint ugyanazon nap hatáluba is lépett, nagyon természetesen hatályon kívül helyezte az 1868 : XL. és az 1882 : XXXIX. törvénycikkeket, melyek eddig a melléjök adott utasításokkal és miniszteri rendetetekkel, egyebek közt az anyakönyvvezető lelkészek idevonatkozó teendőire nézve is zsinórmértékül szolgáltak. Most már, az uj törvénynyel sok tekintetben új ég és új föld állott elő épen a lelkészeknek a véderő törvénynyel összefüggésben álló teendőire nézve is, amely teendőket szabályozó törvények és utasítások alapos és pontos ismerete már csak azért is életbevágó dolog, mert ezen törvények és utasítások ellen cselekvő egyénekre igen fájdalmas fogház és pénzbüntetések vannak kiszabva. Ugyanazért szolgálatot, még pedig részemről tartozó és kedves szolgalatot vélek tenni az igen tisztelt lelkészi karnak az által, hogy a hivatok törvény és az annak végrehajtására vonatkozó (531 nyolcadrét lapra terjedő) «Utasftás» mindazon szakaszait, illetőleg rendelkezéseit egybegyűjtöm s a szükséges magyarázatok kiséretében kiadom, a melyek I. az anyakönyvvezetők teendőire, II, a védkötelesek nősülésére, III. a védköteles papnövendékek, papjelöltek (segédlelkészek,) felszentelt és alkalmazott lelkészek (vagy lelkésztanárok) kedvezményére, és végre IV. a védköteles tanítójelöltek, tanítók és tanítóképezdei növendékek kedvezményére vonatkoznak. Egyszer s mindenkorra megjegyzem, hogy a védtörvény illető szakaszait egyszerűen a § számaval fogom idézni, p. o.: 20. §; míg az «Utasítás>> szakaszait egy U. betű előltételével, p. o.: U. 132. §. Amennyiben a § jel után még egy kisebb szám jönne elő, az az illető § egyes pontját jelzi. Végül megjegyzem, hogy az «Utasítás» tizenhárom fejezetre van felosztva ; de mivel a §-ok számozása az egész művön végig vonul s nem kezdődik újra az egyes fejezeteknél, e fejezetek kitételének semmi gyakorlati szükségét nem láttam. I. Az anyakönyvvezetők teendői. Az anyakönyvvezetőnek a véderővel összeköttetésben két rendbeli teendője van ; egyik : a védkötelesek összeírása, másik: bizonyos szolgálati kedvezményt megnyerni akarók részére családi értesítő kiállítása. 1. A védkötelesek összeírása. «i. A hivatalosan megbízott anyakönyvvezet ők kötelesek évenként a keresztelési (születési) illetőleg halálozási anyakönyvekből az 1. minta szerint, az elhaltak anyakönyvéből pedig a 2. minta szerint, községenként elkülönített kivonatokat készíteni. «2. Az h minta szerinti kivonatokba, az ugyanegy községben született mindazon férfinembeli egyének, még az elhalálozottak is — a születés napja szerint felveendők, kik a kivonatok készítése uián következő naptári évben töltik, illetőleg töltenék be életök 19-ik évét. „Az anyakönyvi kivonatok átadása napjáig az azokban megnevezett egyének sorában előfordult halálesetek, a kivonatoknak e célra szánt rovata alatt bejegyzendők, amenynyíben ez az anyakönyv vezetők által vezetett halálozási lajstromok alapján megtörténhetik. «3. A 2. minta szerinti kivonatokba az elhalálozás napja szerinti sorrendben a községben elhalt és a saját keresztelési (születési) anyakönyvben elő nem forduló mindazon finembeli egyének bejegyzendők, akik a kivonatok készítése után következő naptári évben töltötték volna be éltök 19-ig évét(U. 15. §. 1. 2. 3.) Legelőször is megjegyzem, hogy azért kell mindig azokat írni össze, kik a következő évben 19. év őket töltik vagy töltenék be, mert a népfölkelési kötelezettség a 19-ik évvel kezdődik (1886: XX. 3. §.) Az anyakönyvvezető voltaképen tehát a népfölkelésre kötelezetteket írja össze. Ami a kivonatok rovatos íveit illeti, azokat az illető községi elöljáróságtól kapják a lelkészek, hasonlóképen a községi elöljáróság tudatja azt is velők, hogy mely napra kell az elkészített kivonatot beadni, mert ezt sem a törvény sem az Utasítás nem határozta meg.*) Az 1. számú minta (A. Ivmagasság 34 cm. ívszélesség 42 cm.) következőleg van rovatozva: 1. Folyó szám. 2. A fiúnak vezeték- és kereszt vagy másik neve. 3. A születés hava és napja. 4. Netaláni elhalálozásának éve és napja. 5. a) Az apának vezeték- és kereszt- vagy másik neve; b) az anyának családi- és kereszt- vagy másik neve. 6. Az apa mestersége, keresete, egyéb élethivatása. 7. Észrevétel. — Végül jő a kiállítás kelte, hivatalos pecsét és aláírás. Az ekkép rovatolt ívekbe tehát, hogv most már gyakorlati példát használjak, a folyó 1889. évben be kell vezetni mindazon fiszülötteket, akik X. egyház keresztelési anyakönyvébe vannak beírva s 1871-ben születtek, tekintet nélkül arra, hogy 1871-ben kereszteltettek-e? mert például egy dec. 30-án született fiút, ki 1872. év január 10-én kereszteltetett meg, szintén be kell vezetni. Hasonlóképen be keil vezetni azokat is, kik 1871-ben születtek, de azóta meghaltak; a 4. rovatba beirván az elhalálozás idejét. A 2. számú (az előbbivel teljesen egvenlő nagyságú) minta rovatai ugyanazok, mint az előbbi mintánál voltak, kivéve, hogy a 4. rovat címe így van: «Az elhalálozás hónapja és napja.» A 7. («Észrevétel») rovatba a netán tudvalevő illetőségi község, vagy ennek kipuhatolására szolgáló netáni adatok jegyzendők be. Ezek szerint e második jegyzékbe a halotti anyakönyvből bejegyzendők X. község lelkésze által mindazon meghalt fineműek, kiknek születése nem az ő egyházának keresztelési anyakönyvébe van bejegyezve és *) Egy később előjövő analóg rendelkezésből azt következtethet jilk, hogy október vége a beadási határidő.