Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-09 / 23. szám

akik a következő évben töltötték volna be 19. életévöket. Tehát e második jegyzékbe a folyó 1889. évben, a halotti angaköny vekből ki Írandók azon nem ott született halottak, kik : 1871. 72. 73-74. 75-76. 77. 78. 79-80.] évben 0 I 2 3 4 5 6 7 8 9 éves 1881 82. 83 84. 85. 86. 87. 88. 89. évben xo 11 12 13 14 iS 16 17 18 éves korukban haltak meg. E jegyzék elkészítése kissé terhes kötelesség, mert 19 évi halotti anyakönyvet kell átnézni. Különben szerintem teljesen felesleges e második jegyzék azon körülménynél fogva, mert már 1871-ben 204. szám alatt kiadatott oly értelmű belügyminiszteri rendelet, mely szerint: «a 32 éven alul elhalt finemhez tartozó egyének halálozásáról az anyakönyvvezetők tartoznak a halott anyakönyvi kivonatot 8 nap alatt az elhunyt születése helyére nézve illetékes anyakönyvvezetőnek megküldeni. A születéshely anyakönyvvezetője pedig ez adatot — a kivonatban kitett haláleset helyét és keltét — a kivonatra való hivatkozás mellett köteles az elhunyt (születési) anyakönyvébe az «Észrevételek» rovarába (ma már külön rovat van e célból) bejegyezni s magát a kivonatot e feljegyzés okmányozásául megőrizni.)) Ha e rendeletnek az illető anyakönyvvezetők mindenütt és mindig eleget tettek és tesznek, akkor a 2-ik jegyzékre nagyon természetesen semmi szükség sincs, mert már a születési anyakönyvből ki lehet mutatni az elhalalozottakat is. Mindennek dacára, míg az Utasítást hivatott pontja visszavonva vagy módosítva nem lesz, okvetlenül teljesíteni kell azt. E második jegyzék is a községi elöljárósághoz adandó be; és pedig mint minden ily természetű beadvány, átvételi elismervény vagy legalább is postakönyvi nyugtázás mellett. * * * Ezen eddig ismertetett két rendbeli kivonat (^helyesebben : jegyzék, mert kivonatnak mi az anyakönyv egyes tételének külön kiírását nevezzük) csakis a 19 éves népfölkelésre kötelezetteket mutatja ki. Hogy vagyunk tehát a tulajdonképeni védkötelesek jegyzékével ? „A közös hadseregbe, a hadi tengerészeibe vagy a honvédségbe lépés kötelezettsége azon naptári év januárius hava l-jén kezdődik, a elyben a védköteles életének 21-ik évét betölt\.u

(7. §.) Nem szólva most arról bővebben — ami a katonák nősülésénél jő különös figyelembe — hogy e §. az eddiginél egy évvel későbbre tette a tulajdonképeni hadkötelezettség kezdetét, jelenleg csak azt lássuk meg, mi az anyakönyvvezetők teendője e tekintetben. ,,Az állításra kötelezett korba lépő egyének összeírása céljából kötelesek a községi elöljárók a 15. §. 1 3. pontjai értelmében kapott anyakönyvi kivonatokat azon év augusztus havában, mely az összeirottaknak az 1-ső korosztályba lépését megelőzi, az anyakönyvvezetőknek visszaadni. „Az anyakönyvvezetök a visszakapott kivonatokat az időközben beállott változások szerint kiegészíteni és október hó vétjéig a községi elöljáróknak ismét átadni tartoznak. (U. 21. §. 1. 2.) A dolog tehát nagyon egyszerű. Bármely egyház lelkésze 1889 augusztus havában vissza kapja a községi elöljáróságtól azon jegyzéket, (vagy jegyzékeket), melyet 1887-ben az i888~iki 19 évesekről kiállítani tartozott s e jegyzékbe vagy jegyzékekbe beirja az 1888 és 1889-ik évi halotti anyakönyvekből az ily korú netalán meghaltakat s aztán visszaadja a jegyzéket (vagy jegyzékeket) a községi elöljáróságnak október végéig. Á ránk következő tíz évre nézve teljesen eligazít mindenkit e kis tablázat. Az alábbi év október végéig kiírandó kiegészítendő' a alábbi évi katona állítás számára Az alábbi év október végéig az alábbi évben szülöttek jegyzéke a alábbi évi katona állítás számára 1889 1871 1869 1890 189O 1872 1870 1891 1891 1873 1871 1892 1892 1874 1872 1893 1893 '875 1873 1894 1894 1876 1874 1895 1895 1877 1875 1896 1896 1878 1876 1897 1897 1879 1877 1898 1898 1880 1878 1899 Megjegyzem, hogy míg a folyó 1889 és 1890-ik évben csak egv-egy jegyzéket kapnak vissza a lelkészek kiegészítés végett, t. i. az 1887-ben illetőleg 1888-ban beadott következő évi 19 évesek jegyzékét, melybe csak az azóta meghaltak neve után kell a halálozás napjait beirni; de már 1891-től fogva minden évben azon két jegyzéket kapja vissza kiegészítés végett, melyeket fentebb egész terjedelemben megismertettem, s melyek közül az elsőbe (épen mint eddig is) az első beadás óta meghaltak neve után kell a halálozás napját bevezetni ; a másodikba pedig azon más helyen született halottak jegyzékét, kik az első beadás után haltak meg, s a következő évben töltötték volna be 21-ik évét. * * * Mindkét rendbeli jegyzéknek ugy elkészítését mint kiegészítését a lehető legnagyobb pontossággal és lelkiismeretességgel kell végezni. ,,A községelöljárók és anyakönyvvezetők az iijoncállítási lajstromokhoz tőtök kívántató segéd-okmányok valódiságáért felelősek és hatáskörökön belül a poUtikai hatóságoknak az ujoncdllítás végrehajtására vonatkozó mindennemű hivatalos eljárásaikban segédkezet nyújtani tartozik." (36. §.) Ide vonatkozólag a következő büntető határozatok vannak: ,,A ki ravasz fondorlatokat használ avégett, hogy magát, vagy mást a törvényes védkötelezettség alól kivonjon: vétségét követ el és egy évig terjedhető fogházzal és kétezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.1

' (47. §.) (U. 81. §. 1.) Amely anyakönyvvezető tehát — posito sed non concesso —• valamely hadköteles nevét szándékosan „ravasz fondorlattal" hagyná ki a jegyzékből a fentebbi büntetés alá esnék. Ha ilyen hiba gondatlanságból történnék meg, erre nézve a törvény és utasítás szakaszaiban nincsen rendelkezés. 2. A családi értesítők. Ugy a régi, mint az új védtörvény értelmében „családi viszonyaik tekintetbe vételével s besoroztatásuk esetében, hozzátartozóik kérelmére (felszólamlására) a rendes tényleges szolgálat alól némely védkötelesek béke idején felmentendők és a póttartalékba osztandók.» A lelkészekre, mint ilyenekre egyáltalában nem tartozik az, hogy kik részesülhetnek e kedvezményben ; (melyről a törvény 34-ik és az Utasítások 55 — 61. §-aiban van szó), hanem igenis tartozik az anyakönyvvezető lelkészekre a családi értesítők kiállítása, mely okmány egyik conditio sine qua non-ja a kedvezmény megnye-