Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-09 / 23. szám

lat azon része is, mely az első és másodosz­tályú egyházakat igen csekély jövedelmű cen­sushoz köti, midőn első osztályú egyházakhoz sorozza azokat, melyekben a lelkészi fizetés, lakáson és palástdíjon kívül 1200 forintot meghalad, s másod osztályú egyházakhoz azokat, melyekben a lelkészi-fizetés, lakáson és palást­díjon kívül 900 forinttól 1200 forintig megy. A helyzetet, melyet az uj javaslat valószí­nűleg létrehoz, nehezíteni fogja azon körülmény, hogy a ref. gyülekezetek ezelőtt tágasabb sza­badsággal választották lelkészeiket, s e szerint a javaslat a régi választási szabályhoz képest visszaesést tanúsít, s a rendezés célja mellett nem veszi tekintetbe a tények logikáját, a való­ságos helyzetet, s nem veszi figyelembe, hogy minden újításnak, különösen vallásra tartozó ügyekben, a létező alap gondos megőrzése mel­lett szükséges történnie, és elkerülendő oly sza­bályzat, mely az egyházak által valószínűleg ellenszenvvel fogadtatik. S a helyzetet csak nehezíti korunk azon áramlata, mely a sajtóban és országgyűlésen teljes vallásszabadságot hangoztat; nehezíti az anyagi érdekek oly túlbecslése, hogy számosan tétovázás nélkül oly hithez csatlakoznak, mely nekik legtöbb anyagi előnyt nyújt, s nehezíti a vallási rajongás áramlata, melynek befolyása alatt a baptismus és nazarenizmus oly nagy hódításokat képes tenni, hogy némely közsé­gekben a nazarénusoknak szépen épült itnaha­házuk s rendes fizetéssel ellátott előolvasóik vannak, kiket ők papjaiknak neveznek. Mire nézve célszerűnek vélem felemlíteni, hogy midőn néhány hét előtt Feketehegyen a b. e. lelkész halála után az egyház vagyonának leltározását eszközöltem, a presbyterium kérdést intézett hozzám, hogy magyarázzam meg nekik a lel— készvalasztási törvényt, melynek megértése után néhány öreg, vallásos buzgóságú presbyter azon aggályát fejezte ki, hogy a körülbelül ötszáz családból álló egyházban száz család a nazarénusokhoz tartozik, de ha a lelkészválasz­tás korlátozva lesz, ugy tartani lehet attól, hogy egy része a gyülekezetnek ismét a nazarénusok­hoz fog térni. Fontolóra szükséges venni még e tárgy körül, hogy a javaslatban kiszabott lelkészi minősítvény túlszigora nem fogja-e a jelesebb tehetségű fiatalságot a lelkészi pályától vissza­tartani ? Ha egy jeles tehetségű ifjú, ki hajlandó volna lelkészi pályára lépni, a javaslat szerint mint segédlelkész soha, s mint rendes lelkész jeles, vagy jó osztályzásának mértéke szerint csak hat, vagy nyolc évi szolgálat után juthat 1200 forint jövedelmű álláshoz: nem fogja-e kétszer is meggondolni, hogy más pályán, pl. mint ügyvéd, orvos, községi jegyző, vagy állam­hivatalnok stb. sokkal rövidebb idő alatt elér­heti a hasonló, vagy még nagyobb jövedelmű állást! Ez indokból történt, hogy midőn a deb­receni zsinat a lelkészválasztási új törvényt meghozta, mely akkor még tulszigorú §-okba nem is volt foglalva, másnap három jeles theo­logus elhagyta a theologiát, kik a valódi okot elleplezték ugyan tanáraik előtt, de nekem alkal­mam volt ezek közül egygyel beszélni, ki előt­tem kinyilvánította, hogy épen a fenntebb elő­adott indokból hagyták el a theologiát, s Pesten is tudtommal egy negyedéves jeles theologus ez indokból lépett más pályára. Ezek alapján az egyházak osztályozására nézve célszerűbbnek látszik a dunamelléki rend­szabály, mely az osztályozást magasabb census­sal, első osztályba az 1600 forint fizetésű egy­házakat, második osztályba az 1200 forint fizetésű, harmadik osztályba a 800 forint fizetésű s negyedik osztályba a 800 forintnál csekélyebb fizetésű egyházakat sorozza. A lelkészi minősítvényre nézve pedig a javaslatot akkép vélném módosítani, hogy a segédlelkészek, bizonyos meghatározott szolgá­lati évek után, első osztályú egvházba is vá­laszthatók lennének ; mert oly öreg segédlelké­szek, kik nagy egyházakban mint segéd-, vagy helyettes lelkészek szolgáltak, a lelkészet köré­ben bizonyára több tapasztalattal bírnak, mint oly rendes lelkészek, kik hat, vagy nyolc évig negyedik osztályú egyházakban szolgáltak, mire nézve hivatkozom legjelesebb lelkészeinkre, kik többnyire mint segédlelkészek választattak első osztályú egyházakba; s ha a javaslat szigora e részben nem módosíttatik, úgy bizton mond­ható, hogy ez minden más hitfelekezethez képest a legszigorúbb feltételeket foglalja magában, mert még a róm. katholikusok szigorú rend­szabályai is megengedik a segédlelkészek meg­választását elsőrendű egyházakba. így fogom én fel a jelen helyzetet, s így vélem a jövőt némely rázkodásoktól megóvni. A história tanúsága szerint, a már élvezett szabadságból való visszaesés válságos következ­ményeket vonhat maga után, s ily újítás hasonló a rossz villámhárítóhoz, mely a veszélyt nem hárítja el, hanem élőidézi. A Protestáns egyházi lap ez évi 12-ik számában közölve volt : «hogy Dévaványán lel­készválasztás alkalmából nagy háborúság lőn, melynek folytán a körösladányi nazarénusok útra keltek egy kis jó szomszédos látogatásra, azon számítással: itt a jó halászat. Ki is vetet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom